Japán informatikai vállalatok feleslegessé váló gyárépületeiket előszeretettel alakítják át „salátagyárrá”, zöldségüzemmé (lásd Panasonic, Hitachi, Sony stb.), ahol gyakorlatilag számítógépek és robotok termesztik nekünk a tányérra valót. Dubaiban, a sivatag közepén van a világ legelső teljesen automatizált eperültetvénye egy acélcsarnokban, ahol a termesztést szintén számítógépek felügyelik, automata rendszerek öntöznek, szellőztetnek, illetve juttatnak ki tápanyagot, s emberi kézre csak a szüretkor van szükség.

Eközben Magyarországon is programozott és automatikus rendszer termel ipari mennyiségben gombát, rengeteg gazda földjét 2 centiméter pontosságot tartani képes automata traktorok szántják, gondozzák. Van olyan gazda, aki drónra szerelt elektrospektrométerrel méri a gabona cellulóztartalmát, hogy műtrágyát csak a szükséges helyre kelljen szórni. Ha valaki azt hiszi, hogy ez csak sci-fi, téved.

A fenti példák is szemléltetik, hogy manapság az informatikai és infokommunikációs eszközök szervesen beépültek a mezőgazdaságba, mint a nitrogén a helyesen művelt szántóföldbe. A gazdák nem nevezik informatikának vagy digitalizációnak a folyamatot, egyszerűen csak jelentős pénzt tudnak spórolni azzal, ha a termésük egy részét nem viszi el egy betegség, jelentős bevételhez jutnak akkor, ha nagyobb mennyiséget és jobb minőséget tudnak előállítani kevesebb munkával.

A trend nevet is kapott: precíziós gazdálkodás, amit még a legtöbb agronómus sem ismer egészen, de a lényege a költségcsökkentés, a hozamtöbblet és a környezetvédelem modern technológiával.

A precíziós gazdálkodás az informatikán, az infokommunikációs, digitális eszközökön, szoftvereken alapszik kiegészülve modern agrotechnikai eszközökkel. Ma már szenzorok, drónok, űrfelvételek adatait elemzik számítógépekkel a korszerű farmerek, s ezek segítségével állítják össze gazdálkodási terveiket. A méréseik adatait elemezve döntik el, hogy hová mennyit vessenek, mennyi növényvédő szert, tápanyagot jutassanak ki. A hozamtérképek, GPS koordináták, speciális térképjelek alapján a traktort is automatika kormányozza, a gépkezelő feladata gyakorlatilag csak annyi, hogy vigyázzon a járműre. Nem csoda, hogy exponenciálisan növekszik a Facebook-on a traktoros szelfik száma…

A precíziós gazdálkodással nincsenek átfedések a vetésnél, szépen zárulnak a sorok, mindenhová csak annyi műtrágya jut, amennyi éppen arra a négyzetcentiméterre szükséges. Betakarításkor csökken a szemszállításra váró szerelvények állásideje, hiszen már a kombájn számítógépe jelez a pótkocsis traktornak, aztán amikor melléér, teljesen átveszi az irányítását is, sőt, akár három együtt dolgozó kombájnt is vezérelhet egy tabletről egyetlen ember. A traktoros akár ki is szállhatna. Mindeközben a learatott termény nedvességtartalmát másodpercenként több százszor méri meg egy szenzor, mire a pótkocsi lebillenti a magokat a terményszárítónál, annak működését is beállítják a számítógépek. Aratás alatt pedig készülnek a digitális térképek, amiből a gazda pontosan látni fogja termőföldje adottságait, s egyben elkészül a következő év tápanyag-utánpótlási terve is. Nincs felesleges vetőmagvásárlás, vegyszerpazarlás, gázolaj-pocsékolás. High-tech a magyar szántóföldön!

Informatikai vállalkozások tucatjai álltak a mezőgazdaság szolgálatába, mára nem az az előny, ha valaki használ ilyen megoldásokat, hanem hátrányba kerülnek azok a gazdálkodók, akik nem adaptálják az új technológiákat. Az EU-s és a világpiacon ma már versenyképtelen egy olyan mezőgazdaság, ami elavult eszközökkel, magas költségek mellett csak közepes minőségű és mennyiségű terméket képes előállítani. A digitálisan felvértezett farmok olyan előnyre tesznek szert, amellyel szemben semmilyen piacvédő támogatási rendszer nem nyújthat védelmet.

Egy magyar mezőgazdasági dolgozó termelékenysége messze elmarad a nyugat-európai társakétól, de a szakadék akár tovább is nőhet, ha a magyar gazdáknak csak egy kis része változtat a szemléletén – derült ki múlt héten Watify program keretében megrendezett PREGA – 400 fős agrárinformatikai konferencián. Az Agroinform.hu, Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) és a Nemzeti Agrárkamara (NAK) közös rendezvényén kiderült, hogy több ezer éves múltra visszatekintő mezőgazdaság és az alig 60 éves informatika kiválóan együttműködik. Az informatika csak a megoldást tudja szállítani, de a problémát a nyitott szemmel járó szakember tudja meghatározni.