Digitális transzformáció az egészségiparban

Félúton a felismerés és a cselekvés között

Az egészségügyi rendszerek globális szinten számos kihívással néznek szembe, mint például a növekvő költségek, a klinikai munkaerőhiány, a változó pácienselvárások, az idősödő népesség, a nem hagyományos versenytársak, az adatbiztonsági kockázatok, a rendszerek közötti interoperabilitás hiánya, valamint a belső ellenállás a változásokkal szemben. A fenti problémák kezelésében, enyhítésében és megszüntetésében már jelenleg is kiemelt szerepe van a modern technológiáknak, amelyek jelentősége a jövőben tovább fog emelkedni – derült ki a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Digitális gazdaság Üzletágának kutatásából. A hazai egészségipar digitális fejlesztései előtt álló legfőbb korlátozó tényező a saját fejlesztési források hiánya.

A digitális eszközök segítenek áthidalni az ellátási hiányosságokat, bővítik a hozzáférést, személyre szabottabb kezelést tesznek lehetővé és megszüntetik a földrajzi akadályokat. Az egészségügyi rendszerek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a digitális és főként a mesterségesintelligencia-alapú átállásra, hogy megfeleljenek a fogyasztói igényeknek, kezeljék a munkaerővel kapcsolatos kihívásokat, csökkentsék a költségeket és javítsák az ellátás általános minőségét.

A Századvég Konzorcium és az IVSZ-Digitális Vállalkozások Szövetsége együttműködése során kidolgozott ágazati digitalizációs mérési módszertan segítségével végzett felmerés (46 hazai egészségipari vállalkozás válaszai) alapján a megkérdezettek kevéssé rendelkeztek határozott elképzeléssel az egészségipart jellemző digitalizációs trendeket illetően, ugyanakkor minden ötödik válaszadó szerint a hazai piac szinkronban van a világtrendekkel.

A beérkezett vélemények szerint a hazai egészségipar digitális fejlesztéseinek fő hajtóerejét a hatékonysági megfontolások, a versenyképesség megtartására/erősítésére való törekvés, továbbá a megrendelői elvárások jelentik. A korlátozó tényezők körében a legtöbben a saját, illetve az állami/uniós fejlesztési források hiányát jelölték meg. A megkérdezettek szinte egyáltalán nem érzékelik problémaként az IT-s, illetve a digitális értelemben magas szinten felkészült szakemberek hiányát.

A kutatásba bevont vállalkozások harmadánál az 1 százalékot sem éri el a teljes portfólión belül a digitális termékek vagy szolgáltatások súlya, valamint a digitális tevékenységek árbevételen vagy hozzáadott értéken belüli aránya – a válaszadók negyede ugyanakkor az 50 százalékot meghaladó kategóriába sorolta saját vállalkozását. Az exporton belül a digitális termékek és szolgáltatások részesedése a kutatásba bevont vállalkozások alig több mint ötöde esetében haladta meg az 1 százalékot, és mindössze 8 százaléknál múlta felül az 50 százalékot.

A digitalizációs célú beruházások súlya a válaszadó cégek ötödénél még az 1 százalékot sem érte el, míg 50 százalék feletti arányról a megkérdezettek alig 20 százaléka számolt be. A kutatás-fejlesztési tevékenységen belüli a cégek több mint fele esetében a digitális KFI az 1 százalékot sem éri el, ezzel szemben a válaszadók 8 százaléka a kutatás-fejlesztési költéseinek több mint felét digitális fejlesztésekre fordítja.

A megkérdezettek csaknem negyede szerint a digitális transzformáció nyomán nem fognak munkakörök megszűnni az egészségiparban. Az ágazat jövőjét leginkább befolyásoló technológiai megoldások, jelenségek közül a legnagyobb arányban a 3D nyomtatás, a felhőalapú megoldások használata, továbbá az orvosi robotika kapták a legmagasabb értékelést. A legkevésbé fontos fejlemények között a humanoid robotokat és kobotokat, a virtuális egészségügyi megoldásokat, továbbá a virtuális és kiterjesztett valósággal (AR/VR) kapcsolatos technológiákat említették a válaszadók.

Az egészségipari modern, digitális technológiák várható elterjedésének idődimenziójára a kutatásban résztvevők fele az 1-5, továbbá az 5-10 éves időtávot prognosztizálta. A legnagyobb arányban a 3D nyomtatás esetében várják az 5 éven belüli elterjedést, de a felhőalapú megoldások és hálózatba kapcsolt, viselhető orvosi eszközök esetében is hasonlóan magas a korai elterjedésre számítók aránya. Mindössze két technológiai újdonság 1-10 éven belüli széles körű elterjedésének valószínűsége nem érte el az 50 százalékot a válaszadói körben – ezek a neurális interfészek, továbbá a humanoid robotok és kobotok alkalmazásba állítása voltak.

 

A kutatás összefoglalója elérhető a Századvég weboldalán.