Az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) idén is díjazta az infokommunikációs szektorban kimagasló teljesítményt nyújtó felső vezetőket, innovációkat és projekteket. "Az év menedzsere az infokommunikációban" Gyurós Tibor-díjat Ilosvai Péternek, az IT-Services Hungary leköszönő ügyvezető igazgatójának ítélték oda.
Ilosvai Péter 2004 óta a T-Systems különböző vállalatait irányította Magyarországon és a régióban. Pályafutásának egyik kiemelkedő teljesítménye az IT-Services Hungary, a T-Systems globális szolgáltatási központja, amelyet 2012 májusáig vezetett. A céget gyakorlatilag zöld mezősen, 120 emberrel indították, mostanra Magyarország legnagyobb IT-szolgáltatójaként 2700 kollégát foglal magában, 2012 végére pedig eléri a 3000 fős létszámot.
A legnagyobb kihívás a megfelelő nyelvi és infokommunikációs tudással rendelkező, nagy tömegű munkaerő bevonása volt. A három kritérium Magyarországon tökéletes paradoxon, amelynek feloldása során a cég az ország legnagyobb felnőttképzési intézményévé vált.
A humán és az infrastrukturális háttér biztosítása mellett meg kellett felelniük a magas színvonalú, minőségi munkavégzési jellemzőknek is. Ezeket nem a megszerzett tanúsítványok jelentik, hanem a viszonylag fiatal, pályakezdő munkaerőtömeg hihetetlen gyors integrációja és felkészítése, hiszen olyan ügyfeleket kell kiszolgálniuk, ahol a minőségi munka elengedhetetlen: BMW, Daimler, DPDHL, BOSCH, Siemens, BAT, Heineken stb.
Computerworld: Az év menedzsere az infokommunikációban Gyurós Tibor-díjat önnek ítélték oda, mit jelent önnek ez a díj? Kamatoztatható jelenleg Magyarországon egy ilyen elismerés – szakmai, anyagi vagy erkölcsi szempontból?
Ilosvai Péter: A díj nagyon komoly, elsősorban erkölcsi elismerés, amelyet az informatikai iparág képviselői ítélnek oda az általuk arra érdemesnek tartott személynek. Büszke vagyok arra, hogy ilyen erős mezőnyben sikerült idén megszerezni ezt a díjat, hiszen nagyon komoly innovatív és egyéb teljesítménnyel büszkélkedhető kollégákkal álltunk a csatasorban.
CW: Milyennek látja a hazai IKT-iparág helyzetét jelen pillanatban?
I.P.: A gazdasági válság keményet ütött Magyarországon, és ez kihat valamennyi szektorra, így az informatikára is. Ez olyan pénzszűkét eredményezett az állami szektorban is, amelynek eredményeként szinte nincsenek komoly projektek. Sajnos Magyarország az elmúlt húsz évben kissé feudalista módon működött, az államigazgatás által beszívott pénznek az újraosztásán keresztül lehetett valamilyen módon munkához jutni; az állam meghatározó szerepe a mai napig érvényes, ám amíg ez gyenge, az iparág is erősen gyengül. Persze van néhány ágazat, elsősorban a bankszektor, amelynek az informatika – komoly teljesítményt letéve – hozzáadott értéket tud adni, de idehaza e vállalkozások száma igencsak limitált.
Ráadásul az elmúlt években rengeteg állami fejlesztés elmaradt, komoly és nagy projektek, például az autópályadíj-beszedő rendszer bevezetése sem valósult meg, pedig ezek húzták volna igazán az iparágat, hiszen a globális fővállalkozók mellett sok magyar beszállító juthatott volna munkához és lehetőséghez.
Ezen túlmenően maga az ország is komoly pénzügyi hátrányát érzi annak, hogy nincs korszerű pénzbeszedési rendszer az autópályán, nem valósult meg a közlekedésijegy-rendszerek elektronizálása, illetve az önkormányzatokhoz kapcsolódó fejlesztések is messze elmaradtak az uniós átlagtól. Ez igaz a központi kormányzati rendszerekre is. 20 éve beszélünk róla, de még ma sem létezik igazi e-közigazgatás vagy e-kormányzat, bár ezen a területen, ha lassan is, de vannak előrelépések. Ezek mind azok a területek, ahol véleményem szerint a hazai informatikusok készen állnak a kihívásra, és nagyon várják az új tenderkiírásokat.
CW: Melyek azok a fejlesztési irányok, amelyekben komoly távlatai vannak az iparágnak? Értve ezt az ön szakterületére, illetve globálisan – itthon és külföldön?
I.P.: Magyarországnak azt kell kihasználnia, hogy ma még az agymunkák ár-érték aránya viszonylagosan kedvező a piacon, az általam vezetett cég is erre alapozva tudta felépíteni Magyarországon kiemelkedő nagyságú szolgáltatási központjait Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett is. Ha a cégek helyzetét nézzük, mindenütt informatikushiány van, technokrata tendenciát mutató világunk éhezi a jó mérnököket és informatikusokat, hiszen minden mögött ott van az elektronika és az informatika olyan szinten, hogy ma már egy kávéfőző gépet is komoly intelligenciával vagyunk képesek csak megszólaltatni –, ez a fajta intelligencia terjedése és területfoglalása az átinformatizált-átértelmezett rendszereknek hihetetlen mennyiségű szakembertömeget képes foglalkoztatni. Ennek az a veszélye, hogy Magyarország, akárcsak a futballhoz hasonlóan, utánpótlásképző állammá válik, amiben kiképezzük a szakembereket, akik pedig elmennek külföldre dolgozni. Ennek úgy lehet gátat szabni, ha a magyar informatikai cégek és cégvezetők megpróbálják ezeket a munkákat Magyarországról és Magyarországra szervezni, hiszen az informatikai globalizáció egyfajta technológiai globalizációval is együtt jár: a világ minden pontjáról szinte bármit meg lehet csinálni, gyakorlatilag minimális szükség van csak a lokális jelenlétre. Az én példám az IT-Services Hungaryvel is ezt példázza: Magyarországról közel 3 ezer emberrel szolgáltat a világ minden részére. Persze Indiában sem csinálják máskép, ott sem az embereket akarják egy adott helyszínen látni, hanem megtartani a jobb ár-érték arányú munkaerőt a saját országában, és onnan várják el a jó minőségű szolgáltatásokat.
A másik kulcsszó a minőség, amire nagyon erőteljesen fókuszálni kell, hiszen a minőségi munka az, ami a mai világból egyre jobban kivész. Általánosságban véve hígul minden, hígulnak az informatikai fejlesztésekbe belefektetett minőségi ellenőrzések is. Ez jól érezhető jó néhány termék kipróbálásakor. Mindazonáltal, ha megfelelő minőséget sikerül adni itthonról, akkor nem fordulnak el a hazai fejlesztőktől és a magyar munkaerőtől. Magam az elmondottakon túl arra fókuszálok, hogy az irányokat a hazai projektalapú fejlesztések felé eltoljuk, ne csak „body shopping” ország legyünk, amelyek esetében a hozzáadott és megtermelt érték csak kisebb része, illetve közvetett haszna gazdagítja hazánkat. Magyarországnak szinte semmi mása sincs, mint a humán tőke, ha ezt képtelenek vagyunk kihasználni, akkor esélyünk sincs kitörni, de ez már régen tudott közhely…
CW: Ön, mint az év menedzsere, hogyan látja a hazai fejlesztőcégek helyzetét? Milyen a képzés, foglalkoztatás, továbbképzés, illetve a karrierlehetőség?
I.P.: Van a magyarországi szakembereknek fejlődési lehetőségük, nagyon jó felnőtt- és szakmai képző rendszerek állnak rendelkezésre, amelyekben mindenki megszerezheti azt a szakmai tudást, amely a továbblépéshez szükséges. Nyilván ahhoz, hogy a hazai karriervonal biztosítva legyen, biztosítani kell azt is, hogy legyen megfelelő cég alattunk. Úgy valóban nehéz szakmailag előrelépni Magyarországon, hogy az anyacég valahol Németországban van, és csak 2-3 embert foglalkoztatnak, ezért fontos szorgalmazni azt, hogy sikerüljön minél több erőforrást Magyarországra koncentrálni, és abból meghatározó méretű cégeket építeni, majd innen elvégezni a kívánt szolgáltatásokat, feladatokat. Csak ez biztosítja a fiatalok helyben maradását, illetve továbbfejlődését is.
A fiataloknak egy-két év külföldi munka – a tapasztalatszerzés, a kultúra megismerése szempontjából – igen fontos, nem azt sugallom, hogy begubózva Magyarországról kell elképzelni a világot, igenis el kell menni, meg kell nézni, tapasztalatokat kell szerezni, de vissza kell jönni, és meg kell próbálni felépíteni azokat a dolgokat, amelyek lehetőségként adottak.
A lehetőségek márpedig adottak, hiszen Nyugat-Európában is szükség van ma fejlesztésekre, informatikusokra, ezt kellene valahogy meglovagolni, hogy ezeket innen Magyarországról építsük fel. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen egy globális üzlethálózat vagy német képviselet, de próbáljuk meg a magyar cégeket is egy kicsit naggyá tenni. Van erre példa, számos vállalkozás nőtte ki magát, amely képes volt a lehetőséget meglovagolni.
CW: Milyen jövőt jósol mindennek?
I.P.: A magyarországi piac zsákutca és állóvíz, már most látszik: hosszú évek fognak eltelni ahhoz, hogy az érezhető gazdasági változás meginduljon. Ez pedig egy langyos környezetet eredményez. Kisebb megrendelések előfordulnak majd, de nyilvánvalóan nem lesz kitörési pont a magyar vállalkozások számára. Nemzetközi vizekre kell evezni, nemzetközi módon kell gondolkodni, de hangsúlyoznám, hogy ez nem azt jelenti, hogy el kell menni, hanem hogy innen kell megcsinálni ezeket a vállalkozásokat. Azt a fajta modellt ösztönözném, hogy csináljuk Magyarországról, de globálisan és nemzetközi környezetben, akár a környező országokra is lehet gondolni, azokra a gazdaságokra, amelyek nálunk jobban fejlődtek az utóbbi években: Lengyelország, Csehország – mind olyan piaci lehetőségek a számunkra, amelyet érdemes meglovagolni.
CW: Mivel tölti a nyarát az év menedzsere?
I.P.: Pihenéssel és kihíváskereséssel töltöm a nyaram, áprilistól ugyanis nem vagyok az IT-Services Hungary vezetője. Pár hónap pihenést megengedek magamnak, de már kezdenek formálódni azok a feladatok, amelyekben szeretnék részt venni. A legizgalmasabbnak és legnagyobb kihívásnak számomra azoknak a fiatal technológiai cégeknek a felkarolása és felfuttatása tűnik, amelyek nagy számban léteznek, és szükségük van olyan vezetőkre, akik képesek az ilyen cégeket piacra vinni és piaci környezetben versenyképessé tenni – pontosan azokat kihasználva, amikről eddig beszéltem.
***
A Gyurós Tibor-díjjal az IVSZ 15 éve, 1997 óta ismeri el azokat a kimagasló teljesítményt nyújtó cégvezetőket és szakembereket, akik tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak a hazai IKT-szektor fejlődéséhez. A tavalyi évben megújult a díj, a korábbi értékek és eszmeiség megőrzésével az IVSZ a példaadás mellett az iparág komplexitását, innovatív voltát és társadalmi hasznosságát is szeretné díjazni. A beérkezett pályázatokról a hagyományoknak megfelelően, ezúttal is az IKT-szakma elismert szakembereiből álló bírálóbizottság döntött.
Forrás: Computerworld, Sós Éva cikke