EU-s pénzek – új lehetőségek a közvetlen források és egyéb ösztönzők között!

2019.03.07

100 milliárd euró nagyságrendűre tervezett a H2020 folytatásának összege, azonban a Brexit nyomán ez a büdzsé természetesen még változhat. Az elmúlt évek tapasztalataiból az már látszik, hogy Magyarország pályázati aktivitása igen mérsékelt és nem érkezik tőlünk elegendő pályázat. Összességében a Bizottsági statisztika szerint mintegy 30 ezer körüli beadott pályázatból 14%-os nyerésaránnyal kalkulálhatunk, amelyben nincs benne az SME Instrument és a „kaszkád” finanszírozás (Cascade Funding), vagyis azok a jellemzően kollaborációs pályázati konstrukciók, amelyek nagyon sok céget mozgatnak meg.

Vicze Gábor IVSZ

A tapasztalatok egyértelműen arra irányítják a rendszert, hogy újfajta megoldásokkal (Cascade Funding) helyezze ki a pénzösszeget, illetve a pályázók minél szélesebb köre terelődjön a közvetlen források felé. Ebben az informatikának és az ágazatban dolgozó cégeknek kulcsszerepe és vissza nem térítendő lehetősége kínálkozik.

Vicze Gáborral, az IVSZ KKV tagozatának vezetőjével beszélgettünk.

Fehér Sándor: Hogyan értékelhető az eddigi időszak az uniós büdzsé szempontjából?

Vicze Gábor: Fontos téma mostanában, hogy 2020 után hogyan alakulnak az EU-s büdzsék. A bizottságnak van erről egy állásfoglalása, ami azt vetíti előre, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció közvetlen brüsszeli támogatása jelentősen növekedni fog. A teljes EU-s költségvetésen belül ez a terület lesz a legnagyobb haszonélvezője a 2021-2027 költségvetési időszaknak, abszolút értékben itt lesz a legnagyobb a növekedés. Az „Other Programmes” több innovációs és kutatás-fejlesztési programot fog össze, az egyik a Horizont 2020 (későbbiekben Horizon Europe), illetve ide tartozik pl. a COSME is.

100 milliárd eurós (azaz kb. 31.500 milliárd Ft) nagyságrendűre tervezett a H2020 folytatásának összege, azonban a Brexit nyomán ez a büdzsé még változhat, feltehetőleg a Brexit hatására nagy számú, tapasztalt potenciális pályázói kör esik ki, ezáltal a hazai esélyek javulni fognak.

Az elmúlt évek aktivitásából azonban sajnos az látszik, hogy Magyarország pályázati aktivitása igen mérsékelt, nem érkezik tőlünk sok pályázat; ezeken belül pedig a nyerési arány átlag alatti, az FP7-hez (Hetedik Keretprogram, 2007-2013) képest a hazai sikerarány kb. a felére csökkent a H2020 programban.

Összességében a bizottsági statisztika szerint mintegy 30 ezer körüli pályázatból 14%-os nyerésaránnyal számolhat, azonban ebben nincs benne az SME Instrument és a „kaszkád” finanszírozás (Cascade Funding), ahol a nyerési arány még alacsonyabb.

FS: Mi várható idén és a 2021-2027-ig tartó időszakban, milyen konkrétumok, információk lehetnek most relevánsak az iparág számára?

VG: Az IVSZ tagságnak, illetve a teljes iparág számára az SME Instrument, vagy annak az utódai lehetnek relevánsak, illetve a „kaszkád” típusú finanszírozás. A „kaszkád” finanszírozás mechanizmusa hasonlít a Cloudifacturing projekthez, amely egy konzorciumban nyert forrást, amelynek egy részét továbbadja kisebb cégeknek. A támogatás tipikusan 10 ezer és 200 ezer euró közötti összeget jelent, mely igen jelentős tud lenni a magyar cégek számára, de a finanszírozáson felül a cégek kapnak technológiai -és tudástranszfert (2in1), illetve marketingtámogatást is. Így éppen azokhoz a dolgokhoz juthatnak hozzá a magyar cégek, amelyek hiányoznak nekik: nemzetközi kapcsolatokat és nyilvánosságot nyernek, amelyek nagy segítséget jelenthetnek azoknak, akik exportpiacra kívánnak lépni. Ha a Bizottság egy programja kiválaszt egy céget, az nagyon komoly referencia lesz számukra a későbbiekben, hiszen a kiválasztás alapja a kiválóság: általában 5-8-szoros túljelentkezés mellett a TOP 5-10 európai cég közé kell bekerülni valamilyen szempont mentén – tehát nincs 50 vagy annál több nyertes, mint ahogy az a hazai pályázatok esetén megszokott. A „kaszkád” finanszírozási konstrukció nagyon széleskörű, gyakorlatilag minden előremutató témakört lefed, kiemelten az ipar 4.0, blockchain, agrárinfomatika területeket.

FS: Hogyan illeszkednek, hova helyettesíthetőek be ezek a pályázati konstrukciók a hazai K+F ökoszisztémába és tőkebevonási formákba? Mire kínálnak alternatívát?

VG: Ezek a konstrukciók jól megfogható témák mentén, nagyon specifikus életciklusban lévő és kiemelkedő potenciált mutató cégeknek kínálnak kiváló lehetőséget: a „kaszkád” finanszírozás tipikusan a startup fázisban, az SME Instrument típus a növekvő fázisban hasznosítható, az Experiment típusú konstrukciók célcsoportja pedig tipikusan a fejlesztő kkv-k csoportja. Mivel ezeknek a pályázatoknak nagyon erős műszaki és innovációs vonala van, ezért nagyon fontos, hogy legyen valamilyen jól működő K+F aktivitás az adott vállalatnál. A kockázati tőkebefektetéssel szemben itt az elbírálás során az üzleti modell mellett különösen nagy súlyt kap a műszaki, technológiai és innovációs potenciál. Azt gondolom, hogy összességében a sikeres pályázók olyan cégek lehetnek, amelyeknek erős szakmai, K+F háttere van, jól beszélnek angolul, és nemzetközi partnerekkel, kapcsolatokkal is rendelkeznek.

FS: Mit érdemes tudnia magyar cégeknek az ilyen típusú pályázatok folyamatáról?

VG: A brüsszeli pályázatok mechanizmusa alig hasonlít a magyar pályázatokéra, sokkal több felkészülést és előkészületet igényelnek. Nagyon sokat számít, hogy a pályázók jól tudjanak angolul, ismerjék a megfogalmazást, a szóhasználatot, illetve értsék azt, hogy milyen stratégiához kell kapcsolódniuk. Kb. fél évet rá kell szánni arra, hogy a pályázó megértse a kontextust és a versenytársakat, így a befektetett munka megtérül: ha valaki egy pályázaton jól szerepelt, utána már 2-3 más pályázaton is jó esélye van, hiszen a pénzbeli támogatás mellett épül a kapcsolatrendszere is. Ezek a programok abban is különböznek a hazai gyakorlattól, hogy az elszámolás és az utánkövetés sokkal egyszerűbb, kevésbé adminisztratív, így vállalások helyett szakmai leszállítandókra fókuszálnak, összességében a szakmai teljesítmény, a produktum számít igazán. Kisebb pénzösszeg esetén nincs elszámolás, nagyobb pénzösszeg esetén is viszonylag egyszerű eljárás van, mely során egy sor használható átalány (pl. nemzeti átlagköltség) is gyorsítja a folyamatokat. További előnyök, hogy a brüsszeli pályázatok esetében komoly előleggel lehet kalkulálni, valamint maga a pályázás ütemezése is kiszámíthatóbb, előre tervezhetőbb, pontos dátumokkal lehet számolni évekre előre.

FS: Milyen hazai szereplők tudják segíteni a pályázási folyamatokat, stratégiákat a magyar cégeknél? Hogyan lehet segíteni a hazai cégeket abban, hogy közel kerüljenek futó projektekhez?

VG: Mint említettem, ezeknél a pályázatoknál viszonylag idő- és energiaigényes a felkészülés, a siker kulcsa, hogy az egy tágabb, exportpiaci stratégiába illeszkedve valósuljon meg. Jelenleg a „kaszkád” finanszírozással nagyon kevesen foglalkoznak itthon szisztematikusan, mert egy nagyon speciális piacról van szó és nincs kialakult üzleti modell erre. Azt gondolom, hogy ezt a folyamatot tanácsadó nélkül is végig lehet csinálni, ha valaki rááldozza az időt, emellett viszont más innovációs területekhez hasonlóan itt is működhet a cégre szabott tanácsadói segítség is – hasonlóan a GOP-334-hez, ahol ez adott lendületet a programnak, új nyertesek érkeztek a felkarolt körből. Fontosnak tartom azonban, hogy egy ilyen stratégiánál a kiválasztás megfelelően működjön, tehát azok a cégek kapjanak segítséget, akikben valóban rejlik potenciál.

FS: Mire lenne szüksége a piacnak az előrelépéshez, milyen lépésekre van szükség?

VG: Azt látjuk, hogy a közvetlen EU-s projektekben a magyar cégek nagy lemaradást mutatnak, néhány kivételtől eltekintve a digitalizáció és innováció témakörében nagyon sok tennivaló lenne a cégeknél. Nem az a kérdés már, hogy tudunk-e gyártani, hanem hogy milyen gyorsan, milyen pontosan, milyen nagy sorozatszámban és rugalmasságban megy a gyártás. A hazai szereplőknél a nemzetközi pályázási aktivitás növekedését tehát nehezíti, hogy legtöbb esetben mindent 0-ról kell indítani (pl: nincs megfelelő angol nyelvű cégbemutatkozó, termékleírás, vagy nincsenek meg a regisztrációk az EU-s platformokon), ez pedig költséggel jár, amit sem a cégek, sem külső szereplők nem igen akarnak vagy tudnak kifizetni. Itt lehet szerepe a kimondottan nemzetközi pályázatokra való felkészítést támogató kis összegű pályázatoknak (pl. GOP334). Továbbá különösen fontos lenne az innováció fellendítésében az, hogy spin-off projekteket támogassunk: például IT és nem IT kkv-k együttműködésben fejlesszenek, és ennek nyomán indítsanak az EU-s politikákhoz és koncepciókhoz illeszkedő/csatlakozó spin-off céget közösen. A magyar cégek nemzetközi porondon való megjelenése érdekében fontos lenne egy olyan stratégia, amely ki tudja alakítani a magyar és brüsszeli források közti kapcsolódási pontokat és képes tudástranszfert megvalósítani. A digitalizáció és az innováció két dolog, de majdnem ugyanaz – ezen a csapáson kell erőltetett menetben haladnunk előre.