Második alkalommal került sor az IVSZ tagjait megszólító és vendégül látó szakmai találkozóra, amely a legutóbbi banki téma után az ipari digitalizációt állította középpontba. Ezúttal is a szakma legfontosabb szereplőit kértük meg arra, hogy mondják el véleményüket a hazai ipar digitális fejlettségéről, illetve világítsák meg, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a hazai vállalatok számára érthetővé és kívánttá teszik az ipari digitalizációt.  

Az esemény moderátora ez alkalommal Vicze Gábor, az IVSZ kkv tagozatvezetője és az Ipar4.0 platform alelnöke volt, aki Ács Istvánnal (a Bosch Rexroth Kft. ügyvezetője és az Ipar4.0 platform társelnöke), illetve Lukács Lajossal (a DSS Consulting vezérigazgatója) beszélgetett. A találkozó egy gyors fogalomtisztázással indult: Ács István az ipari forradalmak evolúcióját vázolta fel és azt, hogy miként jutottunk el az Ipar4.0-hoz, amiről annyi szó esik, ennek ellenére a hazai cégek többsége még mindig nagyon távol van annak megvalósításától. Lukács Lajos ezt azzal egészítette ki, hogy Magyarország tekintetében érdemesebb az ipari digitalizáció kifejezést használni, hiszen csekély számú, valódi Ipar4.0 fejlesztés zajlik jelenleg hazánkban. 

Fejben eldőlő folyamatok 

Legfeljebb 10 percet kellett várni a beszélgetés során, amikor felmerült a mindset kifejezés, valamint a cégvezetők, tulajdonosok előremutató gondolkodása, vagyis annak gyakori hiánya. Vicze Gábor szerint a hazai vállalatokat rendkívül nehéz meggyőzni már arról is, hogy gondolják át a működésüket, és ha mégis, akkor elsősorban az ipari folyamatok digitalizálása van a fejükben.

„A cégvezetők azt gondolják, hogy a digitalizáció nem siker, hanem szimplán költség tényező”

tette hozzá Gábor, aki gyakran találkozik azzal a mentalitással, amely elsősorban a kiadások mentén, egy-egy új gép beszerzése kapcsán tudja értelmezni a digitális fejlesztések fogalmát, de a szisztematikus adatgyűjtésre való igényt legfeljebb olyan krízishelyzetek idézik elő, mint az energiaválság, vagy az infláció.  

Ács István azzal egészítette ki a gondolatmenetet, hogy óriási szakadék van magyar tulajdonosok gondolkodásában, hozzáállásában, ami azért fontos tényező, mert egy vállalkozás digitális fejlődése egyértelműen az ő hozzáállásukon múlik. Mindezzel szorosan összefügg az a kiszámíthatatlan, válságos helyzetekkel teli üzleti környezet (akár hazai, akár nemzetközi), ami rugalmasságot, szinte azonnali alkalmazkodást követel még a cégektől. Lukács Lajos kiemelte a COVID hatását a piacra, de hozzátette azt is, hogy a gyártás már azelőtt megkezdte átalakulását.

„Akik nem digitalizálnak, azok 5-10 éven belül kihalnak – ezen egy vezetői generációváltás segíthet, de sajnos ez sem törvényszerű” – festett egy meglehetősen sötét képet a DSS Consulting vezetője. 

István tovább bővítette azon trendek sorát, amelyek közvetlen hatással vannak és lesznek a vállalkozásokra: háború, recesszió, logisztikai kihívások, nyersanyaggal kapcsolatos kérdések.

„Szinte csak kihívások vannak”, sommázta a jelenlegi helyzetet.

A szakember hozzátette azt is, hogy ebből a szituációból csak azok jöhetnek ki jól, akik digitalizáltak, azaz rugalmasak, hiszen a kettő között szoros összefüggés mutatható ki. Kiemelte azt is, hogy önmagában a trendek követése nem elegendő, hiszen a piac szereplői előbb-utóbb olyan versenytársakkal találják szembe magukat, akik hatékonyabbak, rugalmasabbak, vagyis azonnal hátrányba kerülnek a piacon. 

Jó és még jobb példák

A beszélgetés egyik fontos alkotóelemét képezték azok a történetek, amelyek jellemzően valamiféle megvilágosodással, vezetői rádöbbenéssel végződtek. István a meggyőzés folyamatát azzal a példával szemléltette, hogy az autóját vezető sofőr sokkal átgondoltabban, takarékosabban hajtja a járművet, ha egy részletes és valós idejű információs dashboard van előtte az autó összes adatával. Hasonló elemeket tartalmazott az a Lajos által említett történet, amikor egy cégvezető a szenzoroknak és a hálózatba kötött információs rendszernek köszönhetően az ország másik végéből jött rá, hogy a termelés végző gép éppen nem megy, pedig mennie kellene. A levonható tanulság minden esetben az, hogy önmagában az adatok rendelkezésre állása komoly hatással lehet a tulajdonosokra és gyakran ez adja meg azt a lökést, ami a további digitalizációs lépésekhez vezet. 

Nem maradt el az AI kérdéskörének felvetése sem, amivel kapcsolatban minden szakértő óvatos volt a jóslatokkal, hiszen ebben a pillanatban lehetetlen még csak körvonalazni is, hogy hosszabb távon milyen hatással lesz mindez az életünkre, az emberekre, az ipar világára. Azt azonban egyöntetűen leszögezték, hogy aránylag kis anyagi befektetés mellett már most is szinte minden területen bevethetők a nyelvi modelleken alapuló megoldások, a kérdés „mindössze” az, hogy általánosan mikor válik az AI a szakmai munka részévé. Egy biztos: akik már most foglalkoznak a kérdéssel, azok bekerülnek egy „gyorsító csőbe”, ami garancia arra, hogy a későbbiek során jelentős előnnyel szállhatnak versenybe. 

Nyitottság, rugalmasság, elköteleződés, érzékenység: így foglalhatók össze azok tulajdonságok, amelyekkel egy ebben a korban aktívan dolgozó cégvezetőnek rendelkeznie kell, ugyanakkor az is biztos, hogy a digitalizáció ügyét nem cipelheti egyedül a vezető a vállán. Minden vállalati szinten szükség van egy olyan evangelistára, vagy ide hirdetőre, aki átveszi ezt a feladatot, tematizálja a digitális fejlesztéseket, elmagyarázza a lépések fontosságát, és azt, hogy egy cég hogyan lesz ettől jövőálló.