IVSZ - 25 éve a digitális gazdaságért

Szövetségi rendszerváltás

Keddi napon, 1990. december 4-én vette kezdetét  a magyarországi infokommunikációs ipar szövetségi élete. A dr. Kondricz József (akkor a SZÜV vezérigazgatója) levezető elnökletével tartott közgyűlésen megalakult a Számítástechnikai és Szervezési Vállalkozások Szövetsége (SzSzVSz), a mai IVSZ  közvetlen jogelődje.

Az akkoriban éledező vállalkozói világ vitáktól mentes, tehát alaposan előkészített gyűlésen indította útjára a non-profit szervezetet. Egyetlen felszólaló tett kísérletet arra, hogy a szövetség megalakulását elnapolja,  más irányba terelje. Az akkori Telefongyár (a későbbi Siemens Telefongyár Kft.) vezérigazgatója, dr. Beke-Martos Gábor arról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy nyolc nap múlva, december 12-én alakul meg a Magyar Elektronikai és Informatikai Szövetség, és azt mondta, hogy mivel a két szövetség között számos az azonosság, célszerűnek tartaná az együttes megalakulást.

Őry Tamás (akkoriban az OKISZ Szervezési és Számítástechnikai Vállalat igazgatója) mint az SzSzVSz tagozati elődjének elnöke és a leendő szövetség elnöki posztjára jelölt személy azt válaszolta, hogy „a szövetségek alakuljanak meg a tervezett módon, és a megválasztott elnökségek feladata legyen az együttműködés formájának, módjának kialakítása”. A közgyűlés Őry Tamás megoldása mellett foglalt állást.

 

Feladatok

Budán, a Kuny Domokos utca 13–15. cím alá jegyezték be a szövetség székhelyét. Akkoriban nem volt szokásban missziókról és víziókról értekezni a szervezetek megtervezésekor. A fennmaradt dokumentumok szerint az SzSzVSz szervezni és összefogni kívánta a „számítástechnikai (hardver- és szoftverelőállítás), adatfeldolgozási, szervezési, ill. a forgalmazással, adaptációval foglalkozó gazdálkodó szervezeteket, magánvállalkozásokat…”

Figyelmesen olvasva az alapszabály e részletét olybá tűnik, hogy a szövetség lényegében az informatikai szállítóktól az informatikát alkalmazó intézményekig, vállalatokig jelölte ki a potenciális tagságát. Ami pedig a konkrét tevékenységét illeti, a szervezet a tagság állásfoglalásainak és javaslatainak továbbítására és képviseletére vállalkozott az „illetékes szervezeteknél”. Mai szavakkal fogalmazva, tagszervezetei szakmai és üzleti érdekeinek képviseletére esküdött fel az SzSzVSz a szakmát felügyelő, szabályozó állami, kormányzati szervezetek irányába.

Kinyíltak a határok és kapuk 1990-ben, ami a szövetség megtervezőit arra sarkallta, hogy az alapszabályban rögzítsék az egyik fontosnak tartott feladatot:  „A Szövetség a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elmélyítése érdekében segítséget nyújt tagjainak külgazdasági kapcsolataik fejlesztéséhez.”

 

Vezetők

A közgyűlés megválasztotta az új szervezet felelős vezetőit. Előbb Őry Tamás elnöknek szavazott bizalmat, majd következtek az alelnökök és az elnökség. A közgyűlésről készített jegyzőkönyvből kimásolt részlet azt a szöveget idézi, amely nyugtázza Őry megválasztását és ismerteti a további megválasztandók névsorát:

A közgyűlés eredménye

A posztokra új javaslat nem érkezett, a szavazásra bocsájtott előterjesztést változtatás nélkül a közgyűlés szótöbbséggel, egy ellenszavazattal elfogadta, így az alelnökök és az elnökség tagjait megválasztotta. Ezzel 61 szavazásra jogosult személy döntéseivel 41 rendes és 3 társult taggal megalakult és megkezdhette életét az SzSzVSz.

Minden nonprofit szervezet története a finanszírozásának története is. Őry Tamás, rögtön megválasztása után a tagdíjrendszerről tartott ismertetőt. Számításai szerint a szövetség működtetésének, a két-három fős saját stáb foglalkoztatásának finanszírozásához az évi 1-3 millió forintos tagdíjbevétel bizonyosan nem lesz elegendő, fejtette ki Őry, aki hangsúlyozta, hogy 70–90 tagszervezet esetén tehető biztonságossá a költségek fedezése. Elmondta, hogy a szövetség csatlakozik a Magyar Gazdasági Kamarához – a közgyűlés ezt később meg is szavazta –, ami tagdíjjal jár, viszont szolgáltatásokat is nyújt majd a kamara – a részletek pontos ismeretében fejezhető be majd a kalkuláció.

Őry kifejtette még, hogy az alapító tagvállalatok zöme 40-50 millió forintos éves árbevétellel rendelkezik, a tőlük beszedhető tagdíj nem lesz elegendő még az első féléves működéshez sem. Kérte ezért a tagokat, hogy az 1991. március 31-én esedékes tagdíjat január 31-ig fizessék be.

 

Válság

Két év sem telt el, amikor Őry Tamás megbetegedett – máig türelemmel viseli e betegségét – , visszavonult mint vállalatvezető és elnök, a szövetséget Rammacher Tamás ügyvezető elnökként és ifjabb Félegyházi Antal főtitkárként irányította.

Megkezdődött az SzSzVSz új elnökének keresése.

41 rendes és 3 társult taggal megalakult és megkezdhette életét az SzSzVSz

 

Fénylően tehetséges volt és lefegyverzően korrekt

Feltűnt nekem az informatikai ipart meghatározó középkorú és idősödő vezetőinek rengetegében egy fiatalember, aki egy magyar tulajdonú – Rózsahegyi László érdekkörébe tartozó – céget irányított. Gyurós Tibornak hívták, a Rolitron Informatika ügyvezető igazgatójaként dolgozott.

gyuros-tibor

Nem volt egyszerű rábeszélni. Igazi profi volt, alaposan körbejárta a területet, feltérképezte az érintett érdekcsoportokat, felmérte a kockázatokat, és mielőtt igent mondott volna, szerintem már a tervekkel is elkészült. S amikor meggyőzte magát, hogy sikerülni fog, elvállalta – akkor elhangozhatott végre a sorsdöntő igen.

 

SzSzVSz-ből IVSZ

Alaposan kidolgozott menetrend szerint haladtunk: előbb megválasztották az SzSzVSz elnökének, ezzel egy működő nonprofit szervezet vezetőjévé vált, amelyet később újjá formált, új névvel, új stratégiával élesztett újjá.

Az SzSzVSz megalakulása után csaknem pontosan 3 évvel, 1993. december 15-én tartotta éves közgyűlését, amelyen Tibort elnökké választották – választottuk. A programja egyszerű volt és világos: alulról szerveződő, érdekvédelmi és érdekérvényesítő szövetséget akart létrehozni. Növelni kell a tagvállalatok számát, hogy a tagság által képviselt gazdasági erőre támaszkodva valóban érvényesíthesse a szövetség az iparág érdekeit a hatalmi pólusokkal (pártokkal, törvényhozással, kamarával, szakszervezetekkel) szemben, szerveződjenek csoportok (szakosztályok vagy ágazatok), amelyek az azonos érdeklődésű cégeket, szakembereiket tömöríti (például a szoftverdisztribútorokat vagy a multinacionális cégeket). A szövetség önkéntes alapon készítsen tagjairól adatbázist és végezzen piaci megfigyelést. Tibor három hónap türelmi időt kért, hogy a megújuló elnökséggel megalapozhassa az új szövetséget.

A megújult az elnökség tagjai:

Őry Tamás, Császár György (Coopinform), Fekete János (S.B.G.&K. Nemzetközi Ügyvédi és Szabadalmi Iroda), Ihrig Péter (Compexpo), Mátyásfalvi János (R-Soft), Mester Sándor (IDG), Nagy Ákos (X-Byte), Orendi Zsuzsa (IBM), Peller Róbert (SZÜV), Szász Péter (Zalaszám).

Tavasszal, az Ifabo 1994-en, az utolsó előtti napon tartott találkozót az SzSzVSz. Tibor beszámolt az elért eredményekről (megalakultak a különféle szakosztályok, amelyekben elkezdődött a munka), bemutatta az új alapszabályt. Felvetette, hogy a megújuló szövetségnek legyen új a neve is, mégpedig ez: Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ).

Átpozicionálta a szövetséget Tibor, kitisztította a profilját és elindította a fejlődés  útján. Az 1994 júniusában tartott SzSzVSz közgyűlésen a tagság megszavazta az új nevet és megválasztotta a tisztségviselőket:

Elnök: Gyurós Tibor

Alelnökök: Mátyásfalvi János (R-Soft), Mester Sándor (a Computerworld-Számítástechnika és a PC World főszerkesztője), Peller Róbert (SZÜV), Weisz Istvánné (Számalk)

Ellenőrző és Számvizsgáló Bizottság: Őry Tamás és Fekete János.

Itt a fekete, hol a fekete

„Az IVSZ 1996-ban létrehozott egy, a feketekereskedelmet vizsgáló bizottságot. A hét cég képviselőiből alakult testület azonban csak 1997 közepéig kutakodhatott, ugyanis mielőtt mélyebben beáshatták volna magukat a feketeségbe, több tagját életveszélyesen megfenyegették.”

HVG, 1999. 04. 24.

 

Az első MENTA

És nem volt megállás. Jött ősszel Tibor programjának legfontosabb rendezvénye, szeptember 9. és 11. között az első IVSZ Menedzsertalálkozó.

Inhrig Péter Compexpójára bíztuk a rendezvényszervezést, a siófoki Hotel Ezüstpart lett a konferencia helyszíne. Akkoriban az ország nem dúskált elegáns, konferenciák megrendezésére alkalmas szállodákban, az Ezüstpart sem tartozott akkor azok közé, amelyek megfelelnének a mai igényeinknek. Azt is mondhatnám, hogy rémesen lepukkant volt, ami azonban a lényegen semmit sem változtatott – közel száz iparági vezető találkozott ott és akkor. Meghallgattuk akkori nagyjainkat (Horváth János, Miniszterelnöki Hivatal – Informatikai Tárcaközi Bizottság; Straub Elek, IBM Magyarország; Minárovits János, Albacomp; Bottka Sándor, OMFB; Braun Péter, OTP; Oláh László, Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap, Geszti András, Euroventures stb.), voltak külföldi előadók és kerekasztal-beszélgetések.

Minden úgy ment, mint azóta minden ősszel.

Őrzöm egy idevágó levelem fájlját, amelyet egykoron még WordPerfect szövegszerkesztővel írtam, s amelyet Ihrig Péter küldött ki az ipar cégvezetőinek. Ebben a levélben az áll, hogy az első MENTA egy IVSZ-tagnak 14 ezer forintba került (szállás, konferencia – tehát minden), a nem IVSZ-tagoknak 16 ezerbe.

Tibor maximalista volt. Ha valami nem egészen úgy sikerült, ahogyan megrendelte vagy elképzelte, majd’ szétrobbant a méregtől, olykor alig tudtam lenyugtatni. Minden fontos volt  számára, amihez a nevét adta, s amihez a nevét adta, fontos lett mindannyiunk számára.

Képes volt arra, amire kevesen: a hazai infokommunikáció vezető menedzsereit egységbe kovácsolta és a szövetség mellé állította. Sokan voltak, akik Tibor ideje alatt mindent megtettek az IVSZ-ért, mint például Báti Ferenc, Beck György, Drajkó László, Kornai Gábor, Kövér Hedvig, Kürti Sándor, Lakatos („Fókusz”) István, Mátyásfalvi János, Mezriczky László, Minárovits János, Reisz Attila, Reszler Ákos, Solt Géza, Szász Péter, Vadász Pál, Vinkovits László. Nekik is köszönhető, hogy 2001 júniusára az 1994-es induláskori 42-ről 300 közelébe emelkedett az IVSZ tagvállalatainak száma.

 

Kiosztották az IVSZ díjait

Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége tegnap második alkalommal osztotta ki az Év informatikai menedzsere díjat. A kis- és közepes vállalatok kategóriájában Kürti Sándor, a Kürt Computer Rt. igazgatója, a magyar nagyvállalati kategóriában dr. Reszler Ákos, a Recognita Rt. vezérigazgatója, a multinacionális vállalati kategóriában pedig Stewart Oldroyd, az Oracle Magyarország első embere nyert.

Világgazdaság, 1999. 02. 05.

 

A vég

Pártok jöttek, kormányok mentek, a Tibor vezette IVSZ tette a dolgát. Azon volt, hogy személyes politikai preferenciáit a háttérbe szorítsa, a szövetsége az maradt, aminek megtervezte: szakmai érdekeket képviselő és érvényesítő társadalmi, tehát politikasemleges szervezet.

2001 júniusát írtuk, az Origo webportál ifjuainak tartottam projektmenedzsment-tanfolyamot a budapesti Aero szálló különtermében. Előző nap már hallottuk a hírt, hogy egy kisgép lezuhant a Dunántúlon, senki sem élte túl, de még nem tudni, kik voltak a fedélzetén.

Az egyik szünetben csörgött a mobilom, a feleségem hívott. Egyetlen rövid mondatot mondott, utána letettük mindketten.

Mester Sándor

 

Újrakezdés

„A magyar informatika elvesztette azt az embert, aki a cégek sokaságából először közösséget, majd a közösségekből érdek-képviseleti, szakmapolitikai lobbierőt formált. Amikor a magyar informatika előtt kinyíltak a kapuk, amikor Magyarország belép az információs társadalom korába, amikor hozzánk is elérkezett az a korszak, amelynek eljöveteléért oly sokat és oly kitartóan küzdött, akkor távozott el hihetetlenül fájdalmasan, búcsú nélkül tőlünk” – idéztem a pályatársak búcsúszavait a BYTE Magyarország 2001. júliusi számának vezércikkében.

reszler-akos

Gyurós Tibor volt az IVSZ szíve és lelke, de a Synergon is egész embert követelt tőle, ezért – bár írásban ezt sosem rögzítették –, elfoglaltságai idején Reszler Ákos helyettesítette. A végzetes repülőszerencsétlenség után így szinte magától értetődő módon őt nevezték ki ügyvezető elnöknek az alelnökök. A megbízást később rendkívüli taggyűlés is megerősítette, de az elnöki teendőket csak Gyurós Tibor mandátumának lejártáig, 2003-ig vállalta. Az első „Reszler-korszak” ily módon az első Orbán-kormány utolsó és a Medgyessy-kormány első éveivel, ha úgy emlékezetesebb, az Ügyfélkapu megnyitásával esik egybe.Az IVSZ ekkorra kormányzati oldalról is megkerülhetetlen szakmai szervezetté erősödött. Míg 1996-ban még csak mintegy nyolcvan tagja volt, a 2000-es évek elejére már háromszázhoz közelített a taglétszám. Árbevétele még dinamikusabban növekedett: az 1996-os 2 millió forintról 2003-ra 100 millióra nőtt. Már korántsem csupán tagdíjbevételből gazdálkodhatott: pályázatokon való részvétel, a MENTA és kiállítások szervezése, CD-ROM-ok kiadása járult hozzá a büdzséhez – emlékezik vissza Fülöp Melinda ügyvezető igazgató (1996–2003).

menta-2004

Az informatikai szakma régóta dédelgetett álmát váltotta valóra az MSZP–SZDSZ-kormány az ágazati ügyek minisztériumi szintre emelésével. Kovács Kálmán az internetpenetráció javítását, a távközlési ágazatban a piacnyitást szorgalmazta, de saját szobájának ajtaja is nyitva állt.

Az „idők szavát” hallva Reszler Ákos meggyőzte Beck Györgyöt és Kürti Sándort, hogy adjanak helyet a fiatalabb aspiránsoknak. A 2003-as elnökválasztáson a szabaddemokratákkal szoros kapcsolatot ápoló üzletember, Kóka János lett a befutó.

Végre elkezdjük az E-government kiépítését

„Néhány héttel ezelőtt Stumpf István kancelláriaminiszter kimondta a varázsszót: az IT-szektor Magyarországon is húzóágazat. Ebből mi azt az üzenetet vesszük, hogy kormányzati szinten is tudatosodott, sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az IT-szektor fejlesztésére, az információs társadalom kialakítására s csak kormányzati támogatással lehet lépést tartani a világgal. S ehhez a felismeréshez az IVSZ vezetői és rendezvényeink is hozzásegítettek.”

Piac&Profit, 2001. 07. 23.

 

Üzleti szellem, üzleti ügyek

Az új elnök Szekfű (Karafiáth) Balázst bízta meg az igazgatói teendők ellátásával, s nekilátott megerősíteni az IVSZ pénzügyi és lobbierejét. Kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően mindkét törekvése sikeresnek bizonyult, és a tagok számára vonzó eredmények a taglétszám növekedésében is tükröződtek. Alighanem ebben az időszakban vált megkérdőjelezhetetlenül az infokommunikációs ágazat elsőszámú szakmai szövetségévé az IVSZ. És ezek az évei a kormányzati gerinchálózat kiépítésének, a Sulinet-programnak és a kakaóbiztos óvodai számítógépeknek. Az IVSZ-henger azonban megtorpant, amikor az éppen Indonéziában tárgyaló Kóka Jánoshoz befutott gazdasági miniszteri kinevezésének híre. A szervezet vezetésének terhei 2004 októberében néhány hónapra ismét Reszler Ákos vállára szakadtak.

Számos szakmai teendő közül Ákos egyre különösen élénken emlékszik ebből az időszakból, ez pedig a részvényopció megadóztatására vonatkozó rendelet. Bár nem tömegeket érintett, a 70 százalékos adókulcs sokakat megtréfált: mire pénzre válthatták opciójukat, a részvények értéke akár az adó összegét is alulmúlhatta. Gazdasági miniszterként Kóka János járta ki, hogy az érintettek három év adómoratóriumot kapjanak.

 

Nem leszek miniszter!

A 2005-ös választáson a tagok Kovács Zoltán személyében fiatalos, sikeres üzletembert ültettek az elnöki székbe. „Nem leszek miniszter” – kezdte mondandóját megválasztása után. Majd így folytatta: „nincsenek jó híreim. Közös akcióterv kidolgozására van szükség, hogy az informatikai szektornak jól kommunikálható üzenetei legyenek; hogy a kormányzaton belüli informatikai ágazat képviselete ne elégtelen legyen, hogy be legyen mutatva az a hatékonyság, amivel az informatika az ország fejlesztéséhez hozzájárul; hogy elérjük a közös kormányzati-szakmai fellépést.”

menta-2006

Elégedetlenségét pedig az alábbiakkal részletezte: „az IKT-szektor forgalma mindössze az inflációnak megfelelő ütemben bővült nominálisan a tavalyi esztendőben, nagyságrendileg 1,354 milliárd Ft-ot tett ki. Az IT-szektoron belül a szolgáltatások 3, a szoftver 5, a hardver üzletág 8,7%-os bővülést mutatott, mindez infláció alatti növekedést jelent.”

Mondták róla, hogy az üzleti szemléletet igyekezett bevinni a szakmai érdekképviseletbe. Lendületességét sokan türelmetlenségnek érezték, harcias fellépését a porcelánboltba beszabadult elefántéhoz hasonlították. Munkáját 2005 áprilisától 2007 májusáig ügyvezető igazgatóként Morenth Péter, 2007-től 2008-ig főtitkárként Gögge Péter segítette; kormányzati oldalon a legfőbb tárgyalópartnerek Baja Ferenc kormánybiztos és Bódi Gábor szakállamtitkár voltak. IVSZ-elnöki ciklusát külföldi kinevezése rövidítette meg.

 

A globális válság és Keresztesi János évei

A FreeSoft Nyrt. vezérigazgatóját 2008-ban két évre választották elnöknek. A tisztújító közgyűlés vendége volt Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszter, aki köszöntő beszédében elmondta: annak érdekében, hogy az iparág megfelelő képviselettel rendelkezzen, önálló szakállamtitkárságot hoznak létre. A miniszter három akciótervet is ismertetett. A digitális írástudás fejlesztésére létrehozott program, a szélessávú internetpenetráció növelésére és az eGazdaság elterjesztésére indított akciótervek célja, hogy ezen területeket legalább az EU-átlag szintjére emeljék.

Az új IVSZ-elnök programismertetőjében a hazai piac védelmét, az adóterhek csökkentését, a versenytisztaság megteremtését és a kkv-k versenyképességének növelését, az oktatás és szakemberképzés javítását emelte ki az iparág legfontosabb problémái közül. Ciklusa idején a főtitkár Klotz Tamás volt, kormányoldalon még a Baja-korszakot és a 2008-ban kezdődött gazdasági válság elhúzódó hatásait éltük.

 

Megérkeztünk: Laufer Tamás

„Sikeres IKT-szektor nélkül nincs sikeres gazdaság” – kezdte mondandóját 2010-es megválasztása után az IVSZ jelenlegi elnöke. Személyében – legalábbis Reszler Ákos szerint – az IVSZ élére ismét olyan szakember került, aki könnyen szót ért a regnáló szakpolitikusokkal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár az internetadó, akár az online pénztárgépek ügyében ne állt volna ki szakmai érvekkel a törvényalkotókkal szemben. Elérte, hogy az IVSZ tanácsára a kormányzat kezdő vállalkozókat milliárdos támogatásban részesít – a taglétszámot ezzel egyidejűleg 450 fölé tudta emelni –, az informatikai szakma promóciójára pedig kétmilliárd forint feletti összeget sikerült összegyűjtenie.

L

 

Asztalkérdés

A harmadik Orbán-kormányban Fellegi Tamás fejlesztési miniszter tárcájához tartozott az infokommunikáció fejlesztése. 2011 decemberében azonban lemondott posztjáról. Nyitrai Zsolt 2010. június 2. és 2011 szeptembere között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Infokommunikációs Államtitkárságát vezette. Utódját sokáig keresték; 2012 novemberében Vályi-Nagy Vilmos személyében találták meg. 2014-től a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára, Kara Ákos ül a tárgyalóasztalnál, az InternetKon ügyét pedig Deutsch Tamás vitte végig miniszterelnöki biztosként.

 

Míg a megelőző években az IVSZ mindenekelőtt tagvállalatai érdekeit igyekezett szolgálni, Laufer Tamás idejében eljutott odáig, hogy szélesebb értelemben vett társadalmi érdekeket szolgáljon. Pozícióját erősíti az is, hogy az évek során több ágazati szövetség is megszűnt vagy beolvadt az IVSZ-be, így az végképp meghatározó szerepet kapott a digitális gazdaság minden megjelenési formájának felkarolásában, megerősítésében.

menta-2014

Katalizátorszerepet tölt be az informatikai írástudás terjesztésében, a mérnök- és informatikusképzés bővítését célzó programokban, igyekszik a mindenkori kormányoknak segíteni a világtendenciákkal és az ágazat fejlődési irányaival harmóniában lévő szabályokat és törvényeket hozni. Szakmai anyagokkal, szakemberekkel vesz részt a döntés-előkészítő munkákban, a sajtót, a médiát és egyre több, ügyes-bajos dolgait digitális úton intéző állampolgárt foglalkoztató kérdéseket tart napirenden. A megalakulása óta eltelt negyedszázad alatt a világ digitális lett, azaz az IVSZ anyanyelvén beszél.

Kelenhegyi Péter

Az IVSZ első 25 évének idővonala

Idővonal az IVSZ első 25 évéről - 1. rész

Idővonal az IVSZ első 25 évéről - 2. rész

Az IVSZ 25 éve képekben

Köszönettel tartozunk azoknak, akik információikkal, régi képekkel és dokumentumokkal, saját gyűjteményük értékes darabjaival segítettek az IVSZ első 25 évének rövid összefoglalásában. Akiket köszönet illet: Fülöp Melinda, Gögge Péter, Őry Tamás, Reszler Ákos, Szabadkai Andrea és az IVSZ munkatársai.