Hamarosan valósággá válhatnak az önállóan közlekedő autók? Hogyan kell az emberek hozzáállásának változnia ahhoz, hogy széles körben elfogadják az automatizált vezetést? Többek között ezeket a kérdéseket vizsgálta az Audi neves szakemberek közreműködésével készült „SocAIty” tanulmánya, amely néhány, a témával kapcsolatban széles körben elterjedt mítoszt is tisztáz. 

A MENTA történelmének egy régóta várt momentuma volt az autóipar megjelenése, amit idén az Audi, valamint Zakariás Fruzsina (márkaigazgató, Porsche Hungaria Kereskedelmi Kft.) előadása hozott el Siófokra. A prezentáció betekintést nyújtott a vállalat digitalizációs terveibe, kitért a jelen, illetve jövő autójáról alkotott eszméjére, de szólt arról is, hogy miben hasonlít az önvezető autó a vezetői léthez, valamint milyen szerepet játszik a digitális ökoszisztéma és az információáramlás az önvezető autók biztonságának megteremtésében.  

A téma kiapadhatatlan, rengeteg vonatkozása létezik, komoly hatással lesz az életünkre, ezért a következő cikkben azokat a mítoszokat vesszük sorra, amelyek alapvetően meghatározzák a járművekről, a vezetésről és a közlekedésről való gondolkodásunkat.  

1. mítosz: Szélsőséges esetekben az automatizált járművek dönthetnek életről és halálról.

Mai szemmel nézve az automatizált vezetést, döntő jelentőségű, hogy sohasem maga az autó dönt, hanem az ember, hogy mit programoz a járműbe. A jármű csupán leképezi, amit a szoftvere meghatároz számára, s e tekintetben minden eddigi tanulmány ugyanazt mutatja – a gépek lényegesen kevésbé hajlamosak az „emberi hibára”, mint az emberek, például még a hosszú utazások során sem fáradnak el. 

Sokakat foglalkoztat a kérdés, tudhat-e egy gép – és ha igen, hogyan – megfelelő döntést hozni a veszélyhelyzetekben, ám ez korántsem az automatizált vezetéssel kapcsolatban merült fel először. Valójában már évtizedek óta etikai viták tárgya, például a „villamos-dilemma” vagy a „váltókezelő-eset” gondolatkísérlete. A kérdés itt az, hogy átirányíthat-e a kezelő egy embercsoport felé száguldó vonatot egy másik vágányra, amin szintén emberek tartózkodnak – csak épp kevesebben? Bűncselekménynek minősülne-e tette ebben a helyzetben? Netán semmit sem szabadna tennie? Vagy helyesen mérte fel a helyzetet, megelőzve a lehető legnagyobb tragédiát? 

Az automatizált vezetéssel csupán visszatért ez a probléma. A tanulmány szakértői szerint azonban a vita lényege, hogy veszélyhelyzetben nem maga az autó dönt, csupán azt teszi, amit az ember által beprogramozott szoftver meghatároz. A jármű mindig csak az emberek etikai döntéseit és értékeit tudja és fogja is átvenni, illetve következetesen alkalmazni – önálló értelmezés nélkül. 

2. mítosz: Ha elkészült és elérhető a megfelelő szoftver, az önvezető autók bárhol közlekedhetnek.

Ahhoz, hogy az önvezető autók megjelenhessenek az utakon, nemcsak az autóhoz, hanem teljes környezetéhez is abszolút megbízható és minden szempontból biztonságos szoftverre van szükség. Ennek érdekében fokozatosan megváltozik városaink arculata, az infrastruktúrát például intelligens közlekedési lámpákkal és útérzékelőkkel kell bővíteni. A városok egyre jobban digitalizálttá válnak, mind több és több automatizált autó számára kínálnak megfelelő ökoszisztémát. Ez azt jelenti, hogy az önvezető autók térnyerésével nem csupán az autózásról alkotott képünk változik meg, de az urbánus ember élete és városaink képe, funkciója is teljesen átalakul.  

3. mítosz: Az önvezető autók kaput nyitnak a hackerek előtt.

Nem, általában véve semmivel nem lesznek sebezhetőbbek, mint a kézzel irányított autók. Az önállóan közlekedő járművek biztonsági rendszerei elleni hackertámadások hatásai mindenesetre súlyosabbak lehetnek, ezért fejlesztik folyamatosan a gyártók a kibertámadások elleni védelmi intézkedéseket, illetve javítják mind a járműbeli, mind a backend védelmi mechanizmusokat. Az autó és környezete egyre bővülő hálózatba kapcsolásával ezért mind nagyobb erőfeszítéseket igényel a megbízható és folyamatosan naprakész kiberbiztonság is. Az automatizált járművekkel ugyanakkor nő a közlekedés biztonsága – ami a fokozott hatékonyság és nagyobb kényelem mellett a társadalom egésze számára előnyös. 

4. mítosz: A technológiát már kifejlesztették, ám még mindig hiányzik a jogszabályi háttér az automatizált vezetéshez.

Tény, hogy egyes országokban – mint az Amerikai Egyesült Államok vagy Kína – gyorsabbnak tűnik a műszaki fejlődés, mint például Németországban és Európában. Az is igaz azonban, hogy a német törvényalkotók már nagyon korán megalkották azon jogi kereteket, amelyek a biztonságot helyezik előtérbe a technika fejlesztése és bevezetése során. Sőt, e tekintetben Németország nemzetközi összehasonlításban is úttörőnek számít. Bizonyos feltételek mellett az automatizált vezetési rendszerek már 2017 óta átvehetnek olyan tevékenységeket, amelyekért korábban kizárólag az emberek feleltek (SAE 3. szint). 2021 júniusában pedig már azon jogi keretek is megszülettek, amelyek a közutakon is normál üzemben teszik lehetővé a 4. szintű vagy efeletti járművek közlekedését, még ha csak meghatározott alkalmazási területeken is (például transzferjáratként A-ból B-be vagy meghatározott útvonalakon közlekedő „People Mover” autóbuszok). Ez a törvény az első lépés az átfogó szabályozás felé, amelyen intenzíven dolgoznak. Tény tehát, hogy a törvényeket végrehajtó hatóságok nem akadályozzák a fejlesztést, hanem egyszerűen azt a törvényben rögzített elvet követik, hogy a biztonság az első.