4 év alatt plusz 300 Mrd Ft a magyar mezőgazdaságból

A hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar teljesítménye folyamatosan növekszik. A világpiacon az élelmiszer iránti kereslet növekedése tapasztalható, a hazai élelmiszerexport tavaly 10 százalékkal növekedett. A növekedési pálya kihasználásában, jövedelemmé alakításában vannak még tartalékok. A hazai agrárgazdaság integráltsága, teljesítménye és hatékonysága ‒ összehasonlítva a hasonló vagy akár rosszabb természeti és geopolitikai helyzetben lévő agrárgazdaságok (pl. Németország, Hollandia, Izrael) teljesítményi mutatóival ‒ jelentős tartalékokkal rendelkezik.

A hatékonyság, az egyes termékpályák jövedelmének és profitjának növekedése sok tényezőtől függ, de bizton állíthatjuk, hogy egyik meghatározó eszköze a termelés, a termelési környezet pontos, adatszerű megismerése, adatok gyűjtése, adatbázisok építése, automatikus beavatkozásokat és döntéseket támogató alkalmazások fejlesztése és mindezen eszközök integrálása.

A hazai agrárágazat informatikai fejlesztéséből származó gazdasági előnyök jelenleg kihasználatlanok. A meglévő fejlesztések szigetszerűen működnek, azokat emberek kötik össze, jelentős adat- és adatminőség-vesztést eredményezve. A támogatásokkal vásárolt technológiák alapfelszereltségébe tartoznak az „intelligenciát” biztosító eszközök, azok azonban csak megfelelő integráltsággal biztosítanak valódi gazdasági előnyt.

A DAS LETÖLTÉSE

TÖLTSD LE A TELJES STRATÉGIÁT!

A precíziós mezőgazdaság költségcsökkentő hatásairól itthon még nem készültek felmérések. Uniós elemzések azonban jól mutatják, hogy a munkagépek okosításával, nyomon követésével, automatikus kormányzással megközelítőleg 2 euró/hektár megtakarítás érhető el. Ha már a teljes gépsor intelligens, és az adott parcellában négyzetméter pontossággal adatbázisba gyűjtjük a kijuttatott vetőmag, műtrágya, növényvédő szer mennyiségét, valamint a betakarítás adatait, a harmadik évtől a megtakarítás a 40-50 euró/hektárt is elérheti. Amennyiben az üzem szintjén gyűjtjük az adatokat, és hozzájutunk az időjárás, valamint a növényvédelem adataihoz, információihoz, a megtakarítás elérheti a 80 euró/hektár szintet.

A költségcsökkentés mellett fontos szempont a piaci adatok, információk alapján a jövedelemnövekedés is. A termékpályák finanszírozói a fogyasztók, akik elvárásaikkal, döntéseikkel meghatározzák a termékpályákon elérhető összes jövedelmet. Az informatika az adatbázisokon és elemzéseken keresztül képes összekapcsolni a fogyasztókat a termelőkkel a leghosszabb termékpályákon is.

Az informatikai eszközök, megoldások, alkalmazások, szolgáltatások rendelkezésre állnak. A világban számos működő példával találkozhatunk, ahol már alkalmazási tapasztalatokkal rendelkeznek. A hazai informatikai cégek rendelkeznek a szükséges megoldásokkal, továbbá erősnek mondható az agrárinformatikai területen végzett kutatás-fejlesztési tevékenység is.

Azonban az ágazatban az informatika felhasználása a termelésre fókuszál, sok szigetszerű megoldással, ami csak minimális költségcsökkentést eredményez, de nem járul hozzá az ágazat hatékonyságának növekedéséhez.

Infografika a Digitális Agrár Stratégiáról

Infografika a Digitális Agrár Stratégiáról

Az infografika letöltése PDF-ben

Az infografika letöltése képként

Technológia van, tudás nincs

A hazai mezőgazdaságban az informatikai megoldások terjedésének legfőbb gátja a humánerőforrás felkészületlensége, készségei és attitűdje. A mezőgazdasági üzemek számát figyelembe véve 3000, az informatikát és a mezőgazdasági folyamatokat egyaránt ismerő, az alkalmazásokat tervező, üzemeltető, a felhasználókat oktató és tanácsadást nyújtó szakember hiányzik ma az ágazatból. További gátat jelent a támogatáspolitika, amely az agrárinformatikai innovációt, a meglévő termékek elterjesztését, valamint a szükséges képzést és tanácsadást nem tekinti prioritásnak. Sem a Vidékfejlesztési Program, sem a GINOP, sem hazai források nem támogatják a termelők szükséges fejlesztését, attitűdváltását, illetve az alkalmazások, szolgáltatások fejlesztését és elterjedését sem. Nem optimális továbbá a szabályozási környezet, amely nem veszi figyelembe az új technológiák megjelenését, azok gazdasági hatását, így jelentősen nehezíti például a nemzeti adatvagyonhoz üzleti céllal való hozzáférést, valamint a drónok termelési célú alkalmazását.

A hazai mezőgazdaság eddigi legnagyobb technológiai ugrását a 70-es években élte meg, az amerikai nagyüzemi technológiai láncok és a hozzá kapcsolódó tudás megvételével. Akkor a világszínvonalú technológia segítségével közel kétszeresére sikerült növelni a termelés volumenét és minőségét. Ma hasonló lehetőség előtt állunk, most azonban nem a gépi technológia fejlesztésével érhetünk el sikereket, hanem az infokommunikációs eszközök fejlesztésével, elterjesztésével és a hozzá kapcsolódó tudás termelői szintre történő kijuttatásával.

A precíziós mezőgazdaság öt szintje

Az informatikai eszközök és alkalmazások a termelés volumenének bővítésében, a minőség javításában és a hatékony termelésben támogatják a gazdálkodókat, valamint a mezőgazdasági termékek fogyasztók általi ellenőrizhetőségének lehetőségét és a környezeti fenntarthatóság elősegítését. A mezőgazdasági termelést támogató informatikai alkalmazásokat öt nagy csoportra oszthatjuk.

  1. termelési folyamatokat támogató alkalmazások, amelyek közvetlenül a mezőgazdasági termelés egyes tevékenységeit segítik automata vagy félautomata beavatkozásokkal;
  2. üzemszintű termelésirányító rendszerek, amelyek a gazdaságok vezetéséhez nyújtanak információkat, a döntéstámogatás, illetve a termelők szintjén integrálják az egyes folyamatokat;
  3. termékpályák mentén létrejövő, a termékpálya-integrációkat segítő rendszerek, amelyek támogatják az integráció folyamatát mind a termelők, mind az integrátorok oldaláról, szükség szerint kapcsolódnak a termelői szintű rendszerekhez;
  4. szakmai háttérrendszerek, amelyek a termelők és integrátorok által működtetett rendszerekhez nyújtanak háttéradatokat, valamint gyűjtik és elemzik a termelői szinten létrejövő adatokat;
  5. közigazgatási háttérrendszerek, amelyek a közigazgatás és a termelők közötti ügyintézési, hatósági, nyilvántartási folyamatokat támogatják (pl. támogatás, termékpálya-ellenőrzések).

Az ágazati szintű hatékonyságnövelés érdekében fontos, hogy a szolgáltatást nyújtó alkalmazások képesek legyenek egymással automatikusan kommunikálni, együttműködni, minimálisra csökkentve a humán beavatkozást.

A 2020-ra várható jelentős támogatáscsökkenés esetén a magyar mezőgazdaság jövedelmezőségi helyzetének megőrzéséhez szükség lesz a hatékonyság és a termelési volumen jelentős növekedésére. Az agrárinformatikai fejlesztések közvetlenül hozzájárulnak  az ágazat eredményének javításához, így a szükséges növekedés biztosításához. Az alkalmazások ágazati szintű bevezetése várhatóan jelentős, akár 10 százalékos jövedelemnövekedést eredményezhet a termékek minőségének és mennyiségének növekedésével, a ráfordított erőforrások, költségek csökkentésével, valamint a környezeti erőforrások hatékonyabb felhasználásával. A fejlesztések a hazai informatikai cégek részére is jelentős piaci lehetőséget biztosítanak mind a felhasználói, mind az innovációs piac területén.

 

4 tényező, ami gátolja az agrárinformatikai fejlesztések elterjedését

  • az alkalmazói oldal képességeinek, készségeinek hiánya,
  • szabályozás,
  • támogatási rendszer,
  • szakmai háttérrendszerek és közigazgatási rendszerek hiánya és jelenlegi működése.

Az alkalmazói oldal többsége jelenleg nem rendelkezik megfelelő képességekkel és készségekkel az informatikai rendszerek felhasználó szintű alkalmazására. Csak igen kis mértékben merül fel az igény új rendszerek beszerzésére, alkalmazására. A képességek és készségek hiánya a tanácsadói hálózatokat is jellemzi, így az innovációs termékpálya nem ér el a termelői szintig. Meg kell említeni, hogy a termelők felé szolgáltató állami és kamarai szervezetek vezetőinek, döntéshozóinak többsége sem ismeri a rendelkezésre álló lehetőségeket.

A szabályozás nem veszi figyelembe a technológia fejlődését, alkalmazási lehetőségeit és azok versenyelőnyét. Az online ügyintézés, az elektronikus azonosítás, az adatok többszöri bekérése, az adatok megosztásának hiánya (pl. MEPAR), a drónok használatának korlátozása mind olyan terület, amely erőforrásokat von el a termelői szintről, vagy lehetséges előnyök elérését korlátozza.

A szabályozás területén fel kell oldani a nemzeti adatvagyonhoz történő hozzáférés korlátozását, megfelelő jogosultságkezelés és az előállító szakmai szervezetek megfelelő állami finanszírozása mellett. A termelők hozzáférése a számukra prioritást élvező (időjárási, növényvédelmi, térképészeti, piaci, támogatási stb.) adatokhoz a termelői döntéshozás minőségének javítását szolgálja, így közvetlenül a hatékonyságot növelő eszköz, az ilyen adatokat előállító szervek állami finanszírozása pedig egyfajta termelői támogatásként fogható fel.

A támogatási rendszer nem kezeli prioritásként sem az informatikai fejlesztést és terjesztést, sem a szükséges humánerőforrás-fejlesztések támogatását. A támogatások szükségesek lennének a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokkal szemben felhalmozott hátrányok csökkentésére. Az agrárinformatikai alkalmazások és eszközök fejlesztését és beszerzését integráltan kell támogatni GINOP- és VP-forrásokból. Biztosítani kell, akár külön agrárinformatikai program indításával, a két forrás merev lehatárolásából származó problémák feloldását.

A szakmai háttérrendszerek működése jelenleg csak igen kis mértékben veszi figyelembe a termelők igényeit, a fejlesztések elsősorban jogszabályi kötelezettségek miatt valósulnak meg. Fontos lenne, hogy a rendszerek közvetlenül és ingyenesen támogassák a termelőket, a termékpályák többi szereplőjét, biztosítsák a hazai és nemzetközi piacok, az időjárás, a növényvédelem, valamint a legújabb információk, ismeretek elérését.

A közigazgatási rendszerek jelenleg több helyen tárolnak azonos adatokat, ami megnehezíti az interoperabilitást, és jelentős terhet ró a termelőkre. A rendszerekben felhalmozott adatokból semmi nem kerül vissza a gazdaság szereplőihez. Nem áll rendelkezésre standardizált agrár adatstruktúra, ami lehetővé tenné az automatikus adatforgalmat, és megszüntetné például az éves támogatásigénylési procedúrákat.

6 fejlesztési program a fejlődő magyar vidékért

A fenti négy terület gátló tényezőinek feloldására a fejlesztési szükségletek meghatározását követően két területen hat fejlesztési programot fogalmaztunk meg, valamint egy horizontális programot azonosítottunk:

  • Digitális kompetencia fejlesztése területén
    •    az ismeret- és tudatosságfejlesztési program biztosítja az alapismereteket és a digitális eszközök, alkalmazások használatához szükséges tudatos gondolkodás és alapismeretek megszerzését;
    •    oktatásfejlesztési program a már tudatos felhasználók részére nyújt lehetőséget, hogy felhasználói szinten megismerjék a lehetőségeket, képesek legyenek azonosítani a saját fejlesztési irányokat, valamint kommunikálni az agrárinformatikusokkal;
    •    tanácsadás-fejlesztési program biztosítja a válaszokat a termelők, valamint az agrobiznisz más szereplőinek kérdéseire egyéni, testre szabott tanácsadás keretében.
  • Digitális állam fejlesztése területén
    •    szabályozásfejlesztési program a digitális agrárgazdaság hatékonyságának növeléséhez szükséges szabályozási környezet módosítását tartalmazza;
    •    szakmai kiszolgáló rendszerek fejlesztési program biztosítja az állami digitális szolgáltatások (pl. időjárás-előrejelzés) és a közadatokhoz való hozzáférés fejlesztését mind informatikai, mind financiális oldalról;
    •    e-közigazgatás fejlesztési program célja, hogy az agrobiznisz szereplői minimalizálhassák a közigazgatási és a támogatások igénybevételéhez kapcsolódó ügyintézésükre fordítandó erőforrásokat.
  • Fejlesztéspolitikai program horizontális elemként egyrészt az egyes fejlesztési programok finanszírozását, másrészt a tervezést, a továbblépést támogatja.

A Digitális Agrár Stratégia teljes szövege szabadon letölthető:

A DAS LETÖLTÉSE

TÖLTSD LE A TELJES STRATÉGIÁT!