Laufer Tamás: Kína után, szabadon!

2018.11.08

Helyzetelemzés

A robotikával, a digitális gazdasággal kapcsolatos viták, okfejtések, összehasonlítások jellemzően európai vagy az Egyesült Államokban zajló folyamatok, példák emlegetésével történnek. Pedig Kína is figyelmet érdemel, mert ami jelenleg ott zajlik, az maga a vegytiszta digitalizáció.

Laufer Tamás: Kína után, szabadon!

Laufer Tamás: Kína után, szabadon!

Létezik a Távol-Keleten egy fénysebességgel fejlődő, gyors ütemben beruházó, a digitalizációt már nem tanuló, hanem gyakorló ország. Kínát mégis – még 2018-ban is – hajlamosak vagyunk silány termékeket fillérekért előállító gyárcsarnoknak titulálni. Pedig erről a gazdaságról hosszú évek óta nemhogy elrettentő, hanem követendő példaként lenne érdemes beszélni Európában és Magyarországon egyaránt. A digitalizálódó világról való hazai gondolkodás átalakítása elengedhetetlen, amihez ez a különleges, sok esetben ellentmondásos ország több segítséget nyújthat, mint gondolnánk.

Kína 2011-ben 140 milliárd dollárt fordított k+f célokra, ami 2020-ban a tervek szerint 320 milliárdra nő. Ez az abban az évben várható GDP 2,5 százaléka. Az országban kibocsátott diplomák 41 százaléka STEM-tárgyú, de a helyi elvárások szerint már nem csupán ennek, hanem annak is van jelentősége, hogy a fiatal szakemberek különböző területeken legyenek képesek alkalmazni ezen tárgyak – tudomány, technológia, mérnöki tudás, matematika – kombinációját. A helyi egyetemek strukturált tudással bíró, bárhol bevethető, alkalmazkodásra, gondolkodásra képes embereket képeznek. Az országban új kihívást jelent a népességfogyás, a bérek pedig folyamatosan emelkednek, ezért 2014-ben a pártkongresszus a robotika területét nevezte meg elsődleges fejlesztési célként. Ma Dél-Koreában 650 robot jut 10 ezer dolgozóra, Németországban ez az arány 150/10 ezer. Kína egyelőre a 23. helyen található a „robotsűrűségi” világranglistán a maga 63 robot/10 ezer dolgozó arányával, a tervek szerint 2020-ra Kína a top 10-be kerül, ezzel párhuzamosan a robotok gyártása is egyre nagyobb ütemben fog fejlődni. Ezt már most jelentős felvásárlásokkal készítik elő (KUKA, ABB), ugyanakkor egyre több robotgyártó vállalat telepszik le Kínában, és kezdi meg tevékenységét. Az itt található gyárakban üzemel a világon működő robotok negyede, és a harmadát szállítja le a globálisan előállított összes robotnak, amivel így meghaladja Európa és az USA összesített teljesítményét.

A 2014–2016-os időszakban több mint 3000 olyan vállalkozás indult, amely robotgyártással vagy ahhoz kapcsolódó megoldások előállításával foglalkozik. A kalkulációk és tervek alapján 2020-ra 150 ezer robotot gyártanak, közel egymillió lesz használatban, 2025-re pedig mindezt megduplázzák. Jeremie Waterman, az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája kínai tagozatának elnöke úgy fogalmazott a New York Timesnak, hogy „amennyiben Kína eléri 2025-ös céljait, akkor az USA és a többi ország valószínűleg csak olajat, gázt, marhahúst vagy szójababot adhat el neki”.

Ez a modell természetesen elsősorban Kínában lehet pont ebben a formában működőképes, aminek három fő oka van. Az ország szinte felmérhetetlen nagyságú ipari – egyelőre robotikától mentes ipari – infrastruktúrával bír. A kormány jelentős adókedvezményekkel segíti a kezdő vagy akár nagyvállalatokat az automatizálási, robotizálási folyamatokban. Végül, a gyártók hatalmas nyomás alatt vannak, hiszen az ott dúló versenyben csak az maradhat életben, aki a lehető leggyorsabban képes a gyártási folyamatait robotok alkalmazásával gyorsabbá és költséghatékonyabbá tenni. És hogy Kína és a robotok történetéből milyen tanulságot vonhatunk le? A digitalizációnak a gazdaság minden szintjén végbe kell mennie, ellenkező esetben a világ egyszerűen elszáguld mellettünk. Szükséges felismerni és megragadni azokat a kompetenciákat, amelyekkel a Kínában és a Kína által generált folyamatokba be tudunk kerülni, hozzá tudunk tenni, mert bőven van honnan és mit meríteni. El kell fogadni, hogy a lehetőségeink ezen a téren már régen nem szabad, hanem kötött pályán mozognak, arra azonban minden lehetőségünk és adottságunk megvan, hogy kellő támogatás mellett mi is fellépjünk erre a pályára. Kína után, szabadon!

Laufer Tamás, villamosmérnök, MBA-diplomás, az IVSZ – Szövetség a digitális gazdaságért szervezet elnöke

 

A cikk eredeti verziója a Manager Magazin 2018. novemberi számában olvasható.