A SMART konferencia DATARENA szekciójában a hallgatóság az adatok és az adatgazdálkodás világába, a terület rejtelmeibe kapott betekintést. A korábbi évekhez hasonlóan azokat a szakembereket, cégeket és fejlesztéseket igyekeztünk bemutatni, amelyek meghatározó szerepet játszanak a hazai és nemzetközi adat ökoszisztémában. A mesterséges intelligencia ezen a területen töretlenül folytatja hódító útját; minden cégvezetőnek foglalkoznia kell vele, be kell építeni a folyamataiba, különben elmarad versenytársaitól.  

Erről a trendről, az MI adatgazdálkodásban, a vállalatok üzleti stratégiájában betöltött meghatározó szerepéről, várható következményeiről kérdeztük előadása után Erdey Leventét, az INNOByte (4iG cégcsoport) szakértőjét. Leventét pár hónappal ezelőtt kötelességei és munkája a cégcsoport albán tagvállalatához szólították, de két dolog miatt újra hazalátogatott, vagy haza fog látogatni. Az egyik a SMART konferencia, a másik pedig egy budapesti Pantera koncert. Utóbbiról egyelőre nem tudtuk a véleményét kérni, a SMART-on tartott előadásáról, illetve az adatok világával foglalkozó panelbeszélgetésről viszont nagyon is. 

IVSZ: Mesélj kicsit az INNOByte-ról és a vállalatban betöltött szerepedről! Miként alakult ez az évek folyamán, volt-e ebben változás? 

Erdey Levente: A vállalat egy 2014-ben alakult, szoftverfejlesztéssel foglalkozó cég, ahol mindig keressük azokat a megoldásokat, melyekkel jobbá és egyszerűbbé tehetőek a folyamatok. Az INNOByte elsősorban a telekommunikáció, az egészségügy, az agrárinfomatika, a banki és pénzügyi területeken van jelen. A 4iG cégcsoporthoz való csatlakozással megvalósult az, ami mindig is alapvető célkitűzésünk volt: a szinergiák életre keltése, amelynek köszönhetően a partnerekként kezelt szakembergárda közösen meghatározott értékek mentén egy cél felé halad.  

Az INNOByte ugyanakkor egy családias hangulatú, nyitott gondolkodású csapat maradt, ami véleményem szerint elengedhetetlen az innovatív és kreatív légkörhöz. Számomra ez kiemelten fontos, így a céghez kerülve változott a szerepköröm is az idő előrehaladtával, valamint az új technológiák térnyerésével. Kezdetekben a projektek kezelése mellett a fő feladatom az volt, hogy fiatal, agilis és hozzáértő kollégákkal megalkossak egy BI (üzleti intelligencia) és AI (mesterséges intelligencia) csapatot. Mára enterprise architektként elsősorban a 4iG Csoport két albán mobilszolgáltató rendszerének stabilizációjára és a cégek integrálásának felügyeletére fókuszálok. 

IVSZ: Nagyon frappáns címet adtál a SMART előadásodnak (Az adatvagyon szerepe a mesterséges intelligenciában – Adatkezelési vígjáték kezdőknek és haladóknak). Honnan jött az ötlet és mire reflektál? 

E. L.: A mesterséges intelligencia különböző felhasználási módjai a hobbijaim közé tartoznak. Így adta magát a téma, és az is, hogy a prezentációban szereplő, egyébként DALLE-2-vel készült képek arra utaljanak, hogy az MI-nek tanulni kell, de nem mindegy, hogy ezt milyen adatokból teszi. Ahogy az sem mellékes, hogy tudjuk-e értelmezni, amit az MI mondani szeretne nekünk. Sokan egy „fekete dobozként” tekintenek a MI-re, és bizonyos esetekben lehet is ilyen, de az eredményt ott is tudni kell értelmezni. Márpedig ezt nem lehet a forrásadatok és az adott tematikát ismerő szakemberek nélkül megtenni.

A mesterséges intelligencia már rég szerves része a nagyvállalatok életének, az más kérdés, hogy a laikus felhasználó számára eddig nem volt egyértelmű, hogy a kérdéseket fogadó és feldolgozó robot, vagy a hibabejelentésre használt felület MI alapokon működik. A mai kor embere tanítja az MI-t, és abban a csodálatosnak ígérkező helyzetben vagyunk, amikor szemtanúi lehetünk a változásnak, a folyamat megfordulásának. Egy gyakorlati példa: volt egy robotporszívóm, ami szabályalapú, de attól is rengeteget „tanultam”. Azóta sokat fejlődött a technológia és én magam is, de az MI-től sem szégyen tanulni, csak egy kicsit nehezebb megérteni, hogy mit miért tesz. Egy projektünkben például már az MI állít elő tananyagot az MI számára a kivonatolás tanításához, tehát ha messziről nézzük az MI saját magát tanítja – persze ezek különböző MI megoldások egymás után felhasználva. 

Ugyanakkor továbbra is marad egy olyan szegmense a mindennapi életnek, ahol „valós” – nem generált – adatok keletkeznek, és ezeket érteni és használni kell tudni. A gyűjtött adatok kategorizálása, a metaadatok rendszerhez való hozzáadása (és nem a fejlesztők fejében való tárolása) létfontosságú mozzanat: ez a folyamat adja az adatvagyon-gazdálkodás egyik legfontosabb lábát. 

IVSZ: Ez a mai MI-bumm változtat-e a cégek vezetőinek gondolkodásán, várhatjuk-e ettől azt, hogy jobb rendszerek születnek, tanulható-e az adatvagyon gazdálkodás? 

E. L.: A cégek többségének legnagyobb hiányossága az adatvagyon-gazdálkodásban rejlik. Ezt valójában nehéz is jól csinálni, mert idő és energia felépíteni, aztán még több idő karbantartani. Léteznek ma már a piacon mesterséges intelligenciával megtámogatott adatvagyon-gazdálkodást segítő, illetve karbantartó szoftverek. Azt gondolom, hogy ezek fontosságára fel kell hívni a figyelmet, de ugyanakkor tudatosítani is kell, hogy ezeket a rendszereket, szoftvereket sem mindegy, hogy mivel „tanítjuk”, milyen adatokat adunk meg nekik.

Az informatika világában folyamatosan érkeznek a mostanihoz hasonló hype-ok, amelyek jelentős változást hoznak, hoztak: ilyen volt a felhő-technológia, vagy akár a big data.  

Személy szerint én csak remélni tudom, hogy ennek a jelenlegi, MI körüli felhajtásnak pozitív hatása lesz. A mostani történéseknek sok vezetőt kell elgondolkodtatnia arról, hogy mit lehet ebből kihozni, miként tudják ezzel cégüket, vállalkozásukat versenyképesebbé tenni. Aki nem szeretne végleg lemorzsolódni a piacról, az most még beszállhat, ez a késés behozható.  

IVSZ: Mihez kezdjen egy cég, ha úgy érzi, hogy lemaradásban van ebben? 

E. L.: A BI, a cloud gyors elterjedését gátolta, hogy a megtérülésük nehezen volt számszerűsíthető. Ez az MI tekintetében kicsit másképp alakul: egyértelműen látszik, hogy megtérül-e vagy sem. Egy jó ötlet kell csupán, és alapos tervezés. Meg kell vizsgálni, hogy mire van szüksége a vállalatnak adott helyzetben: új szakemberekre, egy új eszközre, vagy egy újabb IoT megoldásra, aztán ezt lépésről lépésre meg kell valósítani.

Ugyanakkor a cégek esetében az MI felhasználásnak pozitív hozadékai lehetnek a termelékenység növekedése, a költségek átstrukturálása, vagy egyszerűen egy boldogabb, elégedettebb munkavállalói réteg. Nem szabad azonban megfeledkezni a biztonsági kockázatokról sem. Érdemes lenne ezeket a témákat egyben kezelni, de az idő szorításában nem érünk rá etikát gyártani. Maradnak a projektszintű megoldások és a remény, hogy ez valamikor – a közeli jövőben – jó irányba fog konvergálni. 

Az MI üzleti folyamatokba való beengedésével új biztonsági rést nyitunk minden fronton. Minden cégnek ügyelnie kell a biztonságra, különben – akár a tudtukon kívül – hatalmas az adatszivárgás kockázata. Itt kell nagy figyelmet fordítani az adatvagyon-gazdálkodásra, a kibervédelemre. 

IVSZ: A DATARENA lezárásaként egy panelbeszélgetés foglalkozott az adatok szerepével, azok feldolgozásának különböző stratégiájával más-más iparágakban és cégméretben. Számodra mik voltak ennek a beszélgetésnek a legfontosabb tanulságai, üzenetei?  

E. L.: A panelben egy kiemelkedő szakmai beszélgetés folyt, amit ezúton is köszönök a résztvevőknek. Jó volt látni, hogy a korábbi elméletnek megfelelően egy 4iG csoporthoz hasonló profilú vállalatcsoportnak nem kell beleásnia magát a kutatásokba, és nem kell komoly egyetemi szintű szakembergárdát fenntartania, ugyanakkor az egyetemi műhelyek támogatása továbbra is fontos. Cégen belül „elég” egy olyan csoportot létrehozni, amely képes integrálni a különböző megoldásokat – amiket a startupok okosan, ügyesen megvalósítanak -, majd ezekből enterprise level terméket létrehozni. Természetesen ehhez olyan szakértők is kellenek, akik hitelesen tudják elmondani, hogy miért és mire jó az MI, és melyek azok a területek, ahol nem éri meg alkalmazni. 

Mindannyian egyetértettünk abban, hogy fontos az edukáció – sok cég csak azért szeretne valamilyen AI megoldást bevezetni a folyamataiba, mert ez a trend, de az ő profiljában ennek a bevezetése nem biztos, hogy meg is térül. Lényeges, hogy nekünk olyan projekteket kell megvalósítani, amik értékeket teremtenek és meg is térülnek. 

A legfontosabb tanulsága a beszélgetésnek az volt, hogy nem szabad ebben a témában sem szűklátókörűnek lenni. Az MI nem tud megoldást adni mindenre, továbbra is figyelembe kell venni az emberi faktort és a munkatársainkkal emberként kell bánni. Az MI csak egy eszköz, ami segíthet akár ebben is, de nekünk kell jól megtanulni használni. 

IVSZ: Az MI a szakmai és személyes életedben is jelentős változásokat hoz. Milyen reményeket fűzöl ehhez, vannak várakozásaid ezzel kapcsolatban? 

E. L.: Szakmai oldalról azt gondolom, hogy a mesterséges intelligencia még jó pár évig nem lesz képes elvégezni az én munkámat. Csapataim és én ugyanilyen rendszerek kiépítésén és stabilizálásán fogunk dolgozni, csak kicsit talán már másképp, még ennél is hatékonyabban. A megkeresések száma a témában viszont egyre több lesz, hiszen beszélni kell róla, az embereknek alkalmazkodni kell ehhez a megváltozott, új környezethez. A programozók életében lesz egyfajta könnyítő hatása: az MI segíteni fogja az ő munkájukat is, egyszerűbbé válik a tesztelés is, ezáltal sok egyéb dologra is tudnak majd időt és energiát fordítani. 

A személyes életemre is mindenképp hatással lesz. Úgy vélem, az MI egyre inkább részévé válik az életünknek, de ahogyan a közösségi médiával (vagy bármilyen függéssel) kapcsolatban, úgy ebben is érdemes meghúzni a határokat. Ezeket mindenki most alakítja ki saját magának, de természetesen senkinél sem fognak ugyanoda esni és bármikor megváltozhatnak. A következő generációnak már könnyebb dolga lesz, hiszen ők ebben a környezetben nőnek fel.