A hazai informatikus- és IT-mérnökképzés helyzetének, problémáinak, gátló tényezőinek vizsgálata
Az informatika és az IKT-iparág a nemzetgazdaságban betöltött szerepe és súlya okán kiemelt jelentőséggel bír. A szakma nemzetközi és hazai szinten nagymértékű mennyiségi munkaerőhiányt és minőségi problémákat jelez az informatikus-munkaerőpiacon. Az elégtelen kínálat okai a képzés oldal hiányosságaira vezethetőek vissza. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megbízásából a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség a hazai informatikus- és IT-mérnökképzés helyzetének, problémáinak, gátló tényezőinek vizsgálatára kutatást rendelt meg. A BellResearch komplex kutatási programot dolgozott ki a problémakör elemzésére. Többféle módszertani megközelítéssel vizsgálták a közoktatást, a felsőoktatást és a munkaerőpiacot.
A kutatásban a BellResearch elemzezte az informatikus-munkaerőpiacot, a vállalati igényeket és elvárásokat; az alap- és középfokú oktatást mint bemeneti oldalt; valamint a felsőfokú képzés hazai helyzetét. Azonosította a problémás pontokat, és javaslatokat fogalmazott meg a beavatkozásra.
Fő megállapítások
22 ezer új állás tölthető be
A hazai informatikai munkaerő-piacon 22 000 új állás tölthető be. Ez a bővülés a közvetett multiplikátor-hatásokkal összesen 72 000 embernek adhat munkát a nemzetgazdaságban. Ennek fő feltétele a szakember-kibocsátás mennyiségi növelése és minőségi fejlesztése. Az infokommunikációban közvetlenül több mint 160 000 fő dolgozik. Az ICT szektor 122 ezer főt alkalmaz, további több mint 40 ezren dolgoznak az ágazaton kívül informatikai munkakörben.
A szektor a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1%-át, a versenyszféra 6,2%-át adja közvetlenül. A havi bruttó átlagkereset az ICT Szolgáltatás szektorban a második legmagasabb az ágazatok között. A nemzetközi és hazai informatikai munkaerő-piacon nagymértékű a munkaerő-hiány, amely exponenciálisan nő. A hiány gátolja a növekedést, veszélyezteti a versenyképességet.
Az informatikaoktatás teljes szemléletváltására és megújítására van szükség
A növekvő szakemberigényt az informatikai felsőoktatás kibocsátása nem követi. A jelentkezők és felvettek száma csökken. A túljelentkezési arány alacsony, nincs valódi verseny a bekerülésért. A kibocsátási mennyiséget a rendkívül magas arányú lemorzsolódás is csökkenti. A bemenet mennyiségi és minőségi elégtelenségének okai a köznevelés problémáira vezethetők vissza.
A középiskolások informatikaképzete téves. Amit informatikaként tanulnak, az digitális alapkompetencia; amit ezen túl informatikának vélnek, az közösségi média és játék. Az iskolai és szabadidős érdeklődés alacsony. A jelenlegi köznevelési informatikaoktatás céljaiban, mennyiségében, tartalmában és eszközeiben nem alkalmas a felsőfokú képzés által igényelt bemeneti tudásszint átadására, sem pedig a pályaorientációra, a szakma iránti érdeklődés felkeltésére. A csökkenő óraszámok tovább gyengítik az informatikaoktatást, és ellehetetlenítik az érettségit.
A köznevelési informatikaoktatás teljes szemléletváltása és megújítása szükséges. A digitális alapkészségek megszerzését általános iskolai szintre kell levinni, a középiskolában be kell vezetni a valódi informatikai tartalom (programozás) oktatását, és át kell venni a piaci alternatív oktatásban bevált gyakorlatokat, módszereket. A versenyeken való részvételt felvételi előnyökkel kell ösztönözni.
Hiányzik a pályaorientáció és nincsenek meg a képzéshez szükséges alapok
Meghatározó probléma a pályaorientáció hiánya. Az informatikus-foglalkozásról alkotott kép gyenge és torz. A karrierérvek nem ismertek (sikeres ágazat, kiemelkedő jövedelem, könnyű elhelyezkedés), elterjedtek a negatív sztereotípiák. A középiskolások valós információkkal sem a foglalkozásról, sem a képzésről nem rendelkeznek. A szakválasztás esetleges, a téves elképzelésekkel felvettek lemorzsolódnak.
A bemeneti problémák nem oldhatóak meg a jelenleg is alacsony bekerülési küszöb lejjebb vitelével; a jelentkezők számát és minőségét (tudatosság, képességek, felkészültség) kell emelni. Pályaorientáció, toborzás és tudatos felkészítés szükséges, amiben a felsőoktatási intézményeknek is aktívan kell közreműködniük. Az orientáció már az általános iskolai továbbtanulási döntésnél időszerű (informatikai szakközépiskola választása). A lányok bevonása kiemelten fontos. A szülők mint elsődleges véleménybefolyásolók is célcsoport.
A felsőoktatás és az informatikai képzés jelentkezési számának növeléséhez több érettségit adó, szellemi munkára és felsőfokú tanulmányokra felkészítő középiskolára lenne szükség. Ezen intézmények száma jelenleg csökken. A kompetencia-képzés erősítése szükséges. Az iskolák informatikai eszközellátottsága hiányos, egyenetlen, gyenge minőségű; az eszközpark gyorsan avul, a pótlás nem megoldott. A diákok saját eszközeit nem integrálja az iskolai oktatás. A közoktatásban az informatika elszigetelt tárgyként van jelen. A korszerű és alkalmas digitális tananyag kevés. A tanárok felkészültsége hiányos és egyenetlen. Valamennyi pedagógus számára hozzáférhetővé kell tenni a korszerű informatikai eszközöket (otthoni pc/laptop/tablet és szélessávú internet), digitális készségeik fejlesztésével párhuzamosan.
A felsőfokú képzéshez a középiskolai matematika- és fizikaoktatás nem adja meg a kívánt bemeneti alapot, felkészítő vagy felzárkóztató képzésre van szükség. A képzés „fejnehéz”: az elméleti matematika és természettudományos tárgyak a képzés elején hozzájárulnak a nagyarányú lemorzsolódáshoz. A tanterv a teljes, 7 féléves képzés elvégzésére épít, nincs korábbi kimeneti út. A lemorzsolódók piacképes gyakorlati tudás nélkül hagyják el a képzést, amire a szakképzésbe történő beterelésük adhat megoldást. A piacon igény mutatkozik rövidebb, gyakorlatorientált képzésben részesülő szakemberekre is. Az OKJ-s képzések értéke nem elismert.
Problémák az intézményekben
Az oktatásból a gyakorlati, piaci tapasztalattal rendelkező szakembereket a munkaerőpiac elszívja; az intézmények finanszírozása nem tud versenyképes jövedelmet biztosítani. Az oktatói kör a gyakorlati orientáció szempontjából kontraszelektált. Az átlagéletkor meghaladja a kívánatos értéket. A növekvő igényekre reagáló hallgatói létszámemelésnek nincsenek meg az infrastrukturális (épületek, felszereltség) és emberierőforrás-feltételei (oktatók). Állami támogatás nélkül a bővítés nem megvalósítható.
Az intézményi eszközállomány gyorsan avul, a 2011 óta tartó eszközbeszerzési tilalom ellehetetleníti a fejlesztést. A közbeszerzés jelenlegi rendszere jelentősen növeli a költségeket, és lassítja a beszerzési folyamatokat. Az innovációs törvény változása megnehezítette a külső forrásteremtő megrendeléseket. A források elosztása kontraszelektál; az intézmények valós versenyhelyzetén, piaci szempontú teljesítményén alapuló rendszer szükséges, valamint a piaci megbízásokból származó források meghagyása az intézménynél. A vállalatok a jelenleginél gyakorlatorientáltabb és korszerűbb tudást adó képzést várnak el a felsőoktatástól.
A technológia változását az oktatásnak hatékonyabban kell lekövetnie; szükséges a tananyag-akkreditáció lerövidítése és rugalmasabbá tétele. A kiemelten fontos gyakorlati szemlélethez és készségekhez az egyetemi projektmunka erősítése és az előadások helyett a labormunka felé való elmozdulás szükséges.
A duális képzés és a nyelvismeret szerepe
A vállalati gyakornoki programok szerepe fontos, a jövőben szükséges ennek kiterjesztése. A kötelező szakmai gyakorlat nem elégséges. A duális képzés az egyetemek szerint szétaprózza a szakokat, és kiviszi a hallgatókat. A vállalatok felsőbb évfolyamokon vonnák be a hallgatókat, magasabb alaptudással. A tanulmányi szerződés növelné a befektetés értékét, a hr-költségek is visszatartó hatásúak. A feltételek átgondolása szükséges. A piac értékeli az MSc diplomát, az informatikai mesterképzéseket mégis kevesen választják. Ennek oka a munkaerő-piac felszívó hatása, valamint az alap- és a mesterszintű tantárgyi anyag átfedése is.
Az angol nyelv (és preferáltan további nyelvek) ismerete általános elvárás, a végzettek tudása elmarad a kívánt szinttől. Felvételi követelményként nem jelenik meg, a képzésben nehezen elsajátítható. A soft skillek, a személyes és társas kompetenciák és az attitűd a szakmai tudáshoz mérhető fontossággal bír, az egyetemi képzésben teret kell kapnia ezek fejlesztésének. A vállalatok és intézmények együttműködésének megvannak a jó gyakorlatai. A jövőben fontos ezek rendszerbe foglalása, stabil alapokra helyezése és kiterjesztése.
Szükséges teendő a túlszabályozottság, a bürokratikus akadályok lebontása is, amelyek akadályozzák a kooperáció gyakorlatát. Az informatikusképzés fejlesztése érdekében kiemelten fontos és sürgető az érintettek mint partnerek – a vállalatok, a köz- és felsőoktatás, a kormányzat és a szakmai szervezetek – összefogása és egyeztető platformjának létrehozása.
Vezetői összefoglaló
Informatikusképzés
Az informatikai képzési területre jelentkezők abszolút száma 2001-2014 között kétharmadára csökkent (15 ezerről 10 ezerre, -35%). A felvettek száma hasonlóan apadt (8600-ról 5300-ra, -38%). Az utolsó öt év adatai összességében mind a jelentkezők, mind a felvettek számában fogyást mutatnak. A 34%-os első helyes túljelentkezési arány hasonló a műszaki és gazdasági területekéhez, de elmarad a bölcsész, orvos és pedagógus területekétől.
Az összes jelentkezőn belül az informatikai képzést választók aránya hosszú távon kismértékben romlott, nem reagált emelkedéssel a növekvő munkaerő-piaci igényekre. A jelentkezési és felvételi létszámok abszolút csökkenése súlyos problémákat jelez a képzés bemeneti oldalán. Hosszabb távon a demográfiai folyamatok (a fiatal korosztály fogyása, illetve a jelenleg aktív generáció öregedése) is komoly veszélyt jelent az informatikus-munkaerőpiacon. Az informatikus-kibocsátás létszámának akár jelenlegi szinten tartásához szükséges a képzési területet választók számának növelése, amihez elengedhetetlen az informatikusképzés népszerűbbé tétele a középiskolai pályaválasztók körében. Informatikai szakon 20 hazai felsőoktatási intézmény nyújt képzést az ország 13 városában, 2014-es adatok szerint összesen mintegy 25000 főnek.
Az hallgatók megoszlása
A képzés erőteljesen főváros-központú, az összes hallgató 52%-a Budapesten tanul. A vidéki intézmények képzési összlétszáma széles sávban szóródik a 2000 fő felettiektől 200 fő alattiakig. Az informatikus-alapképzésre (BSc) és -mesterképzésre (MSc) felvettek száma az elmúlt öt évben 18%-kal csökkent. A felsőfokú képzésben az alapképzés dominál, a mesterképzésben alig 8% vesz részt. Az alapképzésben nagyarányú a lemorzsolódás, a képzést sikertelenül befejezők az egy évben felvettek közel felét teszik ki. A végzettek száma az elmúlt öt évben a korábbi emelkedő felvételi trendeknek megfelelően nőtt, azonban ugyanezen okból a következő években csökkenés várható.
A nők aránya az informatikai alapszakokra felvettek körében mindössze 15%. A legjobb nemi aránnyal a gazdaságinformatikus alapszak bír (28%), a legférfiasabb szak a mérnökinformatikus (9%).
Az informatikai képzési területen Gazdaságinformatikus szakot indít a legtöbb intézmény (15), de csupán a legnagyobb 3 hallgatói létszáma haladja meg az 500 főt, és a többség 50 fő alatti évfolyamokkal működik. Mérnökinformatikus szakon tanul az informatikushall gatók mintegy fele (11500 fő 12 intézményben). A legnagyobb 3 intézmény (BME, OE, GDF) veszi fel a hallgatók felét, az intézmények többsége 500 fő feletti létszámmal működik. A programtervező informatikus alapszak oktatása a leginkább koncentrált (9 intézmény). Az ELTE oktatja a hallgatók közel felét; ezen kívül az SZTE és a DE működik 750 fő feletti összlétszámmal, a többi intézmény 500 fő alatti. Az informatikai területtel rokon szakok képzésében is hangsúlyos az informatikaoktatás, a végzettek a munkaerő-piacon el tudnak helyezkedni informatikai munkakörökben is. A legjelentősebb rokon szak a villamosmérnöki. A felsőfokú informatikus végzettség kitűnő pozíciót biztosít a munkaerő-piacon, a terület frissdiplomásainak esélyei kiemelkedőek.
Elhelyezkedési esélyek és fizetések
Az informatikai végzettség az átlagosnál jelentősen könnyebb és gyorsabb elhelyezkedést, a képzési területek között a második legjobb esélyeket biztosítja; hasonlóan kiemelkedő a munka és a tanulmányok szakterülete, valamint a felsőfokú képzettséget igénylő munkakör szerinti illeszkedés is. Az informatikai képzési területen végzettek helyezkednek el legmagasabb arányban magántulajdonú vállalkozásnál, multinacionális cégeknél, illetve formális álláshirdetés alapján; az egyéb képzésekhez képest magas arányban rendelkeznek főállással már a diploma megszerzésekor is. Anyagiak tekintetében az informatikus frissdiplomások a legmegbecsültebbek a munkaerő-piacon; jövedelmük a legmagasabb a képzési területek között, és jelentősen, közel egyharmaddal meghaladja a sokasági átlagértéket.
Magát az informatikai iparágat jól jellemzi, hogy az Információ, kommunikáció nemzetgazdasági ágazatban a legmagasabbak a frissdiplomások fizetései. Az informatikai foglalkozások a nem informatikai területeken végzettek számára is az átlagosnál magasabb jövedelmeket biztosítanak.
Köznevelési alapok, bemeneti oldal
A köznevelésben oktatott informatika kulcsszerepet tölt be a lakosság digitális kompetenciáinak kialakításában. A középiskolai informatikaoktatás minősége és mennyisége az informatikusi pályaorientáció, a szakma-előkép kialakulása, valamint a továbbtanulás és felvételi szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. A kerettantervben előírt jelenlegi informatika-óraszámok elégtelenek, nemcsak az elvárt képzési tartalomhoz és minőséghez, hanem akár az eddigi szint fenntartásához is. Az informatikaoktatás gyengülése az informatikusképzés bemeneti oldalát tovább gyengíti, a kimenet csökkenése válságot idézhet elő az egyébként is munkaerő-hiánnyal küzdő piacon (az ágazatban és az informatikusokat foglalkoztató vállalatoknál és a közszférában egyaránt). Az informatika tantárgy a jelenleg oktatott formája iránt a középiskolások érdeklődése alacsony; kevesen választják fakultációnak, illetve foglalkoznak vele szabadidejükben. Ennek oka legfőképp az oktatás tartalmában keresendő, amely alapvetően a digitális írástudási és felhasználói készségek, az irodai alkalmazások használatának elsajátítására korlátozódik; az informatikai felsőoktatást megalapozó tudást nem ad.
Az informatikaoktatás megújulására van szükség
Valódi informatikaoktatás (az informatikai szakközépiskolák kivételével) nincs, a programozás elenyésző hányadban része a tananyagnak. A középiskolai oktatás összességében nem támogatja az informatika szempontjából rendkívül fontosnak ítélt gondolkodás-központúságot, minden esetben az érettségi követelményrendszer által egyébként forszírozott lexikális tudás kerül előtérbe. Az informatikatanárok felkészültsége leginkább a diákokat érdeklő mobileszközök, illetve a programozás terén hiányos. A diákok többsége nem tekint rájuk olyan karizmatikus személyiségként és motiváló erőként, aki erős és pozitív szakmaképet alakít ki, és amely megalapozná vagy erősítené az informatikai pályaorientációt.
Más tantárgyak oktatásában az informatika legfeljebb az alapvető felhasználó ismeretek szintjén jelenik meg. A korszerű digitális tananyag kevés, a tanárok informatikai felkészültsége nagy hiányosságokat mutat. Az iskolák informatikai eszközellátottsága hiányos és egyenetlen; az egyébként is alacsony minőségű eszközpark gyorsan avul, a pótlás nem megoldott. A diákok otthoni, privát eszközellátottsága jó, azonban a saját eszközöket azonban nem integrálja az iskolai oktatás.
Az informatikatanárok – majd következő körben valamennyi pedagógus – számára hozzáférhetővé kell tenni a korszerű informatikai eszközöket (otthoni pc / laptop / tablet és szélessávú internet). Az infrastrukturális ellátottság megteremtésével párhuzamosan a pedagógusok digitális készségeinek fejlesztése is kulcsfontosságú. Ez pedig nem korlátozódhat a tanárképzésre, mivel nemcsak a jövő pedagógusainak van szüksége korszerű tudásra és készségekre, hanem a jelen tanárainak is, életkortól függetlenül. A természettudományos tárgyak, illetve képzések, szakmák felé fordulást erősítő impulzusok diákokhoz nem jutnak el, sőt, a diákok ezektől a tárgyaktól tartózkodnakleginkább a felvételi kérdésében.
A pályaorientáció hiányzik
A generációs sajátosságok sem támogatják a természettudományos és műszaki pályák választását, a felnőtté válás és a pályaválasztás halasztása szintén inkább humán irányokba sodorja a fiatalokat. A középiskolai pályaorientációs tájékozódás a 10. évfolyamon – a pályaválasztási szempontból fontos fakultációválasztás idején – még esetleges, de később, a 11. évfolyamon is kevés a diákok által valóban alkalmasnak tartott információforrás.
A pályaorientációt segítő aktivitás esetén fontos a szülők megszólítása, involválása is, mivel egyrészt nekik sincs kialakult képük az informatikus szakmáról, és nem ismerik az elhelyezkedési-jövedelmi lehetőségeket, másfelől pedig a gyerekek leginkább őket tekintik az elsődleges információforrásnak. Szintén fontos információs „csatorna” lehet az informatikatanár.
A középiskolások informatikus-szakmaképe gyenge és torz. Amit a diákok informatikaként tanulnak, az túlnyomórészt digitális írástudás és irodai szoftverek használata; amit ezen túl informatikának vélnek, az közösségi média és játék. Az aktív informatikai pályaorientációs tevékenység, a pálya bemutatása hiányzik. A szakmáról nem köztudott a kiemelkedően magas jövedelmi potenciál és a könnyű elhelyezkedést biztosító piaci kereslet; sok viszont a negatív sztereotípia, míg a középiskolások valós információkkal sem a foglalkozás tényleges tartalmáról, sem pedig a felsőfokú képzésről nem rendelkeznek. A gyenge és nem kifejezetten vonzó szakmakép miatt az informatikusképzésre alacsony a jelentkezési arány. A felvettek körében a szakmáról és a képzésről alkotott téves előzetes elképzelések jelentős mértékben járulnak hozzá a lemorzsolódásához, amikor szembesülnek a képzés valódi tartalmával és követelményeivel.
Az informatikai pálya és képzés népszerűsítéséhez mindenképpen erős pályaorientációs és edukációs aktivitásra van szükség. A középiskolákban sok alkalmas diák nyerhető meg a szakmának, a szakmával és a képzéssel kapcsolatos előzetes informálódás alapján pedig felkészültebben léphetnek a diákok a képzésbe, és csökkenthető a magas lemorzsolódási arány.
Az egyetemek és főiskolák részéről is szükség van a középiskolásokkal való aktív kapcsolattartásra és a képzés népszerűsítésére. E téren láthatóak sikeres – de kis volumennel, önkéntes alapon működő – kezdeményezések; széles körű aktivitásra, nagyobb kapacitásra van szükség. Informatikus-felsőoktatás A középiskolai matematika- és fizikaoktatás a diákok többségét nem készíti fel a felsőoktatásban elvárt szinten, ezért felzárkóztató képzésre van szükség. A képzés elejére strukturált matematikai és természettudományos alapozó tárgyakon nagy a bukási arány, ami (a képzésről alkotott téves előzetes elképzelések mellett) szintén hozzájárul a lemorzsolódáshoz.
A lexikális tudás elavult, ma már más készségekre van szükség
A lemorzsolódás további oka, hogy a középiskolai oktatásban jellemzően a lexikális tudás megszerzése a cél, az informatikai szakokon gondolkodásra és csapatmunkára is szükség van, ami teljesen más rendszerű és szellemű tanulást kíván meg. A bemeneti oldal problémái nem oldhatóak meg a bekerülési küszöbök lejjebb vitelével (amelyek egyébként sem magasak). Arra van szükség, hogy a szakma és a képzés tartalmát és követelményeit megismerő, elkötelezett, jó képességű és tudatosan felkészült diákok jelentkezzenek nagyobb arányban, számban, majd az oktatás magas, de reális követelményeket támasszon.
Sok oktatónál hiányzik a piaci tapasztalat
A felsőoktatásban az informatikai kifejezetten az a terület, ahol a versenyszféra agy- és munkaerő-elszívó hatása hatványozottan érvényesül. A jól képzett oktatókat a piac 5-8- szoros fizetéssel csábítja. Az oktatók megfelelő szintű (azt elfogadhatóan közelítő) javadalmazására nincs forrás. Sok oktatónál hiányzik a piaci tapasztalat; az lenne az ideális, ha a piaci évek után vagy mellett a szakember visszatérne oktatni – ezt azonban nem tudja megfizetni az egyetem. A tudományos tevékenység és publikáció alapú előremeneteli rendszer a gyakorlatias képzés igényének szempontjából kontraszelektálja az egyetemi oktatói kört. A felsőoktatásban dolgozók átlagéletkora messze meghaladja a kívánatos mértéket, ami hosszabb távon az informatikai szakma nem kívánt elöregedéséhez és ezen keresztül az oktatási színvonalra valóban komolyan kiható szakmai problémákhoz fog vezetni.
Angol nélkül nem megy
Az angol nyelvtudás teljes hiányával vagy annak minimális szintjével érkező hallgatókra az informatikai tárgyak elsajátítása rendkívül nehéz feladatot ró, ennek ellenére a felvételi követelmények semmilyen szintű angoltudást nem írnak elő sem kötelező, sem választható jelleggel. Az angol nyelv az intézmények többségében csak választható tárgy, amelyet a hallgatók szerint nincs lehetőség a tantárgyi oktatás keretei között a megfelelő szinten elsajátítani. A nyelvvizsga megszerzése hiányában ki nem adott diplomák szekrényeket töltenek meg.
Kevesen választják a mesterképézéseket
Az informatikai mesterképzéseket kevesen választják. Ennek hátterében nemcsak a munkaerő-piac felszívó hatása áll, hanem az alap- és a mesterszintű tantárgyi anyag redundáns átfedése is. A mesterképzésre a munkaadók nem tudják teljes időbenelengedni a szakembereket.Egyetemi oldalon ezért felmerült a mesterképzés idejének zsugorítása, egy évre rövidítésének gondolata, aminek hozadékaként a képzés anyagilag vonzóbbá válhat a bevételt jelentő külföldi hallgatók számára is (a számos országban már most egyéves BSc képzésekkel szemben vagy mellett); a rövidítés mellett szóló érv az informatika rendkívül gyors fejlődési üteme is, ami már a diploma megszerzéséig eltelt időben is releváns mértékű.
Nincsenek meg az infrastukturális feltételek
A növekvő igényekre reagáló hallgatói létszámemelésnek nincsenek meg az infrastrukturális (épületek) és emberierőforrás-feltételei (oktatók). Állami támogatás nélkül az épület- és infrastrukturális bővítés nem megvalósítható. A külső forrásteremtő megrendelések terén az innovációs törvény megváltozása a vállalatok számára megnehezítette a kutatások megrendelésének lehetőségét, így a bevételek kiegészítése nehéz.
A források elosztása kontraszelektál, mivel nem az intézmények valós versenyhelyzetén, piaci szempontú teljesítményén alapul. A vállalati projektekből, piaci megbízásokból származó forrásokból elvonnak a gyengébben teljesítő intézmények finanszírozása érdekében. A felsőoktatási rendszer intézményi struktúrája is problémákkal küzd. A tudományegyetemeket a képzési normatívarendszer abba az irányba tolja, hogy nagy létszámú alapképzést végezzenek, míg a mesterképzés és a doktori képzés alulfinanszírozott; a főiskolákat a minősített oktatáshoz kötött finanszírozás a „kis egyetemmé” válás irányába szorítja.
Az intézmények között nincs meg a képzések megfelelő megosztása; a struktúra, a szakok és intézmények kínálata és a BSc-FSZ-MSc képzések egymásra épülése és összekapcsolhatósága a hallgatók számára sem áttekinthető.
Iparág, vállalatok és munkaerőpiac
Az informatika a legdinamikusabban fejlődő iparág. Az ágazat a gazdaságon belüli súlyát, a termelt hozzáadott értéket és a foglalkoztatást tekintve világszerte vezető pozícióban van; Magyarországon is kiemelkedő gazdasági és társadalmi szerepet játszik. Az informatika tudásiparág. Infrastruktúra-igénye a termelő iparágakhoz képest sokkal alacsonyabb, beruházásai gyorsabbak. Fejlődését alapvetően a rendelkezésre álló humán erőforrás minősége és mennyisége határozza meg. Az informatika globális iparág. A beruházásokért Magyarország is versenyben van. Az informatika Magyarország potenciális kitörési pontja. Ehhez azonban a globális versenyben sikeres stratégia, valamint a kormányzat, az iparág és az oktatás szoros partnersége szükséges.
Már nagy a szakemberhiány
A globális nagyvállalatok informatikai szolgáltató beruházásainak sarkalatos kérdése a munkaerő költsége, tudása és elérhetősége. Magyarország informatikai szerepvállalásának kulcsa az informatikus felsőoktatási képzés magas színvonala, amely a minőségi szakemberek kibocsátásnak mennyiségi növelésével is kell, hogy párosuljon.
A felsőfokú informatikusi végzettséget igénylő feladatok száma globális szinten exponenciálisan növekszik, a munkaerő-igénnyel a képzési kibocsátás nem tud megfelelően lépést tartani. Az évtized végére az EU27 körben közel egymillió fős munkaerő-hiány prognosztizálható.
A nemzetközi helyzethez hasonlóan a hazai piacon is jelentős mértékű az informatikus-munkaerőhiány. A vállalatok egymással versenyeznek a képzett munkaerőért, ami a bérszint emelkedését eredményezte; ez hosszabb távon olyan költségtöbbletet okoz, amely veszélyezteti a versenyképességet.
A keresett szakemberek száma tekintetében a hiány a szoftverfejlesztés és a tesztelés munkakörökben a legnagyobb, de egyéb specializált területeket is érzékenyen érint. A shared service centerek és a nemzetközi cégek fejlesztőközpontjai nagy volumenű, koncentrált keresletet támasztanak; az informatikai vállalatok munkaerő-kereslete szintén jelentős.
Az informatikus szakmában a nők aránya alacsony, noha a vállalatok keresik a női informatikusokat, és számos cég támogat a nők informatikai pályaválasztását elősegítő programokat. A hiány oka a képzés bemeneti oldalán, az alacsony jelentkezési arányban keresendő, elsősorban a sztereotípiák nyomán. A nők informatikai pályaorientációjának erősítése jelentős munkaerő-piaci potenciált jelent.
A hazai piacon a munkaerő-hiányt az agyelszívás is fokozza, jól fizetett szenior pozíciókban is kétszeres-háromszoros bérrel viszik külföldre a tapasztalt szakembereket. A Z generáció munkába állásával a jobb nyelvismeretből és a nagyobb fokú mobilitásból adódóan ezek a problémák élesedni fognak. A visszavándorlás ritkának számít. A piacon a munkaerő-hiány minőségi és mennyiségi aspektusai (shortage, mismatch, gap) egyaránt jelen vannak. A fokozódó munkaerő-hiány hatásai már ma érzékelhetőek, és a következő években tovább emelkedik. Ez visszafogja az informatikai beruházásokat és az ágazat gazdasági teljesítményét; veszélyezteti a vállalatok versenyképességét, a közszférát és a kormányzati fejlesztéseket. A fejlesztési, fejlődési potenciál kiaknázatlanul marad, és nemzetgazdasági stratégiai célok kerülnek veszélybe.
A vállalati szakemberek is az informatikusképzés megreformálását szorgalmazzák
A vállalati szakemberek egyetértenek az informatikusképzés bemeneti oldalának elégedetlenségével, a köznevelési alapok minőségi problémáival és a beavatkozás szükségességével. A bemeneti oldal megerősítéséhez teljes körű szemléletváltás és rendszerszintű változtatás szükséges. Széles körű együttműködéssel, a teljes szakma szerepvállalásával javítani kell az informatikai pálya imázsát, erősíteni a promócióját és a pályaorientációt.
Elengedhetetlen az egyeztetési platform és a strukturált kapcsolatok, együttműködések kialakítása az oktatás és a piac szereplői között, valamint az iparági érdekérvényesítés. Az állam szerepe kiemelt, de valamennyi szereplő (a kormányzat, a vállalatok, a közoktatás és a felsőoktatás, valamint a szakmai szervezetek) közös felelőssége és feladata a célok megvalósítása.
A piaci szereplők az OKJ-s képzések minőségét, piaci értékét alacsonyra becsülték, megújítását szorgalmazzák. A szakképzési hozzájárulás rendszerének megváltozása hátrányosan érintette a cégeket, megszűnt a közvetlen kapcsolat, az együttműködés az intézményekkel, illetve a versenyre való motiváció. Az iparág legtöbb nagyvállalatánál a felsőfokú végzettség és tudás általános követelmény. A piac hosszabb távon beárazza az MSc diplomát, magas szintű munkakörökben egyértelműen hozzáadott értéket jelent.
A piacon kereslet mutatkozik olyan kimenetre, amely magas szintű matematikai és természettudományos elméleti ismeretek nélkül, a BSc-nél rövidebb képzésben bocsát ki gyakorlati (elsősorban programozó) szakembereket. Ez az egyetemi szintre nem vállalkozó, a felsőoktatásban „bennragadt”, illetve a nem piacképes végzettséggel rendelkezők számára jelenthet perspektívát (az el nem ismert OKJ-s képzéssel szemben).
A vállalatok megbízható szakmai alapokat adó, korszerű tartalmú, gyakorlati szemléletű képzést várnak el az oktatástól; a végzettektől pedig a nyelvtudást, projektmunkában szerzett tapasztalatot és fejlett soft skilleket. A változó technológiai környezetben a tudás gyors ütemben avul, amit az oktatásnak hatékonyabban kell lekövetnie; a tananyag-akkreditáció átfutási idejét rövidíteni kell. Az egyetemi képzés nem adja meg a kiemelten szükséges gyakorlati szemléletet és a munkához szükséges készségeket; az egyetemi projektmunka erősítése és az előadások helyett a labormunka felé való elmozdulás szükséges.
A vállalati gyakornoki programok fontos szerepet töltenek be a praxisorientált képzésben, a kötelező szakmai gyakorlat azonban nem elégséges releváns tapasztalatszerzéshez.
Az angol nyelv ismerete a vállalatoknál általános elvárás (további nyelvek ismerete pedig fontos előny), és már a képzésben is fontos; a végzettek tudása elmarad a kívánt szinttől. A soft skillek, a személyes és társas kompetenciák és az attitűd a szakmai tudáshoz mérhető fontossággal bír. A vállalatok és intézmények közötti együttműködésnek megvannak a jó gyakorlatai: kutatólaborok, gyakornoki képzés, vállalati kurzusok és előadások, ösztöndíjak, tehetséggondozó és a képzést támogató programok. A jövőben fontos ezek rendszerbe foglalása, stabil alapokra helyezése és kiterjesztése.
Szükséges teendő a túlszabályozottság, a bürokratikus akadályok lebontása is, amelyekakadályozzák a kooperáció gyakorlatát. Az informatikusképzés fejlesztése érdekében fontos a partnerek – a vállalatok, a köz- és felsőoktatás, a kormányzat és a szakmai szervezetek – összefogása és egyeztető platformjának létrehozása.
Foglalkoztatási potenciál
A hazai informatikai munkaerő-piacon 22 000 új állás tölthető be. Ez a bővülés a közvetett multiplikátor-hatásokkal összesen 72 000 embernek adhat munkát a nemzetgazdaságban. Ennek elsődleges és fő feltétele a szakember-kibocsátás mennyiségi és minőségi növelése, fejlesztése.
Az infokommunikációban közvetlenül mintegy 162 000 fő dolgozik. Az ICT szektor 122 ezer főt alkalmaz, további több mint 40 ezer fő dolgozik az ágazaton kívül informatikai munkakörben a 10+ fős cégeknél és az intézményeknél.
A szektor a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1%-át, a versenyszféra 6,2%-át adja. A havi bruttó átlagkereset az ICT Szolgáltatás szektorban a második legmagasabb az ágazatok között; mintegy 90%-kal haladja meg a nemzetgazdasági átlagot.
Az elmúlt években az ICT szektor átstrukturálódott: a Szolgáltatás foglalkoztatási létszáma emelkedik (64%, a feldolgozóipar csökkenésével), és nő a szellemi dolgozók aránya is (73%). Az ICT szektoron kívüli, 10+ fős vállalatok és az intézményi szféra összesen mintegy 45 000 főt foglalkoztat informatikai munkakörben. A Shared Service Centerek és nemzetközi fejlesztőközpontok az ICT szektor dinamikusan fejlődő alszegmenseként az informatikus-munkaerőre koncentrált és nagy volumenű keresletet jelentenek.
Az ICT SSC-k hazánkban 24 000 főt foglalkoztatnak, jellemzően diplomás, nyelveket beszélő fiatal szakembereket. Az elmúlt években 5000 új munkahelyet hoztak létre. A bővítési tervek hasonló nagyságrendűek, új belépők éves szinten további 2500-3000 informatikai munkahelyet teremthetnek megfelelő szakemberkínálat esetén. A szektor munkaerő-igénye visszafogott forgatókönyv szerint is 13 000 fő felett van középtávon; 3000 állás jelenleg is nyitott, azonnal betölthető. A jelenlegi szereplők és az új belépők 22 000 új munkahelyet, betöltött informatikai állást tudnak létrehozni a szakemberkínálat mennyiségének és minőségének emelése esetén.
A szektor 22 000 fős növekedése a foglalkoztatási multiplikátor-hatáson keresztül, közvetett és indukált módon más iparágakban további 50 000 alkalmazottnak, összesen 72 000 főnek biztosíthat munkát.