Keresés

Kutatás az informatikus munkaerőhiányról

A hazai informatikus- és IT-mérnökképzés helyzetének, problémáinak, gátló tényezőinek vizsgálata

Az informatika és az IKT-iparág a nemzetgazdaságban betöltött szerepe és súlya okán kiemelt  jelentőséggel  bír.  A  szakma  nemzetközi  és  hazai  szinten  nagymértékű mennyiségi  munkaerőhiányt  és  minőségi  problémákat  jelez  az  informatikus-munkaerőpiacon. Az elégtelen kínálat okai a képzés oldal hiányosságaira vezethetőek vissza. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megbízásából a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség a hazai informatikus- és IT-mérnökképzés helyzetének, problémáinak, gátló tényezőinek vizsgálatára kutatást rendelt meg. A BellResearch komplex kutatási programot dolgozott ki a problémakör elemzésére. Többféle módszertani megközelítéssel vizsgálták a közoktatást, a felsőoktatást és a munkaerőpiacot.

A kutatásban a BellResearch elemzezte az  informatikus-munkaerőpiacot, a vállalati igényeket és elvárásokat; az alap- és középfokú oktatást mint bemeneti oldalt; valamint a felsőfokú képzés hazai helyzetét. Azonosította a problémás pontokat, és javaslatokat fogalmazott meg a beavatkozásra.

A TELJES TANULMÁNY LETÖLTÉSE

 

Fő megállapítások

22 ezer új állás tölthető be

A hazai informatikai munkaerő-piacon 22 000 új állás tölthető be. Ez a bővülés a közvetett  multiplikátor-hatásokkal  összesen  72  000 embernek  adhat  munkát  a nemzetgazdaságban.  Ennek fő feltétele a szakember-kibocsátás mennyiségi növelése és minőségi fejlesztése. Az infokommunikációban közvetlenül több mint 160 000 fő dolgozik. Az ICT szektor 122 ezer főt alkalmaz, további több mint 40 ezren dolgoznak az ágazaton kívül informatikai munkakörben.

A szektor a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1%-át, a versenyszféra 6,2%-át adja közvetlenül.  A  havi  bruttó  átlagkereset az ICT  Szolgáltatás szektorban a második legmagasabb az ágazatok között. A nemzetközi és hazai informatikai munkaerő-piacon nagymértékű a munkaerő-hiány, amely  exponenciálisan  nő.  A  hiány  gátolja  a növekedést,  veszélyezteti  a versenyképességet.

 

Az informatikaoktatás teljes szemléletváltására és megújítására van szükség

A növekvő szakemberigényt az informatikai felsőoktatás kibocsátása nem követi. A jelentkezők és felvettek száma csökken. A túljelentkezési arány alacsony, nincs valódi verseny  a  bekerülésért.  A  kibocsátási  mennyiséget  a  rendkívül  magas  arányú lemorzsolódás is csökkenti. A bemenet mennyiségi és minőségi elégtelenségének okai a köznevelés problémáira vezethetők vissza.

Jelentkezők és felvettek az informatikai képzési területen

 

A középiskolások informatikaképzete téves. Amit informatikaként tanulnak, az digitális alapkompetencia; amit ezen túl informatikának vélnek, az közösségi média és játék. Az iskolai és szabadidős érdeklődés alacsony. A jelenlegi köznevelési informatikaoktatás céljaiban, mennyiségében, tartalmában és eszközeiben  nem  alkalmas  a  felsőfokú  képzés  által  igényelt  bemeneti  tudásszint átadására, sem pedig a pályaorientációra, a szakma iránti érdeklődés felkeltésére. A csökkenő óraszámok tovább gyengítik az informatikaoktatást, és ellehetetlenítik az érettségit.

A főbb képzési területek jelentkezőinek aránya az összes képzési terület jelentkezőihez viszonyítva

A köznevelési informatikaoktatás teljes szemléletváltása és megújítása szükséges. A digitális  alapkészségek  megszerzését  általános  iskolai  szintre  kell  levinni,  a középiskolában be kell vezetni a valódi informatikai tartalom (programozás) oktatását, és át kell venni a piaci alternatív oktatásban bevált gyakorlatokat, módszereket. A versenyeken való részvételt felvételi előnyökkel kell ösztönözni.

 

Hiányzik a pályaorientáció és nincsenek meg a képzéshez szükséges alapok

Meghatározó probléma a pályaorientáció hiánya. Az informatikus-foglalkozásról alkotott kép  gyenge  és  torz.  A  karrierérvek  nem  ismertek  (sikeres  ágazat,  kiemelkedő jövedelem, könnyű elhelyezkedés), elterjedtek a negatív sztereotípiák. A középiskolások valós  információkkal  sem a  foglalkozásról,  sem a képzésről  nem  rendelkeznek.  A szakválasztás esetleges, a téves elképzelésekkel felvettek lemorzsolódnak.

A lemorzsolódók aránya

A bemeneti problémák nem oldhatóak meg a jelenleg is alacsony bekerülési küszöb lejjebb  vitelével;  a  jelentkezők  számát  és  minőségét  (tudatosság,  képességek, felkészültség) kell emelni. Pályaorientáció,  toborzás  és tudatos felkészítés  szükséges,  amiben  a  felsőoktatási intézményeknek is aktívan kell közreműködniük. Az orientáció már az általános iskolai továbbtanulási döntésnél időszerű (informatikai szakközépiskola  választása).  A  lányok  bevonása  kiemelten  fontos.  A  szülők  mint elsődleges véleménybefolyásolók is célcsoport.

A  felsőoktatás  és  az  informatikai  képzés  jelentkezési  számának  növeléséhez  több érettségit adó, szellemi munkára és felsőfokú tanulmányokra felkészítő középiskolára lenne  szükség.  Ezen  intézmények  száma  jelenleg  csökken.  A  kompetencia-képzés erősítése szükséges. Az iskolák informatikai eszközellátottsága hiányos, egyenetlen,  gyenge minőségű; az eszközpark  gyorsan avul, a pótlás  nem megoldott.  A diákok saját  eszközeit nem integrálja az iskolai oktatás. A közoktatásban az informatika elszigetelt tárgyként van jelen. A korszerű és alkalmas digitális tananyag kevés.  A  tanárok  felkészültsége  hiányos  és  egyenetlen.  Valamennyi  pedagógus  számára hozzáférhetővé kell tenni a korszerű informatikai eszközöket (otthoni pc/laptop/tablet és szélessávú internet), digitális készségeik fejlesztésével párhuzamosan.

A felsőfokú képzéshez a középiskolai matematika- és fizikaoktatás nem adja meg a kívánt bemeneti alapot, felkészítő vagy felzárkóztató képzésre van szükség. A képzés „fejnehéz”: az elméleti matematika és természettudományos tárgyak a képzés elején hozzájárulnak a nagyarányú lemorzsolódáshoz. A tanterv a teljes, 7 féléves képzés  elvégzésére  épít,  nincs  korábbi  kimeneti  út. A  lemorzsolódók  piacképes gyakorlati tudás nélkül hagyják el a képzést, amire a szakképzésbe történő beterelésük adhat megoldást. A  piacon  igény  mutatkozik  rövidebb,  gyakorlatorientált  képzésben  részesülő szakemberekre is. Az OKJ-s képzések értéke nem elismert.

 

Problémák az intézményekben

Az  oktatásból  a  gyakorlati,  piaci  tapasztalattal  rendelkező  szakembereket  a munkaerőpiac elszívja; az intézmények finanszírozása nem tud versenyképes jövedelmet biztosítani. Az oktatói kör a gyakorlati orientáció szempontjából kontraszelektált. Az átlagéletkor meghaladja a kívánatos értéket. A  növekvő  igényekre  reagáló  hallgatói  létszámemelésnek  nincsenek  meg  az infrastrukturális (épületek, felszereltség) és emberierőforrás-feltételei (oktatók). Állami támogatás nélkül a bővítés nem megvalósítható.

Az intézményi eszközállomány gyorsan avul, a 2011 óta tartó eszközbeszerzési tilalom ellehetetleníti a fejlesztést.  A  közbeszerzés  jelenlegi  rendszere  jelentősen  növeli  a  költségeket,  és  lassítja  a beszerzési  folyamatokat.  Az  innovációs  törvény  változása  megnehezítette  a  külső forrásteremtő megrendeléseket. A források elosztása kontraszelektál; az intézmények valós versenyhelyzetén, piaci szempontú teljesítményén alapuló rendszer szükséges, valamint a piaci megbízásokból származó források meghagyása az intézménynél. A vállalatok a jelenleginél  gyakorlatorientáltabb és  korszerűbb tudást adó  képzést várnak el a felsőoktatástól.

A technológia változását az oktatásnak hatékonyabban kell lekövetnie; szükséges a tananyag-akkreditáció lerövidítése és rugalmasabbá tétele. A kiemelten fontos gyakorlati szemlélethez és készségekhez az egyetemi projektmunka erősítése és az előadások helyett a labormunka felé való elmozdulás szükséges.

 

A duális képzés és a nyelvismeret szerepe

A  vállalati  gyakornoki  programok  szerepe  fontos,  a jövőben  szükséges  ennek kiterjesztése. A kötelező szakmai gyakorlat nem elégséges. A duális képzés az egyetemek szerint szétaprózza a szakokat, és kiviszi a hallgatókat. A vállalatok felsőbb évfolyamokon vonnák be a hallgatókat, magasabb alaptudással. A tanulmányi  szerződés  növelné  a  befektetés  értékét, a  hr-költségek  is  visszatartó hatásúak. A feltételek átgondolása szükséges. A piac értékeli az MSc diplomát, az informatikai mesterképzéseket mégis kevesen választják.  Ennek  oka  a  munkaerő-piac  felszívó  hatása,  valamint  az  alap-  és  a mesterszintű tantárgyi anyag átfedése is.

Az angol nyelv (és preferáltan további nyelvek) ismerete általános elvárás, a végzettek tudása  elmarad  a  kívánt  szinttől.  Felvételi  követelményként  nem  jelenik  meg,  a képzésben nehezen elsajátítható. A soft skillek, a személyes és társas kompetenciák és az attitűd a szakmai tudáshoz mérhető fontossággal bír, az egyetemi képzésben teret kell kapnia ezek fejlesztésének. A vállalatok és intézmények együttműködésének megvannak a jó gyakorlatai. A jövőben fontos ezek rendszerbe foglalása, stabil alapokra helyezése és kiterjesztése.

Szükséges teendő a túlszabályozottság, a bürokratikus akadályok lebontása is, amelyek akadályozzák a kooperáció gyakorlatát. Az informatikusképzés fejlesztése érdekében kiemelten fontos és sürgető az érintettek mint partnerek – a vállalatok, a köz- és felsőoktatás, a kormányzat és a szakmai szervezetek – összefogása és egyeztető platformjának létrehozása.

 

Vezetői összefoglaló

Informatikusképzés

Az  informatikai  képzési  területre  jelentkezők  abszolút  száma  2001-2014  között kétharmadára csökkent (15 ezerről 10 ezerre, -35%). A felvettek száma hasonlóan apadt (8600-ról 5300-ra, -38%). Az utolsó öt év adatai összességében mind a jelentkezők, mind a felvettek számában fogyást mutatnak. A 34%-os első helyes túljelentkezési arány hasonló a műszaki és gazdasági területekéhez, de elmarad a bölcsész, orvos és pedagógus területekétől.

Az összes jelentkezőn belül az informatikai képzést választók aránya hosszú távon kismértékben romlott, nem reagált emelkedéssel a növekvő munkaerő-piaci igényekre. A jelentkezési és felvételi létszámok abszolút csökkenése súlyos problémákat jelez a képzés bemeneti oldalán. Hosszabb távon a demográfiai folyamatok (a fiatal korosztály fogyása, illetve a jelenleg aktív generáció öregedése) is komoly veszélyt jelent az informatikus-munkaerőpiacon. Az informatikus-kibocsátás létszámának akár jelenlegi szinten tartásához szükséges a képzési  területet  választók  számának  növelése,  amihez  elengedhetetlen  az informatikusképzés népszerűbbé tétele a középiskolai pályaválasztók körében. Informatikai  szakon  20  hazai  felsőoktatási  intézmény  nyújt  képzést  az  ország  13 városában, 2014-es adatok szerint összesen mintegy 25000 főnek.

 

Az hallgatók megoszlása

A képzés erőteljesen főváros-központú, az összes hallgató 52%-a Budapesten tanul. A vidéki intézmények képzési összlétszáma széles sávban szóródik a 2000 fő felettiektől 200 fő alattiakig. Az informatikus-alapképzésre (BSc) és -mesterképzésre (MSc) felvettek száma az elmúlt öt  évben  18%-kal  csökkent.  A  felsőfokú  képzésben  az  alapképzés  dominál,  a mesterképzésben alig 8% vesz részt. Az alapképzésben nagyarányú a lemorzsolódás, a képzést sikertelenül befejezők az egy évben felvettek közel felét teszik ki. A  végzettek  száma  az  elmúlt  öt  évben  a  korábbi  emelkedő  felvételi  trendeknek megfelelően nőtt, azonban ugyanezen okból a következő években csökkenés várható.

A nők aránya az informatikai alapszakokra felvettek körében mindössze 15%. A legjobb nemi aránnyal a gazdaságinformatikus alapszak bír (28%), a legférfiasabb szak a mérnökinformatikus (9%).

Az informatikai képzési területen Gazdaságinformatikus szakot indít a legtöbb intézmény (15), de csupán a legnagyobb 3 hallgatói létszáma haladja meg az 500 főt, és a többség 50 fő alatti évfolyamokkal működik.  Mérnökinformatikus szakon tanul az informatikushall gatók mintegy fele (11500 fő 12 intézményben). A legnagyobb 3 intézmény (BME, OE, GDF) veszi fel a hallgatók felét, az intézmények többsége 500 fő feletti létszámmal működik. A  programtervező  informatikus  alapszak  oktatása  a  leginkább  koncentrált  (9 intézmény). Az ELTE oktatja a hallgatók közel felét; ezen kívül az SZTE és a DE működik 750 fő feletti összlétszámmal, a többi intézmény 500 fő alatti. Az informatikai területtel rokon szakok képzésében is hangsúlyos az informatikaoktatás, a végzettek a munkaerő-piacon el tudnak helyezkedni informatikai munkakörökben is. A legjelentősebb rokon szak a villamosmérnöki. A felsőfokú informatikus végzettség kitűnő pozíciót biztosít a munkaerő-piacon, a terület frissdiplomásainak esélyei kiemelkedőek.

 

Elhelyezkedési esélyek és fizetések

Az  informatikai  végzettség  az  átlagosnál  jelentősen  könnyebb  és  gyorsabb elhelyezkedést,  a  képzési  területek  között  a  második  legjobb  esélyeket  biztosítja; hasonlóan kiemelkedő a munka és a tanulmányok szakterülete, valamint a felsőfokú képzettséget igénylő munkakör szerinti illeszkedés is. Az informatikai képzési területen végzettek  helyezkednek  el  legmagasabb  arányban  magántulajdonú  vállalkozásnál, multinacionális cégeknél, illetve formális álláshirdetés alapján; az egyéb képzésekhez képest magas arányban rendelkeznek főállással már a diploma megszerzésekor is. Anyagiak  tekintetében  az  informatikus  frissdiplomások  a  legmegbecsültebbek  a munkaerő-piacon; jövedelmük a legmagasabb a képzési területek között, és jelentősen, közel egyharmaddal meghaladja a sokasági átlagértéket.

A frissdiplomások bruttó havi összjövedelmének átlaga a vizsgált képzés képzési területe szerint (Ft/hó)

Magát  az  informatikai  iparágat  jól  jellemzi,  hogy  az  Információ,  kommunikáció nemzetgazdasági  ágazatban  a  legmagasabbak  a  frissdiplomások  fizetései.  Az informatikai foglalkozások a nem informatikai területeken végzettek számára is az átlagosnál magasabb jövedelmeket biztosítanak.

 

Köznevelési alapok, bemeneti oldal

A  köznevelésben  oktatott  informatika  kulcsszerepet tölt  be  a  lakosság  digitális kompetenciáinak  kialakításában.  A  középiskolai  informatikaoktatás  minősége  és mennyisége az informatikusi pályaorientáció, a szakma-előkép kialakulása, valamint a továbbtanulás és felvételi szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. A kerettantervben előírt jelenlegi informatika-óraszámok elégtelenek, nemcsak az elvárt képzési tartalomhoz és minőséghez, hanem akár az eddigi szint fenntartásához is. Az informatikaoktatás gyengülése az informatikusképzés bemeneti oldalát tovább gyengíti, a kimenet csökkenése válságot idézhet elő az egyébként is munkaerő-hiánnyal küzdő piacon  (az  ágazatban  és  az  informatikusokat  foglalkoztató  vállalatoknál  és  a közszférában egyaránt). Az informatika tantárgy a jelenleg oktatott formája iránt a középiskolások érdeklődése alacsony; kevesen választják fakultációnak, illetve foglalkoznak vele szabadidejükben. Ennek oka legfőképp az oktatás tartalmában keresendő, amely alapvetően a digitális írástudási és felhasználói készségek, az irodai alkalmazások használatának elsajátítására korlátozódik;  az  informatikai  felsőoktatást  megalapozó  tudást  nem  ad.

 

Az informatikaoktatás megújulására van szükség

Valódi informatikaoktatás (az informatikai szakközépiskolák kivételével) nincs, a programozás elenyésző hányadban része a tananyagnak. A középiskolai oktatás összességében nem támogatja az informatika szempontjából rendkívül  fontosnak  ítélt  gondolkodás-központúságot,  minden  esetben  az  érettségi követelményrendszer által egyébként forszírozott lexikális tudás kerül előtérbe. Az informatikatanárok felkészültsége leginkább a diákokat érdeklő mobileszközök, illetve a programozás terén hiányos. A diákok többsége nem tekint rájuk olyan karizmatikus személyiségként és motiváló erőként, aki erős és pozitív szakmaképet alakít ki, és amely megalapozná vagy erősítené az informatikai pályaorientációt.

Más tantárgyak oktatásában az informatika legfeljebb az alapvető felhasználó ismeretek szintjén  jelenik  meg.  A  korszerű  digitális tananyag  kevés,  a tanárok  informatikai felkészültsége nagy hiányosságokat mutat. Az  iskolák  informatikai  eszközellátottsága  hiányos és egyenetlen; az  egyébként  is alacsony minőségű eszközpark gyorsan avul, a pótlás nem megoldott. A diákok otthoni, privát eszközellátottsága jó, azonban a saját eszközöket azonban nem integrálja az iskolai oktatás.

Az informatikatanárok – majd következő körben valamennyi pedagógus – számára hozzáférhetővé kell tenni a korszerű informatikai eszközöket (otthoni pc / laptop / tablet és szélessávú internet). Az infrastrukturális ellátottság megteremtésével párhuzamosan a pedagógusok digitális készségeinek fejlesztése is kulcsfontosságú. Ez pedig nem korlátozódhat a tanárképzésre, mivel nemcsak a jövő pedagógusainak van szüksége korszerű tudásra és készségekre, hanem a jelen tanárainak is, életkortól függetlenül. A  természettudományos  tárgyak,  illetve  képzések,  szakmák  felé  fordulást  erősítő impulzusok diákokhoz nem jutnak el, sőt, a diákok ezektől a tárgyaktól tartózkodnakleginkább  a  felvételi  kérdésében.

 

A pályaorientáció hiányzik

A  generációs  sajátosságok  sem  támogatják  a természettudományos  és  műszaki  pályák  választását, a  felnőtté  válás  és  a pályaválasztás halasztása szintén inkább humán irányokba sodorja a fiatalokat. A  középiskolai  pályaorientációs tájékozódás  a  10.  évfolyamon  –  a  pályaválasztási szempontból fontos fakultációválasztás idején –  még esetleges,  de  később,  a 11. évfolyamon is kevés a diákok által valóban alkalmasnak tartott információforrás.

A pályaorientációt segítő aktivitás esetén fontos a szülők megszólítása, involválása is, mivel egyrészt nekik sincs kialakult képük az informatikus szakmáról, és nem ismerik az elhelyezkedési-jövedelmi  lehetőségeket,  másfelől  pedig  a  gyerekek  leginkább  őket tekintik az elsődleges információforrásnak. Szintén fontos információs „csatorna” lehet az informatikatanár.

A  középiskolások  informatikus-szakmaképe  gyenge  és torz.  Amit  a  diákok informatikaként  tanulnak,  az  túlnyomórészt  digitális  írástudás  és  irodai  szoftverek használata; amit ezen túl informatikának vélnek, az közösségi média és játék. Az aktív informatikai pályaorientációs tevékenység, a pálya bemutatása hiányzik. A szakmáról nem köztudott a kiemelkedően magas jövedelmi potenciál és a könnyű elhelyezkedést  biztosító  piaci  kereslet;  sok  viszont  a  negatív  sztereotípia,  míg  a középiskolások valós információkkal sem a foglalkozás tényleges tartalmáról, sem pedig a felsőfokú képzésről nem rendelkeznek. A gyenge és nem kifejezetten vonzó szakmakép miatt az informatikusképzésre alacsony a jelentkezési arány. A felvettek körében a szakmáról és a képzésről alkotott téves előzetes elképzelések jelentős mértékben járulnak hozzá a lemorzsolódásához, amikor szembesülnek a képzés valódi tartalmával és követelményeivel.

Az informatikai pálya és képzés népszerűsítéséhez mindenképpen erős pályaorientációs és edukációs aktivitásra van szükség. A középiskolákban sok alkalmas diák nyerhető meg a szakmának, a szakmával és a képzéssel kapcsolatos előzetes informálódás alapján pedig felkészültebben léphetnek a diákok a képzésbe, és csökkenthető a magas lemorzsolódási arány.

Az egyetemek és főiskolák részéről is szükség van a középiskolásokkal való aktív kapcsolattartásra és a képzés népszerűsítésére. E téren láthatóak sikeres – de kis volumennel, önkéntes alapon működő – kezdeményezések; széles körű aktivitásra, nagyobb kapacitásra van szükség. Informatikus-felsőoktatás A középiskolai  matematika- és fizikaoktatás  a diákok többségét  nem készíti fel a felsőoktatásban elvárt szinten, ezért felzárkóztató képzésre van szükség. A képzés elejére strukturált matematikai és természettudományos alapozó tárgyakon nagy a bukási arány, ami (a képzésről alkotott téves előzetes elképzelések mellett) szintén hozzájárul a lemorzsolódáshoz.

 

A lexikális tudás elavult, ma már más készségekre van szükség

A lemorzsolódás további oka, hogy a középiskolai oktatásban jellemzően a lexikális tudás megszerzése a cél, az informatikai szakokon gondolkodásra és csapatmunkára is szükség van, ami teljesen más rendszerű és szellemű tanulást kíván meg. A bemeneti oldal problémái nem oldhatóak meg a bekerülési küszöbök lejjebb vitelével (amelyek egyébként sem magasak). Arra van szükség, hogy a szakma és a képzés tartalmát  és  követelményeit  megismerő,  elkötelezett,  jó  képességű  és  tudatosan felkészült diákok jelentkezzenek nagyobb arányban, számban, majd az oktatás magas, de reális követelményeket támasszon.

 

Sok oktatónál hiányzik a piaci tapasztalat

A felsőoktatásban az informatikai kifejezetten az a terület, ahol a versenyszféra agy- és munkaerő-elszívó hatása hatványozottan érvényesül. A jól képzett oktatókat a piac 5-8- szoros fizetéssel csábítja. Az oktatók megfelelő szintű (azt elfogadhatóan közelítő) javadalmazására nincs forrás. Sok oktatónál hiányzik a piaci tapasztalat; az lenne az ideális, ha a piaci évek után vagy mellett  a  szakember  visszatérne  oktatni  –  ezt  azonban  nem  tudja  megfizetni  az egyetem. A tudományos tevékenység és publikáció alapú előremeneteli rendszer a gyakorlatias képzés igényének szempontjából kontraszelektálja az egyetemi oktatói kört.  A felsőoktatásban dolgozók átlagéletkora messze meghaladja a kívánatos mértéket, ami hosszabb távon az informatikai szakma nem kívánt elöregedéséhez és ezen keresztül az oktatási színvonalra valóban komolyan kiható szakmai problémákhoz fog vezetni.

 

Angol nélkül nem megy

Az angol nyelvtudás teljes hiányával vagy annak minimális szintjével érkező hallgatókra az informatikai tárgyak elsajátítása rendkívül nehéz feladatot ró, ennek ellenére a felvételi követelmények semmilyen szintű angoltudást nem írnak elő sem kötelező, sem választható jelleggel. Az angol nyelv az intézmények többségében csak választható tárgy, amelyet a hallgatók szerint  nincs  lehetőség  a  tantárgyi  oktatás  keretei  között  a  megfelelő  szinten elsajátítani. A nyelvvizsga megszerzése hiányában ki nem adott diplomák szekrényeket töltenek meg.

 

Kevesen választják a mesterképézéseket

Az informatikai mesterképzéseket kevesen választják. Ennek hátterében nemcsak a munkaerő-piac felszívó hatása áll, hanem az alap- és a mesterszintű tantárgyi anyag redundáns átfedése is. A mesterképzésre a munkaadók nem tudják teljes időbenelengedni a szakembereket.Egyetemi  oldalon  ezért  felmerült  a  mesterképzés  idejének  zsugorítása,  egy  évre rövidítésének gondolata, aminek hozadékaként a képzés anyagilag vonzóbbá válhat a bevételt jelentő külföldi hallgatók számára is (a számos országban már most egyéves BSc képzésekkel szemben vagy mellett); a rövidítés mellett szóló érv az informatika rendkívül gyors fejlődési üteme is, ami már a diploma megszerzéséig eltelt időben is releváns mértékű.

 

Nincsenek meg az infrastukturális feltételek

A  növekvő  igényekre  reagáló  hallgatói  létszámemelésnek  nincsenek  meg  az infrastrukturális (épületek) és emberierőforrás-feltételei (oktatók).  Állami támogatás nélkül az épület- és infrastrukturális bővítés nem megvalósítható. A külső  forrásteremtő  megrendelések  terén  az  innovációs  törvény  megváltozása  a vállalatok számára megnehezítette a kutatások megrendelésének lehetőségét, így a bevételek kiegészítése nehéz.

A források elosztása kontraszelektál, mivel nem az intézmények valós versenyhelyzetén, piaci szempontú teljesítményén alapul. A vállalati projektekből, piaci megbízásokból származó  forrásokból  elvonnak  a  gyengébben  teljesítő  intézmények  finanszírozása érdekében. A  felsőoktatási  rendszer  intézményi  struktúrája  is problémákkal  küzd.  A tudományegyetemeket a képzési normatívarendszer abba az irányba tolja, hogy nagy létszámú  alapképzést  végezzenek,  míg  a  mesterképzés  és  a  doktori  képzés alulfinanszírozott;  a főiskolákat  a  minősített  oktatáshoz  kötött  finanszírozás  a  „kis egyetemmé” válás irányába szorítja.

Az intézmények között nincs meg a képzések megfelelő megosztása; a struktúra, a szakok és intézmények kínálata és a BSc-FSZ-MSc képzések  egymásra  épülése  és  összekapcsolhatósága  a  hallgatók  számára  sem áttekinthető.

 

Iparág, vállalatok és munkaerőpiac

Az informatika a legdinamikusabban fejlődő iparág. Az ágazat a gazdaságon belüli súlyát, a termelt hozzáadott értéket és a foglalkoztatást tekintve világszerte vezető pozícióban van; Magyarországon is kiemelkedő gazdasági és társadalmi szerepet játszik. Az informatika tudásiparág. Infrastruktúra-igénye a termelő iparágakhoz képest sokkal alacsonyabb,  beruházásai  gyorsabbak.  Fejlődését  alapvetően  a  rendelkezésre  álló humán erőforrás minősége és mennyisége határozza meg. Az informatika globális iparág. A beruházásokért Magyarország is versenyben van. Az informatika Magyarország potenciális kitörési pontja. Ehhez azonban a globális versenyben sikeres stratégia, valamint a kormányzat, az iparág és az oktatás szoros partnersége szükséges.

 

Már nagy a szakemberhiány

A globális nagyvállalatok informatikai szolgáltató beruházásainak sarkalatos kérdése a munkaerő  költsége,  tudása  és  elérhetősége.  Magyarország  informatikai szerepvállalásának kulcsa az informatikus felsőoktatási képzés magas színvonala, amely a minőségi szakemberek kibocsátásnak mennyiségi növelésével is kell, hogy párosuljon.

A  felsőfokú  informatikusi  végzettséget  igénylő  feladatok  száma  globális  szinten exponenciálisan  növekszik,  a  munkaerő-igénnyel  a  képzési  kibocsátás  nem  tud megfelelően lépést tartani. Az évtized végére az EU27 körben  közel egymillió fős munkaerő-hiány prognosztizálható.

A nemzetközi helyzethez hasonlóan a hazai piacon is jelentős mértékű az informatikus-munkaerőhiány. A vállalatok egymással versenyeznek a képzett munkaerőért, ami a bérszint emelkedését eredményezte; ez hosszabb távon olyan költségtöbbletet okoz, amely veszélyezteti a versenyképességet.

A keresett szakemberek száma tekintetében a hiány a szoftverfejlesztés és a tesztelés munkakörökben a legnagyobb, de egyéb specializált területeket is érzékenyen érint. A shared service centerek és a nemzetközi cégek fejlesztőközpontjai nagy volumenű, koncentrált  keresletet  támasztanak;  az  informatikai  vállalatok  munkaerő-kereslete szintén jelentős.

Az informatikus szakmában a nők aránya alacsony, noha a vállalatok keresik a női informatikusokat, és számos cég támogat a nők informatikai pályaválasztását elősegítő programokat. A hiány oka a képzés bemeneti oldalán, az alacsony jelentkezési arányban keresendő, elsősorban a sztereotípiák nyomán. A nők informatikai pályaorientációjának erősítése jelentős munkaerő-piaci potenciált jelent.

A  hazai  piacon  a  munkaerő-hiányt  az  agyelszívás  is fokozza,  jól  fizetett  szenior pozíciókban is kétszeres-háromszoros bérrel viszik külföldre a tapasztalt szakembereket. A Z generáció munkába állásával a jobb nyelvismeretből és a nagyobb fokú mobilitásból adódóan ezek a problémák élesedni fognak. A visszavándorlás ritkának számít. A piacon a munkaerő-hiány minőségi és mennyiségi aspektusai (shortage, mismatch, gap) egyaránt jelen vannak. A fokozódó munkaerő-hiány hatásai már ma érzékelhetőek, és a következő években tovább emelkedik. Ez visszafogja az informatikai beruházásokat és az ágazat gazdasági teljesítményét; veszélyezteti a vállalatok versenyképességét, a közszférát  és  a  kormányzati  fejlesztéseket.  A  fejlesztési,  fejlődési  potenciál kiaknázatlanul marad, és nemzetgazdasági stratégiai célok kerülnek veszélybe.

 

A vállalati szakemberek is az informatikusképzés megreformálását szorgalmazzák

A  vállalati  szakemberek  egyetértenek  az  informatikusképzés  bemeneti  oldalának elégedetlenségével,  a  köznevelési  alapok  minőségi  problémáival  és a  beavatkozás szükségességével. A bemeneti oldal megerősítéséhez teljes körű szemléletváltás és rendszerszintű változtatás szükséges. Széles  körű  együttműködéssel,  a  teljes  szakma  szerepvállalásával  javítani  kell  az informatikai  pálya  imázsát,  erősíteni  a  promócióját  és  a  pályaorientációt.

Elengedhetetlen az egyeztetési platform és a strukturált kapcsolatok, együttműködések kialakítása az oktatás és a piac szereplői között, valamint az iparági érdekérvényesítés. Az állam szerepe kiemelt, de valamennyi szereplő  (a kormányzat, a  vállalatok, a közoktatás és a felsőoktatás, valamint a szakmai szervezetek) közös felelőssége és feladata a célok megvalósítása.

A piaci szereplők az OKJ-s képzések minőségét, piaci értékét alacsonyra becsülték, megújítását szorgalmazzák. A szakképzési hozzájárulás rendszerének megváltozása hátrányosan érintette a cégeket, megszűnt  a  közvetlen  kapcsolat,  az  együttműködés  az  intézményekkel,  illetve  a versenyre való motiváció. Az  iparág  legtöbb  nagyvállalatánál  a  felsőfokú  végzettség  és  tudás  általános követelmény.  A  piac  hosszabb  távon  beárazza  az  MSc diplomát,  magas  szintű munkakörökben egyértelműen hozzáadott értéket jelent.

A piacon kereslet mutatkozik olyan kimenetre, amely magas szintű matematikai és természettudományos elméleti ismeretek nélkül, a BSc-nél rövidebb képzésben bocsát ki gyakorlati  (elsősorban  programozó)  szakembereket.  Ez  az  egyetemi  szintre  nem vállalkozó,  a  felsőoktatásban  „bennragadt”,  illetve  a  nem  piacképes  végzettséggel rendelkezők  számára  jelenthet  perspektívát  (az  el  nem  ismert  OKJ-s  képzéssel szemben).

A vállalatok megbízható szakmai alapokat adó, korszerű tartalmú, gyakorlati szemléletű képzést várnak el az oktatástól; a végzettektől pedig a nyelvtudást, projektmunkában szerzett tapasztalatot és fejlett soft skilleket. A változó technológiai környezetben a tudás gyors ütemben avul, amit az oktatásnak hatékonyabban kell lekövetnie; a tananyag-akkreditáció átfutási idejét rövidíteni kell. Az egyetemi képzés nem adja meg a kiemelten szükséges gyakorlati szemléletet és a munkához szükséges készségeket; az egyetemi projektmunka erősítése és az előadások helyett a labormunka felé való elmozdulás szükséges.

A  vállalati  gyakornoki  programok  fontos  szerepet  töltenek  be  a  praxisorientált képzésben,  a  kötelező  szakmai  gyakorlat  azonban  nem  elégséges  releváns tapasztalatszerzéshez.

Az angol nyelv ismerete a vállalatoknál általános elvárás (további nyelvek ismerete pedig fontos előny), és már a képzésben is fontos; a végzettek tudása elmarad a kívánt szinttől. A soft skillek, a személyes és társas kompetenciák és az attitűd a szakmai tudáshoz mérhető fontossággal bír. A vállalatok és intézmények közötti együttműködésnek megvannak a jó gyakorlatai: kutatólaborok,  gyakornoki  képzés,  vállalati  kurzusok  és  előadások,  ösztöndíjak, tehetséggondozó és a képzést támogató programok. A jövőben fontos ezek rendszerbe foglalása, stabil alapokra helyezése és kiterjesztése.

Szükséges teendő a túlszabályozottság, a bürokratikus akadályok lebontása is, amelyekakadályozzák a kooperáció gyakorlatát. Az informatikusképzés fejlesztése érdekében fontos a partnerek – a vállalatok, a köz- és felsőoktatás, a kormányzat és  a szakmai  szervezetek – összefogása  és  egyeztető platformjának létrehozása.

 

Foglalkoztatási potenciál

A hazai informatikai munkaerő-piacon 22 000 új állás tölthető be. Ez a bővülés a közvetett  multiplikátor-hatásokkal  összesen  72 000 embernek  adhat  munkát  a nemzetgazdaságban. Ennek  elsődleges  és  fő  feltétele  a  szakember-kibocsátás  mennyiségi  és  minőségi növelése, fejlesztése.

22ezer-uj-munkahely

Az infokommunikációban közvetlenül mintegy 162 000 fő dolgozik. Az ICT szektor 122 ezer főt alkalmaz, további több mint 40 ezer fő dolgozik az ágazaton kívül informatikai munkakörben a 10+ fős cégeknél és az intézményeknél.

A szektor a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1%-át, a versenyszféra 6,2%-át adja. A havi bruttó átlagkereset az ICT Szolgáltatás szektorban a második legmagasabb az ágazatok között; mintegy 90%-kal haladja meg a nemzetgazdasági átlagot.

Az  elmúlt  években  az ICT  szektor  átstrukturálódott:  a  Szolgáltatás foglalkoztatási létszáma emelkedik (64%, a feldolgozóipar csökkenésével), és nő a szellemi dolgozók aránya is (73%). Az ICT szektoron kívüli, 10+ fős vállalatok és az intézményi szféra összesen mintegy 45 000 főt foglalkoztat informatikai munkakörben. A  Shared  Service  Centerek  és  nemzetközi  fejlesztőközpontok  az  ICT  szektor dinamikusan fejlődő alszegmenseként az informatikus-munkaerőre koncentrált és nagy volumenű keresletet jelentenek.

Az ICT SSC-k hazánkban 24 000 főt foglalkoztatnak, jellemzően diplomás, nyelveket beszélő fiatal szakembereket. Az elmúlt években 5000 új munkahelyet hoztak létre. A bővítési tervek hasonló nagyságrendűek, új belépők éves szinten további 2500-3000 informatikai munkahelyet teremthetnek megfelelő szakemberkínálat esetén. A szektor munkaerő-igénye visszafogott forgatókönyv szerint is 13 000 fő felett van középtávon; 3000 állás jelenleg is nyitott, azonnal betölthető. A jelenlegi szereplők és az új belépők 22 000 új munkahelyet, betöltött informatikai állást tudnak létrehozni a szakemberkínálat mennyiségének és minőségének emelése esetén.

A szektor 22 000 fős növekedése a foglalkoztatási multiplikátor-hatáson keresztül, közvetett és indukált módon más iparágakban további 50 000 alkalmazottnak, összesen 72 000 főnek biztosíthat munkát.

 

A TELJES TANULMÁNY LETÖLTÉSE

profile image
Horváth Ádám oktatási igazgató
+3612666346

Kapcsolat

IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért

Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége

Centrál Udvar Irodaház B ép. I. emelet
1077 Budapest, Wesselényi utca 16/A

Tel.: +36 1 266 6346
Fax: +36 1 411 0914
Iroda e-mail: iroda[@]ivsz.hu

Sajtókapcsolat: Varga Veronika
E-mail: sajto[@]ivsz.hu