Agrárdigitalizáció: nem lehetőség, hanem a fejlődés egyetlen útja  

2022.01.14

Az IVSZ 2021 novemberében „Ki, mint vet, úgy adat – Agrár Workshop” címmel szervezett műhelymunkát, amelynek célja az agrárdigitalizáció globális és gazai helyzetének áttekintése, a lehetőségek, gátló tényezők felmérése és javaslatok összeállítása volt. A műhelymunkán a termelők, szállítók, a közigazgatás és a tudomány képviselői vettek részt, mondták el véleményeiket és javaslataikat. 

Agrárdigitalizáció: nem lehetőség, hanem a fejlődés egyetlen útja

A workshop célja az IVSZ részvételével 2018-ban elkészült és a Kormány által 2020-ban elfogadott Magyarország Digitális Agrár Stratégiájának 2021-re tervezett felülvizsgálata volt. Az IVSZ az agrár digitalizációt kiemelet területként kezeli. Az informatikai iparág szereplők részére fontos, hogy ismerjék az aktuális helyzetet és folyamatokat, másrészt segítsék az agrárágazat digitalizációját. 

A rendszerek és a rendszerelmélet hiánya

Mára egyértelművé vált, hogy az agráriumban a digitális fordulat nem egy lehetőség, hanem a fejlődés egyetlen útja. A termelés hatékonyságának növelése, a termékek minőségének és beltartalmának fogyasztói igényekhez való alakítása, a környezeti terhelés csökkentése és a változó társadalmi és gazdasági környezetben a gazdaságok életképességének biztosítása csak a digitális megoldások segítségével lehetséges. 

A piacok tele vannak digitális megoldásokkal, szolgáltatásokkal, eszközökkel. Mára a legtöbb eszköz alapfelszereltségébe tartozik a precíziós technológiai és az adatok előállítása, gyűjtése. A termelők és az élelmiszer termékpályák szereplői részére elérhetők a szükséges eszközök, szolgáltatások, megoldások, azonban az egyes ágazatokban eltérő mértékben, de csak kevesen élnek ezekkel a lehetőségekkel. 

A műhelymunkán azonosított gátló tényezők közül kiemelkedik a felhasználói bizonytalanság a gazdaságok szintjén, amelyet több tényező is táplál: ezek közé tartozik, hogy a jelenleg elérhető szolgáltatások csak egyes részterületeket fednek le, közöttük alig található kapcsolat, átfedés, a komplexitás közel utópia, valamint az egymással konkuráló szolgáltatások sokszor eltérő irányokat mutatnak, a döntéshozatalhoz szükséges referenciák hiányoznak, nincs piaci, egyetemi, kutató intézeti validáció. 

A termelők számára a legnagyobb bizonytalanságot és kényelmetlenséget a rendszerek és a rendszerszemlélet hiánya okozza. A legtöbb felhasználó nem rendelkezik a szükséges tudással, innovációs képességekkel, hogy a gazdaság szintjén összekapcsolja a rendszereket, pótolja a hiányokat és a választás előtt döntsön az elérhető szolgáltatások minőségéről. 

A nemzetközi tapasztalatok alapján elmúlt években jelentősen megnövekedett az adatokat előállító precíziós eszközök, szenzorok és monitoring megoldások száma, így a gazdaságokban, a termékpályákon és nemzeti szinten elérhető adatok mennyisége. Az adatok gyűjtése, strukturált tárolása, feldolgozása, az egyes adatkörök összekapcsolása és a döntéselőkészítésben való felhasználásuk nélkül azonban jelentős hatékonyságnövekedés nem érhető el. Ehhez a gazdaságokban működő eszközök, digitális megoldások adatait rendszerben kell kezelni, feldolgozni. 

Verziószámot váltó mezőgazdaság

Az agrárdigitalizáció globális piacának áttekintése alapján látható, hogy jelenleg a mezőgazdaság 3.0 és 4.0 közötti paradigmaváltás zajlik. Az előttünk álló időszakban alakulnak ki az agrárgazdaság új üzleti modelljei, amelyek kiemelt mozgatórugója az integrált és széleskörű adatfelhasználásra épülő „connectivity” (adat és szolgáltatás kapcsolatok). A vezető agrár- és élelmiszeripari vállalatok új működési és üzleti modelleket hoznak létre, amelyek fókusza a magasabb szintű adatintegráció, adatkapcsolat, az alábbi jellemzőkkel: 

  • termék helyett szolgáltatás
  • a teljes termékpályára fókuszáló, E2E megoldások, 
  • adat és szolgáltatás kapcsolatok, 
  • fenntarthatóság. 

Az azonosított gátló tényezők közül fontosnak tartjuk kiemelni a precíziós sztenderdek hiányát, amely gátolja a kompatibilitást és a rendszerszemléletet is. A szabályozó rendszerek több esetben (például: monitoring és növényvédelmi drónhasználat, vezető nélküli eszközök alkalmazása) nem követik a technológiai fejlődését, gátolják a legális felhasználást. A közadatokhoz adatokhoz való hozzáférés akadályoztatása, illetve az egyes rendszerek adatainak eltérő platformon való hozzájutása gátolják az agrár adattér fejlődését. A modernizáció mellett elkötelezett vállalkozások számára hiányoznak azok a multidiszciplináris ismeretekkel rendelkező szakértők, akik segítséget tudnak adni a transzformáció tervezésében és végrehajtásában egyaránt. 

A műhelymunka résztvevői több fontos javaslatot fogalmaztak meg, amelyek kidolgozása és megvalósítása jelentősen gyorsíthatja a hazai agrárgazdaság digitalizációjának folyamatait: 

  1. Az adatok, digitális megoldások, szolgáltatások összekapcsolhatóságának („connectivity”) biztosítása a termelők részére üzemszinten, térségi szinten, termékpályaszinten és a közigazgatás szintjén. A rendszerépítés támogatása integrált szolgáltatások fejlesztésével, adatplatformok létrehozásával, tanácsadással és képzéssel. Az üzemek részére rendszerszintű szolgáltatások fejlesztésének támogatása az elkülönült digitális megoldások platformjának létrehozása. 
  2. Ágazati üzemszintű farm menedzsment rendszerek, digitális platformok fejlesztésének és működésének támogatása a kertészetben és az állattenyésztésben a kis- és közepes üzemek részére. 
  3. A kertészeti termelők esetében a data sharing megoldások elterjesztésének támogatása a térségi természeti adatok gyűjtésére (mikroklíma, növénybetegségek, riasztások). 
  4. Precíziós sztenderdek létrehozásának támogatása (k+f projektek, szabályozás, támogatások). A digitális szolgálatások minőségbiztosítási rendszerének, szempontjainak kidolgozása, taralmának minősítése és ellenőrzése. 
  5. Szabályozó rendszerek folyamatos ellenőrzése, a technológiai használatát gátló szabályozási elemek gyors módosítása. 
  6. Ágazati adatkoncepció összeállítása, a közadatokhoz való hozzáférés egyszerűsítése, ágazati platform létrehozása. Ágazati benchmark adatbázisok létrehozása, az üzemi hatékonyság és környezeti terhelési mutatók összehasonlíthatósága érdekében. Döntéstámogatási rendszerek részére adatkészletek összeállítása és biztosítása (például: környezeti adatok, gazdasági adatok, termelési benchmark adatok). 
  7. Digitális vagyonvédelmi rendszerek fejlesztésének, működésének támogatása a termőföldre kihelyezett eszközök védelmére.