A magyar gazdaság csak úgy lehet sikeres, ha a lehető legjobban használjuk ki a digitalizációban rejlő lehetőségeket. Ami ehhez elengedhetetlen: több tízezer jól képzett fejlesztő és üzemeltető, több százezer olyan ember, aki munkája során rendszeresen használja a digitális eszközöket, továbbá a lakosság alapvető informatikai ismeretekkel rendelkező, több milliós tábora.

Laufer Tamás Computerworld interjú 2020

Két évvel ezelőtt a digitális munkaerőhiány enyhítésére a magyar kormány a piaci szereplőkkel és a gazdasági érdekképviseletekkel karöltve elindította a Digitális Munkaerő Programot (DMP). Milyen eredmények születtek eddig a DMP-nek köszönhetően, illetve hogyan tovább - kérdezte a Computerworld Laufer Tamást, az IVSZ elnökét.

Laufer Tamás: Röviddel a program indulását követően kampányt szerveztünk, ami egy konferenciában csúcsosodott ki. A Gazdasági Minisztérium védnöksége alatt, az IVSZ által rendezett találkozón részt vettek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, az AmCham, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, valamint a Big Four képviselői is. Gazdasági értelemben széles körű volt az egyetértés az érintettek körében. A teendőket írásba foglaltuk. Többek között felvázoltunk egy piramist, amelynek tetején a mintegy 22 ezer hiányzó informatikus helyezkedik el, alatta az a 400-500 ezer ember, aki a napi munkájában használ digitális eszközöket, és akinek kompetenciája jelenleg kritikus. Meghatároztuk a piramis alapját képező több milliós réteget is, amelynek egy bizonyos idő elteltével lesz kritikus a digitális kompetencia hiánya. Az összefoglaló a lehetséges képzési konstrukciókra, így például a szakképzési hitelekre is kitér. Foglalkozik a néhány napos, tömeges alapképzésekkel is, amelyek részben közösségi forrásból finanszírozott programok keretében valósulhatnának meg. A megcélzott 2-2,5 millió ember közül néhány százezren már részt is vettek ilyen képzéseken. A program felkerült a kormányzati portálra, de végrehajtása valahogy elakadt.

Computerworld: Vajon mi az oka a tétlenségnek?

LT: Meghatározó tényező, hogy az elmúlt két évben mintegy 50 százalékkal emelkedett a betanított munkások bére, illetve nagy lett a munkaerőhiány a piacon. Emellett az is fontos körülmény, hogy a hangsúly a szakképzési rendszer átalakítására került, ami biztató kezdeményezésnek és programnak tűnik. Ezzel együtt azt is érdemes kiemelni, hogy az embereknek elment a kedvük a tanulástól, nem érezték szükségesnek, hogy foglalkozzanak a digitalizációval. Egy ilyen külső körülmény nagymértékben befolyásolja a folyamatokat.

CW: Melyek azok a fő ismérvek, amelyek meghatározóak egy ország digitalizációs fejlettsége szempontjából? Hogy állunk ezekben nemzetközi összehasonlításban?

LT: A kormány felismerte, hogy a digitalizációs világot nem lehet kikerülni. Intő jel, hogy a versenyképességi index alapján felállított rangsorban a vizsgált 28 európai ország közül évek óta a 22-23. helyet foglaljuk el. Az infrastruktúra terén egész jól állunk, ám borzasztóan le vagyunk maradva a digitális képzettségben, a felnőttképzésben: nálunk ez 6 százalék körül mozog, miközben az OECD országokban 15, a nyugati országokban pedig 22 százalék. A másik meghatározó tényező a kkv-k fejlettsége. Továbbra is kettős rendszerben élünk: a multik Kelet-Magyarországra többnyire munkaerő-intenzív programokat hoztak, ott valójában szó sincs Ipar 4.0-ról, illetve korszerű, negyedik generációs technológiákról. Ugyanakkor Nyugat-Magyarországra jellemzően olyan vállalatok jönnek be, amelyeknél valóban a gépek kommunikálnak egymással, következésképpen olyan szakemberekre van szükség, akik tudnak dolgozni az ilyen rendszerekkel, tudják azokat programozni, probléma esetén közbe tudnak avatkozni. Ehhez természetesen más know-how, más szaktudás kell, és ebben nagy a hiányunk. A kkv-knál maradva van egy olyan, meglehetősen széles réteg, amelynek fogalma sincs a digitalizáció világáról, az IoT-ról, az 5G-ről, a mesterséges intelligenciáról stb., vagy ha van is fogalma, egyelőre távol áll attól, hogy ilyen technológiákat alkalmazzon. Éppen ezért az IVSZ nemcsak érzékenyíteni akar, hanem be is akarja vonni a cégeket a digitális átalakulásba. Szintén fontos, hogy a kormányzati szolgáltatásokat hatékonyabban digitalizálják. Ebben is le vagyunk maradva, bár a digitális munkaerőhiány megszüntetését és az alapvetően a kkv-kat érintő gazdaságfejlesztést hangsúlyosabb problémának érzem.

CW: A világ gazdasága megtorpanni látszik. Vajon visszaveti-e vagy felpörgeti a recesszió a digitalizációt?

LT: Az előrejelzések szerint az Egyesült Államokban és Európában közel egy időben állhat be olyan visszaesés, ami alapvetően az autóipart, valamint az ahhoz közvetlenül és közvetetten kapcsolódó iparágakat is érinti. Ennek következtében gyárakat zárhatnak be. Jóllehet ezek a lépések remélhetőleg kevéssé érintik országunkat, azért vannak aggasztó jelek. Magyarország az emelkedő munkabérek miatt egyértelműen a technológia-intenzív beruházásokban bízhat, a nagyobb hozzáadott értékű munka eredője pedig egyértelműen az oktatás, a magasabb szintű képzés, hiszen ez képes húzni a gazdaság szekerét.

CW: A felnőttképzés, a szakképzés hogyan segítheti a transzformációt?

LT: Véleményünk szerint már nem elég, ha a felnőttképzési rendszerben egyfajta tanulmányi hitelt adnak az embereknek (ami egyelőre nem érhető el), amit később, az új munkakörben dolgozva kell visszafizetni. Valójában digitális munkatársakká kell képezni a dolgozókat, amihez alapvetően át kell alakítani a képzési rendszert. A szakképzésben elindulóban van a folyamat, a teljes átalakítás azonban, amíg maga a "termék", tehát a digitálisan képzett fiatal felnőttek kikerülnek a rendszerből, évekbe telik. Így egyértelmű, hogy közel 4 millió embert el kell érni, akik már régen kikerültek az oktatási rendszerből. Megoldást jelenthet, ha a vállalatok plusz erőforrásokat szánnak munkatársaik képzésére. Ennek érdekében azt javasolja az IVSZ, hogy a szakképzési hozzájárulás bizonyos részét juttassák vissza a vállalatokhoz, amelyek azt szabadon használhatják fel munkatársaik digitális képzettségének növelésére.

CW: Egy recesszió vajon nyitottabbá teszi a kkv-kat a digitális világra, vagy inkább még jobban bezárkóznak?

LT: Remélhetőleg nyitnak, de a reményből csak akkor lesz valóság, ha teszünk is érte valamit. Még egyszer hangsúlyozom: a kkv-k többsége távol érzi magától az Ipar 4.0-t, az IoT-t vagy az 5G-t. Nem látja azok hasznát. Viszont amikor csökken a rendelésállomány, az bevételcsökkenést jelent, ami akár a vállalkozás csődjéhez is vezethet. Ekkor kellenek fokozottan azok az ösztönző programok, amelyek összekötik a beszállítói esélyekkel bíró kkv-kat a multikkal és a nagyvállalatokkal. Az IVSZ-nek is van ilyen célú javaslata, továbbá a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnál is elindítottak egy egymilliárdos programot, amelyben párban vehetnek részt az innovatív kkv-k és a nagyok. Van azonban egy bökkenő: hiába gondoljuk, hogy a multiknak mindenre van pénzük. A leányvállalatoknak nincs mozgásterük, nekik teljes mértékben a termelésre, nem pedig a fejlesztésre kell fókuszálniuk.

A fentiek miatt is volt nagy szükség arra, hogy megmérjük Magyarország digitális gazdaságának súlyát, jelentőségét, amivel meghatároztuk azokat a lépéseket, amelyek ahhoz kellenek, hogy a magyar gazdaság még recessziós környezetben is sikeres legyen. A kutatás eredményei azt vetítik előre, hogy ha a következő évek központi fejlesztései és beruházásai a korábban is említett új technológiák köré szerveződnek, akkor ez még recessziós környezetben is komoly lökést adhat Magyarország gazdaságának.

Az eredeti interjút a Computerworld oldalán olvashatod!