Milyen lehetőségek rejlenek az innovációban a hazai egészségügy tekintetében? Melyek azok a fejlesztések, melyek akár már maholnap a hazai egészségügyi ellátórendszer mindennapjainak részei lehetnek? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat a Joint Venture Szövetség (JVSZ) az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért szakmai közreműködése segítségével megrendezett konferenciája.

Az egészségügy jellegéből adódóan az állam megkerülhetetlen szereplője bármilyen a területet érintő fejlesztésnek. Dr. Mészáros János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyi koordinációért és EU-ügyekért felelős helyettes államtitkára előadásában elmondta, a nemzeti stratégiának továbbra is sarkalatos pontja az egészségügy helyzetének javítása. Az Egészséges Magyarországért 2014-2020 egészségügyi ágazati stratégia lényegében két alapvető elvre, a közfinanszírozott és a magánellátások szétválasztására, illetve a szolidaritási alapú nemzeti kockázatközösség fenntartására épül. A stratégiában az infrastrukturális fejlesztések, a humán erőforrásbeli problémák kezelése, valamint az ellátások színvonalát emelni hivatott célok mellett kiemelt jelentőséget kapott az e-Egészségügy továbbfejlesztése is, melyre mintegy 20 milliárd forintos keret áll rendelkezésre.

A többek között ágazatirányítási, döntéshozatali, illetve betegtájékoztatási célok támogatására létrejött program voltaképpen számos kisebb, de rendszerbe foglalt projekt összességét jelenti, melyek részleteibe Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója engedett bepillantást. Mint elmondta, a cél egy olyan keretrendszer létrehozása, mely hatékony információáramlást biztosít az egészségügyi ellátás valamennyi szereplője között. A készülő rendszer része lesz többek között az adott beteg ellátási adatait gyűjtő EHR repository, a ritkán változó betegadatokat tartalmazó e-profil, az e-recept vagy az e-beutaló is. A fejlesztési munka aktuális állapotát demonstrálandó, az ÁEEK főigazgatója a jogi akadályok elhárulása után élesedő EFIN mobilalkalmazást is bemutatta. Az applikáció segítségével egy ügyfélkapus bejelentkezés után nem csak az látható, mikor melyik egészségügyi intézményben volt a beteg, de a kapcsolódó dokumentumok, így a leletek, zárójelentések is egyszerűen elérhetők, digitális formában.

Az egészségügyi innováció egy sajátos területére, a gyógyszerfejlesztésre irányította a figyelmet Dr. Pozsgay Csilla, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OÉGYI) főigazgatója. Mint elmondta, a gyógyszerfejlesztés ugyan kissé szélsőséges, azonban mindenképpen tanulságos szelete az egészségügyi innovációnak, hiszen itt hatványozottan jelentkeznek az innováció finanszírozási sajátosságai: a befektetés mértéke óriási, a vezető gyógyszercégek árbevételük legkevesebb 20 százalékát forgatják vissza kifejezetten kutatásfejlesztési célra, ami a kockázatok ismeretében még elképesztőbben hangzik. 25-50.000 molekulából mindössze 1250 jut el toxikológiai vizsgálatra, ebből 25 éri meg a klinikai kipróbálást, 5 jut el törzskönyvezésig, és mindössze 1 válik profittermelővé. Dr. Pozsgay Csilla arra hívta fel a figyelmet, hogy a hatékony innovációs tevékenységhez megkerülhetetlen a különféle szereplők minél aktívabb együttműködése, a különféle európai R&D programokon keresztül akár a határokon túlmenően is, ebben pedig megkérdőjelezhetetlen az informatika szerepe. Mint elmondta, a hazai egybiztosítós modell akár határozott előnnyé is válhat, hiszen minden egyes adat egy helyre fut be, lényegében csak ennek hatékony feldolgozásáról kellene gondoskodni és rengeteg terület profitálhatna belőle a stratégiai tervezéstől kezdve egészen a kutatásig.

Aszódi Gábor, a T-Systems Magyarország Zrt. Egészségügyi üzletágának igazgatója ennél is tovább ment. Előadásában egy olyan jövőképet mutatott be, mely akár már a ma elérhető eszközökkel is megvalósítható lenne. Az úgynevezett Connected Europe - Connected Hospital koncepció egy olyan több szinten megvalósuló interoperabilitást eredményező rendszert takar, melyben a különféle szereplők rendszerintegrált eszközök segítségével egészen új szintre emelhetik az egészségügyi munkafolyamatokat, az ügyfélélményt, az ellátás színvonalát. Ez a hordható diagnosztikai eszközöktől kezdve a gyógyszerlogisztika automatizálásáig lényegében mindenre kiterjedhet, Aszódi Gábor elmondása szerint jelenleg is azon dolgoznak, hogy az ehhez szükséges alapvető infrastruktúra minél gyorsabban megvalósuljon. Véleménye szerint érdemes lenne a legkorszerűbb gyógyászati eszközök, megoldások, így például a telemedicina irányába is elmozdulni, mivel az ezek segítségével szerzett tudás komoly exportértékkel bírhat, illetve a szakorvosok külföldre vándorlását is mérsékelhetné, ha itthon is elérhetőek lennének a kutatásaikhoz szükséges eszközök.

Az előadásokat követő, a hazai innováció lehetőségeit firtató panelbeszélgetés résztvevői nagyjából egyetértettek Vass Dezső, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. osztályvezető azon véleményével, hogy habár a források is szűkösek, elsősorban gondolkodásmódbeli váltásra van szükség mind az egészségügyben dolgozók, mind a döntéshozók részéről, megfelelő nyitottság hiányában ugyanis a legjobb innovációk is menthetetlenül elbuknak. Orbán Előd, az Enterprise Group ügyvezetője szerint az alapvető munkafolyamatokat kell megvizsgálni ahhoz, hogy maradandó újításokat lehessen bevezetni. Az anyagi forráshiány mellett az egészségügy legnagyobb rákfenéje a humánerőforrás szűkössége, meg kell nézni, hogyan, milyen eszközökkel lehet csökkenteni a szektorban dolgozók terheltségét.

Sajátos befolyásoló tényezőt jelent az egybiztosítós rendszer, egyrészt az OEP által gyűjtött adathalmazban óriási lehetőségek rejlenek, ugyanakkor ez az egypólusú felállás egyben az innováció gátja is, hiszen nincs piaci verseny, nincs megfelelő indíttatás ezek kiaknázására. Ugyancsak problémát jelent a hazai piac korlátozottsága, specifikusan a magyarországi problémákat orvosló fejlesztések csak abban az esetben finanszírozhatók, ha nemzetközi szinten is piacképesek. A szakemberek egyetértettek abban, hogy ideális helyzetben a kormányzatnak kell megteremtenie az infrastrukturális alapokat, ezután azonban mindenképpen be kell vonni, és érdekeltté kell tenni a magánszférát is, biztosítva a szektorok közti átjárhatóságot. Hiányzik továbbá egy olyan átfogó kormányzati stratégia, melyhez igazodni lehetne, ami kiküszöbölhetné a jelenleg gyakran zsákutcába torkolló, vagy párhuzamosan, egymással nem összehangolva történő kutatásokat, illetve ami egyértelmű jogi környezetet teremtene a szabályok célhoz igazításával.