A szellemi tulajdon védelme nélkül egy tapodtat sem – interjú Pomázi Gyulával

Nehezen és lassan értik meg a hazai kkv-k a szellemi tulajdon fogalmát, annak erejét és üzleti jelentőségét. Pedig egy oltalmakkal kellően körbebástyázott ötlet (és ezzel mag a cég is) sokkal nagyobb értéket képvisel, mint az, amelynél ezzel nem foglalkoznak. Pomázi Gyulával, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnökével egy szellemi tulajdoni gyorstalpaló után az okokról, fenyegetettségről, lehetőségekről és azokról a példákról beszélgettünk, amelyek egyértelművé teszik: ez egy kihagyhatatlan terület.

„Kanyarban előzéshez szükség van a szellemitulajdon védelmére” – ezzel a címmel hangzott el Pomázi Gyula SZTNH elnök videó formátumú előadása a 2021-es MENTA konferencián. A bő negyedórás előadás időszűke miatt legfeljebb felvillantani tudta a szellemi tulajdonnal kapcsolatos tudatosság fontosságát, ezért a konferencia után egy hosszabb beszélgetésben kértük, hogy ássunk egy kicsit (jóval) mélyebbre a témában.

Az interjúról hangfelvétel is készült, így az nemcsak az itt következő írott verzióban érhető el, hanem egy DIGITALK podcast epizódként is, ami egy új formátum, a DIGITALK 1on1 első kiadása. Ezekben az adásokban egy vendéggel beszélgetünk, igyekszünk az adott témát a lehető legjobban kimeríteni, erre azonban 30 percnél nem szánunk sokkal többet. Aki tehát a cikket választja, az is sok információval gazdagodik, de ki a teljes beszélgetésre, még több sztorira, példára, adatra és tanulságra kíváncsi, annak ott a DIGITALK 1on1.

IVSZ: A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala weboldalán járva sok olyan fogalommal találkozhatunk, amelyeket érdemes lehet tisztázni. Melyek azok, amelyeket a hazai vállalkozásoknak elsősorban érteniük, figyelniük kell?

Pomázi Gyula: Valószínűleg sokaknak ismerősen csengenek a szabadalmi hivatal, a feltalálói hivatal, a szerzői jog vagy a szerzői művek alkotóit érintő jogok, jogosítványok, védjegyek kifejezések, amelyek mostanában elsősorban a digitális világ kapcsán kerülnek elő egyre gyakrabban. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem véletlenül kapta ezt az összefoglaló elnevezést, hiszen a szellemi tulajdon, azaz az „intellectual property” szókapcsolat egyesíti mindazokat a jogokat, amelyek ezen a területen felmerülhetnek. Ezek egyik nagy válfaja az iparjog, iparjogvédelem, de ezen belül, a műszaki újdonságok kapcsán említhető a szabadalom. A szabadalom egy adott területen olyan újszerű, más által még nem ismert és alkalmazott dolog feltalálása, amely az iparban hasznosítható. Ha mindezt valaki képes bizonyítani, akkor ezen megoldásra (vagyis nem ötletre) kérhet szabadalmat.

IVSZ: Egy időben számtalan szabadalmi vita zajlott a vezető mobilgyártók között. Ezek középpontjában szerepelt a készülékek feloldásának módja is – akkor ez is egy szabadalmi kérdéskör?

P. Gy.: Igen, és érdemes tudni, hogy egyetlen okostelefonban akár 270 oltalom is megtalálható, közte számos szabadalommal. Aki az adott piacra ezeket bejegyezteti, onnantól kezdve ő lesz a megoldás szabadalmasa, tehát az ő engedélye szükséges ahhoz, ha bárki más használni szeretné. Így fordulhat elő, hogy egy dél-koreai nagy telefongyártó tulajdonol olyan jellegű szabadalmakat, amelyeket licencszerződés keretei között egy amerikai nagy telefongyártó alkalmaz, és oda-vissza.

Az ipajogvédelem másik területét jelentik a védjegyek; ez esetben nem egy műszaki újdonság védelméről beszélünk, hanem akkor van jelentősége, amikor valaki egy céget, terméket, termékportfóliót hoz létre, ezt, ezeket szeretné piacra vinni, ehhez márkát építeni, majd azt fejleszteni. Az e mögött meghúzódó szín, hang, betű, szó, szóösszetétel, logó, ezek ábrás megjelenítése, 3D-s verzióban történő megmutatása védjegyoltalom alá helyezhető, ami pedig ahhoz kell, hogy a cég piacra tudjon menni, ott tudjon maradni, és egyedi legyen a többi szereplőhöz képest.

IVSZ: Hallhatnánk pár példát arra, hogy milyen üzleti, akár egyéb céllal történik, történhet egy-egy megoldás levédése?

P. Gy.: Elsőként érdemes az inzulin feltalálóját megemlíteni, aki a találmányát 1 dollárért adta el egy egyetemi kutatóintézetnek, mert azt szerette volna, hogy társadalmi szempontból hasznosuljon az, amit feltalált. Nem törekedett tehát gazdasági haszonra, átadta a jogot, amitől kezdve mindenki számára elérhetőek a cukorbetegség kezelésére alkalmazható inzulin gyógyszerek. Egy másik, a COVID kapcsán felmerülő példa lehet az az antivirális hatóanyag, amely képes megakadályozni, hogy a kórházi betegnek lélegeztetőgépet kelljen használniuk. Az amerikai cég által kikísérletezett anyagot licencek megvásárlásán keresztül tették elérhetővé, majd forgalmazhatóvá szerte a világon, a vállalat ezzel ért el anyagi hasznot. A két esetben más-más megközelítésben, de haszonra törekedett a feltaláló: egyikük ezt társadalmi, a másikuk gazdasági céllal tette, de mindkét esetben az üzleti stratégia részeként. Ezért is hangsúlyozza az SZTNH minden lehetséges fórumon, hogy az iparjogvédelmi stratégia a szellemi tulajdonnal, mint immateriális javakkal történő bánásmód, elengedhetetlen része az üzleti vállalkozások gondolkodásának.

IVSZ: Hogyan tudnak ezekben a kérdésekben tudatosan gondolkodni a hazai kkv-k? Hova fordulhatnak, ha tanácsra, eligazításra van szükségük? Az SZTNH-hoz?

P. Gy.: Nemcsak a hivatalhoz – a magyar iparjogvédelemmel, szerzői joggal foglalkozó réteg nagyon komoly tudással bíró és felkészült szakemberekből áll. Nem terem belőlük minden bokorban, de akik ezzel foglalkoznak, nagyon jók. Ezért is szoktuk azt javasolni az induló cégeknek, hogy ne csak könyvelőt válasszanak és bízzák rá a vállalkozás adózási, gazdálkodási, teljes pénzügyi felügyeletét, hanem egy olyan speciális tudással bíró szakembert is, aki a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatban nyújt segítséget. Ha ez egy biotechnológiai cég, akkor egy iparjogban jártas illetőt, ha egy játékgyártó kisvállalkozás, akkor olyasvalakit, aki a védjegy, illetve a formatervezési mintaoltalom területén van otthon.

Az SZTNH – a tanácsadáson kívül – a különböző támogatási lehetőségekkel tud segíteni a vállalkozásoknak. Ez azt jelenti, hogy a pályázó a folyamat során jelentkező szakértői, hivatali, adminisztrációs költségek alól mentesül, vagyis az iparjog pályázat gyakorlatilag ingyenes lehetőséget ad arra, hogy valaki jogot szerezzen és bejegyeztesse azt magának. De léteznek EU-s támogatási források is, amelyek 50 százalékos intenzitással segítik az európai piacra való jutást, amennyiben egy vállalkozás a márkaépítéshez szükséges védjegyét szeretné az európai országokban oltalom alá helyezni. Több olyan lehetőség is adódik tehát ahhoz, hogy a hazai kkv-k 3,2-3,3 százalékos oltalmi lefedettsége akár megduplázódjon.

IVSZ: Ha már a költségeknél tartunk: milyen konkrét pénzügyi előnyei származnak egy cégnek abból, ha megfelelő védelemmel látja el a megoldásait, termékeit? Hogyan kamatozhat ez a jövőben?

P. Gy.: Erre kétféle válasz van: az egyik a fenyegetettség, a másik pedig a lehetőség. A fenyegetettség abban jelentkezik, hogy az egész világon zajlik egy folyamat, amely a szabadalmi rendszerek újraszabályozására, egységesítésére, átgondolására irányul. A nagy-, de a közepes és kisvállalkozásoknak is fel kell készülniük arra, hogy előbb-utóbb létrejön egy egységes, európai szabadalmi rendszer, ami arra fogja kényszeríteni a cégeket, hogy az addig szabad felhasználású(nak gondolt) licenceket bejelentsék, s ennek bizony anyagi vonzatai lesznek. Vagy esetleg olyan engedélyköteles technológiákat használnak, amelyeket majd szintén be kell hivatalosan is építeni a működésbe: ezzel kapcsolatban ott a veszély, hogy a szabadalmas ehhez nem járul hozzá, ami így termékeket, technológiákat változtathat meg.

A lehetőségekről: ha egy cég legalább egy oltalommal rendelkezik, akkor az kb. 10-15 százalékos plusz bevételt vagy fedezettermelő-képességet jelent, hiszen a finanszírozó piac ezzel reagál az oltalom meglétére. Ha egy oltalom portfólióról (azaz a cég egy termékéhez vagy termékcsoportjához több oltalom társításáról) beszélünk, az már 30-40 százalékos többlethozamot is jelenthet.

Az immateriális javak jelentősége egyre nagyobb: míg a 70-es, 80-as években a cégek értékét elsősorban az határozta meg, hogy milyen gépekkel, eszközökkel rendelkeznek, addig mára az adott cég brandje, piacelérési képessége, szellemi tulajdon jogainak a nagyságrendje számít. Ahogy a befektetői világban gyakran hangoztatott mondás is tartja: egy menedzsment bármikor lecserélhető. De egy terméktechnológiai is gyorsan elavulhat. Így befektetői szempontból a cég piaci beépültsége, azok szerződésekkel való lefedettsége, a meglévő és bejegyzett szellemi tulajdonjogok, oltalmak megléte számít, függetlenül attól, hogy ezek üzleti titokként kezelt, vagy a hivatalnál bejelentett szabadalommal, használati mintával, védjeggyel biztosított oltalmak.

IVSZ: Hogyan viszonyul Magyarország oltalmi lefedettsége a régiós vagy akár a szomszédos országok arányaihoz, számaihoz képest?

P. Gy.: Sajnos a környező országokhoz képest sem állunk jól. Az európai átlag 7-8 százalék környékén mozog, ezzel szemben például a lengyel közép-kisvállalkozások oltalomszerzési aktivitása 10 százalékos – ez nálunk, ahogy már említettem is 3,2-3,3 százalék. A V4-ek átlaga valamivel 6 százalék felett van, vagyis mindez azt jelenti, ha itthon duplázni tudnánk, még akkor is az európai átlag alatt maradnánk. Tehát egy nagyon komoly feladat áll előttünk.

Miközben innovációra, kutatás-fejlesztésre nagyon sok pénzt és energiát fordítunk, a hasznosításban már nem, vagy nem célszerűen gondolkodunk. Vagyis az újításra, innovációra elköltött forintok semmit sem fognak érni, ha annak nem következik be a piaci hasznosulása. Ebben pedig az első – de nem kizárólagos – lépcső, hogy a megfelelő jogot az a cég, az a csapat vagy az a magánszemély tulajdonolja, aki az innovációt végig vitte, hiszen innentől kezdve ő dönthet ennek a hasznosulásáról, üzleti, gazdasági előnyeiről. Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés, minden más csak ezután következhet.