Mario Draghi 170 javaslattal erősítené az EU versenyképességét. Az IVSZ feldolgozta a jelentést a digitalizációt és az IKT szektort érintő megállapításokra és javaslatokra koncentrálva.

Az Ursula von der Leyen megbízásából készült Draghi-jelentés – mely nem titkoltan az új Bizottság programját alapozza meg – reális, idealizmustól mentes helyzetképet nyújt Európáról: az EU régóta küzd versenyképességi lemaradással. Az aktív munkaerő csökkenéséhez (2040-ig majd’ 2 millió fővel évente) alacsony termelékenységnövekedés párosul, amit az alacsony innovációs szint okoz. Kiüresedik az európai gazdaság, a legfontosabb területeken Kína és az Egyesült Államok veszi át a vezető szerepet, ami az EU jövedelemtermelő képességének zuhanását okozza.

A Draghi jelentés ezért új irányvonalat kínál, célja, hogy az EU tagállamai gyors válaszlépéseket tegyenek a további lemaradás elkerülése érdekében: Európának radikálisan meg kell reformálnia stratégiáit, működését, jelentős beruházásokat kell végrehajtania: 3 fő akcióra/célra fókuszálva:

1. USA és Kína viszonylatában az innovációs szakadék csökkentése;
2. Energiaárcsökkentés, dekarbonizáció;
3. Biztonság fokozása és a külső piacoktól való stratégiai függőség csökkentése.

Fenti három cél eléréséhez a javasolt építő kövek:

1. Egységes Piac (Single Market) megvalósítása;
2. Egymással szorosan összefüggő új ipar-, verseny-, és kereskedelmi politikák;
3. Évi 800 milliárd eurós beruházásnövekedés;
4. Uniós kormányzás változtatása: fokozottabb együttműködés, és a szabályozási terhek enyhítése.

Termelékenység-növekedésben és innovációban szükséges a felzárkózás az USA-hoz, de a társadalmi szociális modellük követése nélkül. A társadalmi integráció európai modelljét meg kell tartani, azonban alapvetően új megközelítés szükséges az oktatáshoz és képzéshez (skills&edu gap): hatalmas szakadék van az oktatás minden szintjén az USA-hoz képest, valamint alapvető vezetői képességek és gyakorlatok hiányoznak az európai munkaerőből, és mély nemek közötti aránytalanság is.

Fontos megállapítás, hogy a versenyképesség ma már kevésbé függ a munkaerő-költségtől, sokkal inkább a munkaerő tudás- és képességszintje a meghatározó, és a biztonság az egyik kulcsterülete a fenntartható növekedésnek.

A Draghi jelentés meghatározó elemévé vált az európai és tagországi diskurzusoknak. Az új Európai Bizottság összetételében is visszaköszönnek javaslatai, a biztosok és alelnökök prioritásait is meghatározza. (Pld. Az EU Cloud and AI Development Act, amely a technikai szuverenitásért is felelős új Executive Vice President, Henna Virkkunen feladata, szintén a Draghi jelentésben gyökerezik.)

Jelen összefoglalónkban elsősorban az IKT szektort és digitalizációt érintő javaslatokra koncentrálunk:

Innovációs szakadék csökkentése – versenyképességi kihívások és innováció

A termelékenységi szakadék oka egyértelmű: lemaradás a digitális technológiák terén. Ha az IKT területet kivesszük a termelékenység elemzéséből, akkor az EU-nak nincs termelékenységi lemaradása az USA-hoz képest. Más szóval az IKT terület, amely az USA-ban sokkal gyorsabban veszi alkalmazásba az innovációkat mint Európában, egymagában magyarázza a teljes gazdaság termelékenységi lemaradását. (Part A p. 23 Box 2) Ez az IKT területben rejlő jelentős tartalékokra utal.

Az USA termelékenységi növekedésének másik motorja a szolgáltatások, pénzügy és biztosítás, melyeket mélyen áthat a technológiai fejlesztés. Ezzel szemben Európa olyan közepes technológia-igényű szektorokban előzi az USA-t, mint közlekedési eszközök gyártása, mezőgazdaság, nagy- és kiskereskedelem.

A versenyképességi stratégia központi beavatkozási területe tehát a digitális technológia. Három nagy hatású technológiai hullámot vizsgálva (felhő, kvantum, MI) a Jelentés azt állapítja meg, hogy ezek hasonló utat futnak, illetve futottak be, és az EU hasonló hibákat követhet el velük, ha nem vigyáz. Kevés privát tőke sorakozik fel mögöttük, és az alacsony számú EU startup közül is sokan más geopolitikai régiókban kötnek ki. Sok területen a szakemberek hiánya is korlátja a vállalkozások sikerének. Összefoglalva: nem eléggé innovációbarát a környezet az EU-ban.

Többször visszatérő meglátás a Jelentésben, hogy Európában az innovációt finanszírozó privát tőke hagyományosan szűkösebb az amerikaiaknál. Erre strukturális javaslatot is tesz: az európai tőkepiac egységesítését, amit a Letta jelentés is kifejtett néhány hónapja. Ugyanakkor rövid távon csak kormányzati forrásokból lehet pótolni a szükséges tőkét. Ez persze késlelteti a támogatások lebontását, de Draghi ebben a dilemmában a gyakorlatiasabb oldalra szavaz.

A pályája legelején tartó kvantumtechnológia iparágra még lehet hatása az EU döntéseinek. A felhő üzletről azonban a Jelentés kimondja, hogy túl késő a piacvezetők közé európai cégek bejuttatásával próbálkozni (Part A p. 20). A korábban reflexszerűen alkalmazott kínálati oldali beavatkozások helyett a keresleti oldalra összpontosítja a rendelkezésre álló erőforrásokat: a szuverén követelmények egységes meghatározását szorgalmazza az államigazgatásban, és a meglévő felhő ökoszisztémába való bekapcsolódást az versenypiacon a transzatlanti gondolat jegyében. Kritikusnak tartja az AI alkalmazások vertikális integrálását a gazdaságban a termelékenységnövekedés eléréshez, melyhez a teljes gazdaság együttműködésére van szükség adatmegosztás terén. Sürgeti a számítási kapacitás növelését, és a HPC kapacitások megosztását az eddigi kutatói szférán túl a kkv-kal és Start up-okkal. A Jelentés visszaigazolja a konvergált IKT szakma több javaslatát, többek között az Edge számítástechnikát is. (Part B p. 71).

A telekommunikációs piacon tapasztalható túl alacsony bevételi lehetőségre (az európai ARPU harmada az amerikainak és alig fele a koreainak) vezeti vissza az alacsony invesztíciós szinteket, amely már a fogyasztókra is károsan hat vissza. Javasolja a szektor konszolidációját, az ex-ante szabályozás visszaszorítását az ex-post (versenyjog) javára, és az EU-s (nem pusztán tagállami) spektrum licenszeket.

Olyan innovatív szektorokban is teret veszít Európa, mint a gyógyszeripar – az alacsony innovációs befektetések és fregmentált szabályozás miatt, ezekben változást sürget.

A Jelentés a részletek kifejtése nélkül javasolja egy „digitális transzatlanti piactér” létrehozását Amerika és Európa együttműködésében, amely közös szabványokon működve. (Part B p. 84)

A jelentés nemcsak sürgeti a fájdalmas kompromisszumok vállalását, de javaslatokat is tesz. Például az állami támogatások lebontását szelektíven kezeli, és alárendeli az európai vezető szerep megszerzésének a kritikus területeken. Ilyen például a zöld energia, aminek gazdaságstratégiai hozadékaitól annak ellenére eleshet az Európa, hogy ez az egyik legerősebb tétje a globális versenyben (Part A, p. 37). Ha a kialakuló ellátási láncokat nem tudja megfelelően befolyásolni, vagy a megszülető vállalkozások külső tulajdonba kerülnek, akkor csak újratermeli a számára kedvezőtlen helyét a globális értékteremtésben. Ezért a Jelentés szorosabb felügyeletet javasol a kívülről érkező invesztíciók felett. (Part A p. 37)

Digitális válasz a legnagyobb gazdasági kihívásokra

A Jelentés nagy teret szentel az energiaelosztási problémák, pl a szűk átviteli keresztmetszetek elemzésének. Az elosztás tökéletlensége nemcsak az egységes piac uniós elve miatt fájdalmas, hanem a költségeket is emeli az ingadozó és előrejelezhetetlen árszintek kezelésének kényszere miatt.

Bár az energiaipar nem tárgya ennek az összefoglalónak, kitűnő példát nyújt arra, hogy a digitalizáció – vagy divatosabb szóval az AI – hogyan oldhatja meg a legfájóbb versenyképességi problémákat. A Jelentés elemzi és mellbevágó összegekkel számszerűsíti is az energia elosztásával kapcsolatos veszteségeket vagy elmaradt gazdasági eredményeket az energiaiparban. Például szimulációk azt mutatják, hogy másfél magyarországnyi villamosenergia-termelésről kell lemondania az EU-nak évente a hálózati rugalmatlanságok és elégtelenségek miatt (Part B page 15).

A Jelentés részletezi, hogy az energia szektor problémáinak a megoldásához a mesterséges intelligencia milyen változatos módokon járulhat hozzá. (Part B, page 22. Box 5). Kitűnő digitalizációs esettanulmány.

Tekintve az energiaelosztási elégtelenségek hatását, azt is mondhatjuk, hogy az energiaválságot helyesebb energiaelosztási válságnak nevezni. Az így átfogalmazott feladatot pedig nem az olajmezőkön és atomreaktorokban, hanem a digitális ikrek virtuális terében lehet megoldani.

A Jelentés az oktatás hatékonyabbá tételét is a versenyképesség faktorának tekinti, különösen a STEM és az IKT kompetenciát területen. (Part A p. 33; Part B p. 259) Itt is megjelenik az Unió szintű kordináció igénye, és az adatelemzés alkalmazása az oktatás színvonalának javítása érdekében (Part A p. 33).

Stratégiailag jelentős függőségi területnek tartja a Jelentés a tiszta energia technológiákhoz szükséges nyersanyagokon (lítium, kobalt, nikkel) túl, hogy az EU külpiacokra támaszkodik a digitalizációhoz szükséges kritikus technológiák terén is (pld. félvezetők, chip-ek). A telekom szektorban kevésbé jellemző ez a kitettség, az EU-s beszállítók jól pozícionáltak. Védelmi területen fokozni kell a beszerzéseket, fókuszáltan a technológiai újításokra.

Uniós kormányzás (governance) és haza relevancia

A Draghi report azon kevés témák egyikét dolgozza fel, amelyben a magyar kormányzat és az európai intézmények közös állásponton vannak: az európai versenyképesség hanyatlásával sürgősen foglalkozni kell. Ezt a mostani magyar elnökség is felvállalja, és a következő elnökségi fél évre is úgy készül a lengyel kormányzat, hogy átvehesse és továbbvihesse a magyar időszak eredményeit. A téma beágyazottságát mutatja a Letta jelentés tartalma is, amely a belső piacok irányából közelítve már vizsgálta a versenyképességet.

A Jelentésben visszatérő szempont az EU szintű központosítás vagy annak elmaradása. A közgazdasági alapelvektől egy versenyképességi jelentés nem tekinthet el, így a különböző akciók „felméretezésében” rejlő tartalékok sok helyen megjelennek a téma kényessége ellenére. A már említett egységes európai tőkepiac mellett példa erre a telekommunikációs piac széttöredezettségének kritikája (Part A p. 31), amit jelez a 34 európai mobil szolgáltató magas száma az amerikai háromhoz és a kínai négyhez képest (Part A p. 27).

Más területeken is hasonló megállapításokat találunk: a felhő szolgáltatók és az európai szintű energiabeszerzések méretelőnyeit is hangsúlyozza. Energiahálózatok területén tovább is megy: kivenné az EU-s szempontból fontos hálózatfejlesztések engedélyezését a tagországok kezéből, mert úgy látja, hogy ezek hátráltatják a közös európai előnyök realizálását. A védelmi iparág szintén az EU szintű integráció hiánya miatt nem tudja felszívni az EU egyébként jelentős védelmi kiadásait, mert nemzeti méretekben (Part A p. 57) nem tud olyan komplex rendszereket fejleszteni, mint amerikai versenytársai.

A központosítási javaslatok ellenére a szubszidiaritás elvét is hangsúlyozza a Jelentés: amit tagállami szinten lehet szabályozni, az legyen tagállami szinten eldöntve. Amint a fenti felsorolásból is láthatjuk, a Jelentés egyre több területet javasol azonban átsorolni az EU szintű kérdések közé, ami alól a szubszidiaritás elve sem ad felmentést. Magyarország számára ez vegyes hatású lehet: míg a központosított döntéshozás korlátozhatja a tagállami mozgásteret, az egységes európai piacba való szorosabb integráció új beruházási lehetőségeket hozhat az IKT és energia szektorban, egy jobban prosperáló EU-ban.

Új és fontos pont, amelyet már az új Bizottság célkitűzései, sőt vezetőjének első döntései is visszaigazolnak: a Bizottságnak lesz egyszerűsítésért (is) felelős biztosa (Valdis Dombrovskis, Commissioner for Economy and Productivity, and Commissioner for Implementation and Simplification.), a Draghi jelentés pedig prioritásként fogalmazza meg az egyszerűsítést és adminisztrációs terhek csökkentését – utóbbinak jelentős digitális vonatkozása van. A szabályozás költségei a kisebb cégeket nagyobb arányban terhelik, amit a Jelentés is elismer. Ehhez tegyük hozzá, hogy ez a hátrány országos szinten is jelentkezik: a kisebb átlagos cégmérettel működő országoknak nagyobb teher a túlszabályozás

Bízzunk benne, hogy a komplex intézményrendszer és a széttartó politikai célok között is eléri a célját a Draghi jelentés, és Európai a digitálisan fejlettebb világ nyomába ered. A magyar digitális gazdaság megfelelő felkészüléssel és fókuszáltsággal haszonélvezője lehet a várható változásoknak.