A kormány felismerte a digitalizáció fontosságát

2016.03.10

Ha azt hisszük, gyerekeink felkészülten lépnek a digitális gazdaságba, mert nyomkodják az okostelefont, olyan, mintha kiengednénk őket a forgalomba, mert ügyesen vezetnek dodzsemet – húzza alá az informatikaoktatás jelentőségét Laufer Tamás, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnöke a szervezet március 17-i közgyűlése előtt a Heti Válasznak adott interjújában. 

Laufer Tamás

Laufer Tamás, az IVSZ elnöke

Heti Válasz: A technológiai forradalom olyan, mint a szökőár, minden iparágat a teljes átalakulás kényszere fenyeget – mondta Orbán Viktor tavalyi évértékelőjében. Idén, túl egy Uber-vitán, még időszerűbb a felvetés. Felkészült Magyarország a szökőárra?

Laufer Tamás: Fontos, hogy a technológiai forradalomnak ne csak a negatív, hanem a pozitív oldalát is lássuk. Szövetségünk tavalyi felmérése szerint a digitális gazdaság a magyar bruttó hazai termék 22 százalékát teszi ki, amivel Nagy-Britanniával holtversenyben vezető helyen állunk Európában. Kevés ilyen mutatót találunk ma! Négy éve a kivitelre dolgozó informatikai cégeknél tízezer ember 200 milliárd forint értéket teremtett, ezt öt év alatt megdupláztuk. Ám a digitális technológia felemás módon van jelen. A multinacionális nagyvállalatok teljes mértékben kihasználják, elég az autógyárakra gondolni – egy autónak ma 30-40 százaléka informatika. A magyar kis- és középvállalatok viszont egy-két kivétellel nagy lemaradásban vannak, és a kormány még nem találta meg a módját, hogyan változtathatna ezen.

HV: A hagyományos iparágakat felforgató, „diszruptív” technológiák gyakran külföldi, főleg amerikai eredetűek. Mi részt tudunk-e venni ebben a versenyben?

LT: Én hiszek benne. A XX. században volt néhány diszruptív tudósunk, akik merőben új tudást adtak az emberiségnek, a szürkeállományunk tehát megvan, csak jól kell képezni. Azt is látni kell, hogy ha a digitális technológiáról beszélünk, az Uber, az Airbnb és társaik csak a jéghegy csúcsát jelentik. Van néhány tucat jól látható vállalat, ami pillanatnyilag a legjobban használja ki a fejlődést, de a változás ennél sokkal mélyebb. Ha például azt mondom, hogy a genetikai diagnosztikában zajló, nem kis részben a bioinformatikára épülő forradalomnak hála száz százalékos hatásfokú rákgyógyszert lehet majd előállítani, az ellen ki tiltakozna? Vagy az idegrendszerrel tökéletesen összekötött, mozgatható művégtagok ellen?

HV: Sokakon segít a fejlődés, mások viszont elveszíthetik a megélhetésüket miatta.

LT: Tény: ami automatizálható, azt automatizálni fogják. Ez valóban sok foglalkozást érint, amik ma még biztos megélhetésnek tűnnek. Amikor az interneten percek alatt tudok biztosítást kötni és összehasonlítani több tucat ajánlatot, akkor illúzió azt hinni, hogy egy biztosítási ügynökök pusztán a szerződések megkötéséből meg tud élni. A gyártásban is biztos, hogy a mostani munkaerő 50 százalékát robotok fogják felváltani öt-tíz éven belül. Gőzerővel zajlik a vezető nélküli autók fejlesztése, és már messze nem csak kísérletek szintjén: a Tesla legújabb modelljére már le lehet tölteni vezető nélküli módot. Először alighanem a kamionok válnak majd sofőr nélkülivé, hiszen már ma is számos kütyü segíti a vezetőt, és lassan, jól programozható útvonalon haladnak. Ma hatezer kamionos hiányzik a magyar munkaerőpiacról – de néhány év alatt a digitalizáció révén megoldódik ez a probléma, anélkül, hogy kamionsofőröket kéne képezni.

HV: Viszont több ember kell majd, aki a robotokat, szoftvereket fejleszti, programozza.

LT: Ez igaz, és ezen a téren ma Magyarországon még nagyobb a hiány, mint kamionsofőrben: 22 ezer betöltetlen programozó, informatikus állás van a piacon. Ennek ellenére sajnos tíz szülőből csak egy gondolja úgy, hogy ez értékes pálya, ahol jól lehet keresni, és értéket lehet teremteni. Az okok az oktatási rendszerben keresendők. Az iskolákban a rendszergazdák a legkevésbé megbecsült emberek, gondnoknak tekintik őket. A gyerekek elavult technológiát használnak, jó, ha az óra felére betöltődik a rendszer. Gyakran a tanárok tudása sem a legkorszerűbb, és három éve az informatikaórák számát is csökkentették. És ahelyett, hogy az okostelefonokat, táblagépeket bevontuk volna az oktatásba, a tanárok ma az óra elején letetetik a diákokkal, mint a vadnyugati békebírók a pisztolyokat. Senki se szeret olyan listákat böngészni, ahol a vert mezőnyben kullogunk, de nem véletlen, hogy a PISA-teszten a digitális írástudásban is rosszul állunk.

 

Huszonkétezer betöltetlen informatikusi állás van, de sajnos tíz szülőből csak egy gondolja úgy, hogy ez értékes pálya.

 

HV: Nemrég egy szoftvercég vezetőjétől hallottam, hogy szívük szerint Győrben, Pécsett, Debrecenben szeretnének beruházni, de kénytelenek Lengyelországba vagy Mexikóba menni, mert itthon nincs elég ember. Mekkora a baj?

LT: Kezd válságossá válni a helyzet, lassan érezhető versenyhátrányt okoz a munkaerőhiány. Ahogy szűkül a piac, az öldöklő küzdelemben egymás elől happolják el az embereket a cégek. A multik szolgáltatóközpontjai például gyakran másfél millió forintos ajánlatokkal csábítanak el komplett csapatokat hazai cégektől, ahol addig mondjuk egymilliót kerestek. Elszaladnak a fizetések, így egyre kevésbé tudunk labdába rúgni a régiós versenyben.

HV: Képes volt az IVSZ tudatosítani a kormányban, hogy baj van?

LT: Az utóbbi néhány hónap örvendetes fejleményeket hozott. Másfél éve mélypontról indultunk, de az internetadó ötletéből végül valami pozitív sarjadt ki: előbb az InternetKon, majd a Digitális Jólét Program, élén Deutsch Tamás miniszterelnöki biztossal. Ennek keretében digitális oktatási, startup, gyermekvédelmi, exportfejlesztési stratégiákat alkotunk. Negyed év alatt kell lefektetnünk olyan távlatos terveket, amelyeket évekkel ezelőtt kellett volna. A siettségben benne van a hibalehetőség, de legalább elindult valami.

HV: A stratégiák örvendetesek, de várhatunk-e kézzelfogható változást például az oktatásban, mely egyébként rég nem látott válságban van?

LT Mi mindent megteszünk. Például hogy a britekhez, svédekhez, finnekhez, amerikaiakhoz, koreaiakhoz, szingapúriakhoz hasonlóan nálunk is egészen korán bevezessék a programozás tanítását. Nem akarunk hatévesekkel szoftvereket íratni, de fontos, hogy már a kicsik is elkezdjék elsajátítani a logikus gondolkodást, például okostelefonról irányítható robotok programozásával. Április 4. és 8. Között az EMMI és az IVSZ közös szervezésében Digitális Témahetet tartunk, több mint 500 iskolából 1500-2000 pedagógus segítségével több tízezer diákot tudunk bevonni legalább egy hétre, amikor a hagyományos tantárgyakat is digitális módszerekkel és körülményekkel tanulhatják. Eddig nagyon pozitív reakciókat kaptunk a tanároktól, és tagvállalataink munkatársai közül is sokan az iskolákba mennek átadni tudásukat. Az IVSZ ezen felül is dolgozik oktatási módszertan fejlesztésen, például komplett, az elsőtől a 12. évfolyamig szóló programozás-algoritmizálás tananyagot kaptunk brit partnerünktől, ezt lefordítottuk, és feltöltöttük a Nemzeti Közoktatási Portálra, ahol a jövőben bármelyik iskola elérheti és használhatja ezt.

HV: Sokan azt mondják, felesleges túlzásba vinni az informatikaoktatást, a mai gyerekek úgyis maguktól elsajátítják ezeket a készségeket.

LT: Ez a legnagyobb és legkártékonyabb tévedés. A szülők el vannak varázsolva attól, hogy a gyerekeik milyen ügyesen kezelik a táblagépet és az okostelefont, azt hiszik, hogy ettől már sokkal alkalmasabbak a mai világra, mint ők, és kipipálják az informatikát. Ez nagyjából olyan, mintha kiengednénk őket a forgalomba, csak mert ügyesen vezetnek dodzsemet. Az okoseszközök nyomkodásának semmi köze ahhoz, hogy tudunk-e alkotni az informatikával. Ezek az eszközök használnak minket, nem mi használjuk őket. A kettő között őrülten nagy különbség van, amit mindenkinek látnia kell. Ugyanez érvényes egyébként a teljes gazdaságra is: a technológia fejlődése nem állítható meg, csak azt lehet eldönteni, hogy élére állunk a folyamatoknak és profitálunk belőle, vagy követőkké válunk és egyszerű használóként csak fizetünk érte.

 

Forrás: Laky Zoltán, Heti Válasz

Az interjú a Heti Válasz XVI. évfolyamának 10. számában jelent meg 2016. március 10-én.