Tudásalapon fejlődő digitális városok

2022.01.14

Az alapok, a megfelelő képességek, valamint kellő motiváltság nélkül csak nagyon nehezen alakítható ki a hálózatba kötött digitális városok rendszere Magyarországon. A Digitális Jólét Program (DJP) komplett stratégiával, konkrét beavatkozási pontok mentén dolgozik azon, hogy a hazai települések valóban és gyökeresen digitálissá váljanak. A projektek állásáról, a felmerülő kihívásokról és a jövőbeli tervekről Balla Attilával, a Digitális Jólét Nonprofit Kft. technológiai és vállalkozásfejlesztési ügyvezető-helyettesével beszélgettünk.

Balla Attila

IVSZ: Kezdjük az interjút egy kis fogalom pontosítással: a hazai, speciálisnak mondható települési viszonyok között hogyan értelmezhetjük, valamint a DJP hogyan értelmezi az okos város fogalmát?

Balla Attila: Egy okos város valójában az, amelyet a köz- és magánszféra közötti folyamatos párbeszéd ural, rugalmasan, megfelelő költségvetéssel a technológiai, területi és társadalmi innovációs kezdeményezéseket is figyelembe véve. Így teszi a polgárt aktív alannyá, aki tudatában lesz a települése által nyújtott előnyöknek.

Magyarország településszerkezete meglehetősen egyedi: közel 3200 települést jegyzünk Magyarországon, ebből 2600-ban 5000 főnél kevesebben élnek, vagyis ezt számíthatjuk a magyar vidék tömbjének. Emiatt a speciális adottság miatt inkább digitális települést, vagy digitális településszövetet szoktunk emlegetni, amikor erről a témáról beszélünk. Fontos azt is megjegyezni, hogy az országban jelenleg elsősorban szigetszerű fejlesztések, törekvések zajlanak – egyedül a Monoron zajló okos város projekt az, amely esetében a klasszikus smart city kifejezést alkalmazni lehet.

IVSZ: Akkor elsősorban a vidéki települések jellemzője, valamint a főváros centrikusság az, ami a hazai okos város ökoszisztémát megkülönbözteti a külföldi példáktól?

B. A.: Nem is különbségnek, hanem inkább egy olyan adottságnak mondanám az általad említett körülményt, ami mellett nem mehet el az, aki digitális településfejlesztésben gondolkozik Magyarországon. Ha pedig ezt egyfajta nehézségként, negatívumként határozzuk meg, akkor ennek megvan a maga pozitív oldala is, ami elsősorban a városok, falvak közötti hálózatosodást, az adatok áramlását, a lokációk összekötését jelenti. Hiszen vannak ugyan a települések között gazdasági, ipari eltolódások, különbségek, mégis rendkívül könnyű őket rendszerbe kötni, mivel hasonló módszertan alapján és szempontok mentén működnek, ha a közlekedésről, hulladékgazdálkodásról, vagy a megújuló energiákról van szó. Vagyis a nagy-, valamint középvárosi szint hazánkban könnyen és rugalmasan fejleszthető digitálisan, amennyiben mindenhez rendelkezésre állnak a megfelelő helyi kompetenciák.

Általános európai szokás, hogy szinte megszállott módon keressük a legjobb gyakorlatokat, abban a reményben, hogy sikeres projekteket tudunk másolni. Hasznos tevékenység, mert segít megérteni a legjobb kezdeményezések erősségeit, de azzal a kockázattal jár, hogy eltereli a figyelmet egy másik hasonlóan hasznos, ha nem alapvető összetevőről: a projekt kialakítását akadályozó tényezők elemzéséről!

Minden digitális településszövet egyedi, mert a kontextusok, amelyekben fejlődnek, különbözőek! Nem ugyanaz a földrajz, nem ugyanazon emberek lakják, más-más gazdasági tényezők szerepelnek helyben.

IVSZ: Az idei MENTA-n tartott előadásodból az derült ki, hogy a városok önjáróan, saját, vagy a lakosság döntései alapján is ráléphetnek a digitalizáció útjára, de az eredmény nem mindig ugyanaz.

B.A.: Az egyik legnehezebben leküzdendő akadály a gazdasági és stratégiai dimenzió, amely mind a köz-, mind a magánszektort érinti. Az okos települések interkalárisak, mert egyidejűleg hatnak a mikro- és makrovállalkozásokra, hatást gyakorolnak az egyes régiókra és általában települési szinteken azzal a céllal jönnek létre, hogy javítsák a polgárok mindennapi életét és új, funkcionális, élhetőbb horizontokat nyissanak.

Azt érezzük, hogy a paradigmaváltás jelenleg is zajlik. Jó a tempó, jó az irány, és az is hozzátartozik, hogy mindez teljes egészében piaci folyamatként jelent meg eddig Magyarországon. Vagyis a települések digitalizálása, az ottani folyamatok vezérlése, problémák megoldása nem szakpolitikai oldalról jelent meg először az országban, de ez a világ minden pontján így történt, vagyis ebben nincs semmi különleges. Ez a bizonyos szállítói megközelítés azonban kiszolgáltatottá tette és a mai napig azzá is tudja tenni a településeket. A legtöbb helyen hiányzik az ehhez szükséges megfelelő kompetencia, ami azért is van így, mert a döntéshozók, polgármesterek elsősorban termékként és nem szolgáltatásként tekintenek ezekre a digitális megoldásokra, azaz nem elegendő az eszközt, a műszaki infrastruktúrát megvenni, hanem azt utána fenntarthatóan üzemeltetni, majd integrálni is szükséges.

Természetesen szükség van a befektetésre, de racionálisan kell csinálni. Az állami beruházásokra nem csak a pénzeszközök és a költségvetés tekintetében kell gondolni, hanem mindenekelőtt a vállalatok kapacitásait is megkötő ragasztóként. Dönthetünk úgy, hogy erőforrásokat fektetünk be, de ha a települési döntéshozatal nem működik együtt, soha nem lesz intelligens zöld parkunk vagy intelligens parkolónk.

Ne felejtsük! A piac a pénzt oda helyezi, ahol a fejlődés folytonosságát látja!

A másik tipikus megközelítés, amikor egy-egy beruházás úgy indul el, hogy az nem az adott lokáció vagy település igényszintjére épül. Ilyen lehet egy városi fürdő esetében a beléptető rendszer, akár egy foglalási felület, vagy egy digitális jegyvásárlási folyamat, amitől még nem is lesz okos a város, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy annak a településnek éppen erre volt akkor szüksége – ami ebben az esetben is visszavezethető a nem megfelelő kompetencia szintre. Ez mindenképpen egy változásért kiáltó terület, amibe a DJP, a szakpolitika, az illetékes minisztériumok egyaránt sok energiát fektettek és elmondható, hogy a jó úton vagyunk.

Az okos városnak el kell látnia magát, és minden olyan projekt, amelynek folyamatos exogén erőforrásokra van szüksége, az lassan el fog halni. Ez is egy nagy kihívás a digitális településfejlesztési ökoszisztéma szereplőinek. Természetesen a beruházásokra szükségünk van, de először ki kell jutnunk abból a logikából, amely egyszerű költségeknek tekinti őket, nem pedig azoktól az erőforrásoknak, amelyektől ma megfosztjuk magunkat, hogy garantáljuk a holnapot!

Ehhez természetesen gyakran bonyolult rendszerkezdeményezéseket kell építeni, és az állami és magánforrásokat egy közös cél felé kell terelni. De pontosan ez a kihívás.

IVSZ: Egy hétköznapi példára lefordítva: miért nem elegendő az, ha egy város vásárol 38 darab wifis kamerát? Mit kell tennie hozzá, hogyan kellene integrálnia azt, hogy valóban segítse az önkormányzat munkáját, vagy a lakosság életét?

B.A.: Maradjunk az okos wifis kameráknál és az azokból beérkező adatoknál. Minden digitális település mozgatórugója, vagy üzemanyaga az adat. Az adatok segítségével tud egy település szolgáltatni lakossága irányába, a helyi ipar, kkv-k számára, a saját folyamatait is ezzel tudja optimalizálni, hatékonyabbá tenni. Tehát ha a wifis kamerák adatai csak egy (vagy több) monitorig jutnak el, azok nincsenek további rendszerekbe bekötve, akkor a város nincs közelebb a megoldáshoz, hiszen van egy eszköze, de nem tudja megfelelően használni. Amennyiben azonban ezekkel az adatokkal párhuzamosan olyan információk is leolvashatók a megjelenítő(k)ről, amelyek légszennyezettségi szenzorok adatait, a levegő hőmérsékletét, a helyi művelődési ház kazánrendszerének a pillanatnyi állapotát, a közterek áramfogyasztását tartalmazzák, az már egy olyan integrált rendszert jelent, ami rengeteget segít a település vezetőinek a mindennapi döntések meghozatalában.

IVSZ: Hogyan, milyen lépések mellett dolgozik azon a DJP, hogy létrejöhessen hazánkban a digitális települések rendszere?

B.A.: Az első két legfontosabb szintet már korábban érintettem: a fejlesztési, lakossági, a stakeholderek igényszintjének megfelelő felmérése annak érdekében, hogy megfelelő digitális válaszokat tudjunk adni. Ezt követi a hiányzó kompetenciák pótlása: tavaly év végén véglegesítettük a digitális térségfejlesztési és referens szakember képzésünk tananyagait, illetve módszertanát. Azóta 1400 olyan magyarországi település van, ahol végzett, digitális térségfejlesztési referensek dolgoznak, amivel előállt az a közeg, amely a DJP-vel, illetve az ökoszisztéma többi szereplőjével, azonos fogalomrendszert használva közösen tud gondolkodni – erre hatalmas szükség volt. Több mint fél év elteltével azt látjuk, hogy mindez beváltotta a hozzá fűzött reményeket: ahol megjelentek a referensek, ott el is indulnak azok az együttműködések, közös gondolkodások, amelyek hatékonyan készítik elő a későbbi digitális projekteket.

A kommunikáció és lakossági bizalom olyan tényezők, melyek hiánya megakadályozhatja a digitális településszövetek hazai elterjedését. Túl sokat beszélünk a technológiáról, és keveset arról, hogy milyen valós előnyökkel jár a polgárok számára, akik sokkal digitálisabbak, mint a városaink, és felkészültek okos városokban élni. A lakosságot támogatni kell az értéknövelt digitális szolgáltatások használatában, amelyekért gyakran hajlandóak többet fizetni. Ez merőben hozzájárul a digitális települések fenntarthatóságához. Nagyon is számít a bizalom sebessége!

Mindez kellően előkészítette a terepet ahhoz, hogy a konkrét beavatkozások tervezése megtörténjen, ami jelenleg is zajlik. A DJP több mint 40 településen visz pilot projekteket abból a célból, hogy kialakuljon egy olyan hálózat, ahol a végrehajtott projektek kapcsán is tudnak egymástól tanulni a települések. A települések konkrét beruházásai, „vásárlásai” kapcsán is érezhető volt egy bizonyos fokú bizonytalanság, felkészületlenség a városvezetők oldaláról, hiszen hiába álltak sorban a megoldást szállító cégek, nem volt könnyű döntést hozni azzal kapcsolatban, hogy kit bízzanak meg. Ez az a helyzet, amiben feltétlenül segítséget kell nyújtani a településeknek, egészen odáig, amíg el nem jutnak egy olyan fejlettségi szintre, amikor már kellő magabiztosággal tudnak dönteni egy-egy beruházás kapcsán. Ezeket a döntéseket segíti a DJP által létrehozott okos város piactér, ami 2021. decemberében (az előregisztrációkat követően) 2022. februárjában el is indul.

Tehát aktív párbeszédet folytatunk a településekkel, zajlanak az egyeztetések, a városok pedig az előttük álló forráslehetőségek kapcsán egyre inkább azt érzik, hogy ezekben a fejlesztési lehetőségekben ott a jövő, vagyis a digitalizációnak minden jelentős folyamatra pozitív hatása van (lakosságmegtartás, betelepülés, beruházások aktivitása).

IVSZ: Hol, illetve, hogy áll most a Digitális Falu Program és melyek a következő lépések?

B.A.: Önmagában egy komoly elhatározás, egy komoly szakpolitikai cél, hogy a magyar vidéket annak minden adottságával együtt fejlesszük és támogassuk. A magyar vidék digitális fejlesztését a Digitális Falu Program egy komplex intézkedéscsomaggal kívánja támogatni, vagyis ez a törekvés tartalmazza az összes olyan elemet, amit a digitális vagy okos települések kapcsán eddig megfogalmaztam. Ugyanazon logika és felépítés mentén zajlik a munka, hiszen a hiányzó kompetenciák fejlesztése céljából itt is szerepel a referens és szakember képzés, a betelepülési és beruházási platform próbál választ adni arra a holisztikus kérdésre, hogy miként lehet a vidéki életminőséget javítani, a vidékre költözőket támogatni abban, hogy a lehető legjobb döntést hozzák meg, vagy akár a beruházásokra készülő cégeket naprakész információval ellátni arról, hogy miért éri meg nekik egy 800 fős, autópálya melletti településre egy projekttel megérkezni?

2018. óta közel 40 ezer ember bevonásával vagy érintettségével kilenc hazai térségben hajtottunk végre pilot projekteket olyan városok bevonásával, mint Balatonfüred, Tata, vagy a teljes Tokaj-Hegyalja a maga 29 településével. A 2020. szeptemberében elindult pilot projektek ez év február közepén zárulnak, így reményeink szerint 2022. márciusának végén az első Digitális Vidék Konferencián be is tudjuk mutatni a Digitális Falu Program első szakaszának első eredményeit, amivel a cél az, hogy ezeket az intézkedési modelleket a teljes magyarországi településhálózat számára elérhetővé tegyük.