Országos iparfejlesztés finn módra

2019.07.18

Az INNO PROVEMENT EU program keretén belül ellátogattunk Finnország Kajaani régiójába, ahol megismerkedtünk helyi és országos iparfejlesztési (Ipar 4.0) kezdeményezésekkel, valamint ezek közvetítő szervezeteivel.

Országos iparfejlesztés finn módra 2019

A megközelítőleg öt és félezer magyar, termelő kkv-ból körülbelül 2500 működik az EU által kiemelten fejlesztendő, úgynevezett konvergencia régiókban, melyeknek nagyjából negyede (nagyságrendileg 600 kkv) aktivizálható fejlesztési és modernizációs témában.

A hazai fejlesztési projektek jellemzően azzal indulnak, hogy a gazdasági és szakpolitikai célok megvalósításához eszköz- és feltételrendszert rendelnek, majd a projekt felállítja a saját szervezetét, melynek meghatározó része a marketingtevékenységre fókuszáló kommunikációs munkacsoport is. Ezzel párhuzamosan a projekt nyilvántartási folyamatai is elindulnak (a legjobb esetben CRM rendszert is felhúznak), amely során a cél, hogy az adatokat szervezetenként elkülönítve, siló jellegű adatállományokban tárolják – ám ez sajnos nem mindig teljesül.

A projektek így egymástól elszigetelve, egymás tevékenységeiről alig értesülve működnek. A fejlődni kívánó kkv-k vezetőinek sok idejébe, a tulajdonosoknak pedig nem elhanyagolható kockázatvállalásába kerül a részvétel. Mindezért cserébe az ígéreti oldalon a termelékenység növekedése és/vagy a piaci bővülés szerepel, az igénybe vehető szolgáltatások pedig a képzés, tanácsadás, finanszírozás hármasának különböző arányú keverékét nyújtják.

A finn modell

Finnországban azonban más a kép: itt olyan országos és területi szakpolitikai stratégiák működnek, amelyeket egyetemek, szakmai szervezetek és állami stakeholder-ek dolgoznak ki a piac bevonásával. A projektek regionális szinten születnek, és a kialakítás során figyelembe veszik a helyi adottságokat, ágazati dominanciákat. Az irányító hatóságok szintén regionális szinten működnek, a projektek pedig egy dedikált kommunikációs szervezeten keresztül juttatják el az információkat a kkv-khoz. Ezt a kommunikációs szervezetet a projekt szakmai munkacsoportja látja el közérthető információkkal, illetve a felmerülő költségeket is ők fedezik.

A finn receptnek két fontos összetevője van: egyrészt a finn kkv-kal egyetlen szervezet kommunikál, a támogatási projektek pedig „csak” a tartalomért felelnek, illetve fedezik a rájuk eső kommunikációs költséget. Másrészt a digitalizációs fejlesztések támogatását a kkv-khoz legközelebb álló szakmai klaszterekre bízzák.

Utunk során egy faipari klaszter működésén keresztül kaphattunk képet a finnek üzletfejlesztési és modernizációs megközelítéséről. A résztvevő kkv-k egymás üzleti modelljében a közös elemekre együttesen keresnek digitális megoldásokat. A klasztertagok egy nyelvet beszélnek, mert azonos képzéseken vesznek részt. Nem ingyenesen ugyan, de minél több releváns pályázaton elindulva igyekeznek önköltségen fejlesztési erőforrásokat bevonni. Jelenleg leginkább a mindannyiukat érintő közúti árufuvarozás és logisztika kkv-kon átívelő harmonizálása foglalkoztatja őket.

Centralizált tudásmegosztás és összehangoltság

A magyar szakpolitika is erősen támogatja az ipari parkok kialakítását, illetve a klaszterek szervezését. Ezek célja többek közt az, hogy a lazán csatolt közösségek egymás számára hasznos fejlesztési mintát tudjanak adni. Az elvárások ellenére ez azért sem tud megvalósulni, mert a földrajzi közösség néha nem elégséges összetartó erő a valós együttműködés kialakulásához.

Nem egyszer a támogatási rendszerek mögött álló szervezetek más és más minisztériumok irányítása alatt állnak, így nem tud olyan – a teljes anyagáramra vonatkozó harmonizált – finanszírozás kialakulni, amely valóban a digitalizált B2B kooperációhoz (Ipar 4.0) vezetne.

A Magyarországon kialakított támogatási környezet ugyan jelenlegi formájában nem lenne alkalmas az északi rokonok által alkalmazott kkv fejlesztési gyakorlat befogadására, mégis akad néhány olyan elv és gondolat, ami a jövőre nézve megfontolásra érdemes.

  • A segítségnyújtás és tudásátadás minél centralizáltabban és már meglévő, bevált csatornákon keresztül működjön – a többcsatornás kommunikációs praktikák elenyésző hatékonyságát ilyen modellel lehet helyre billenteni.
  • Ennek a dedikált kommunikációs szervnek nem csak a kkv-k irányában kell hatékonyan működnie, hanem fel kell készítenie minden olyan szereplőt is, akiknek rendszeres és közvetlen kapcsolatuk van a kkv-kkal.
  • A nagy fejlesztési projekteknek pedig a marketingkommunikáció terhétől megszabadulva, hátrébb húzódva elsősorban tartalmi és szakmai támogatást kell nyújtaniuk.
  • Elengedhetetlen az iparfejlesztési politikai kezdeményezések, támogató programok országos összehangoltsága, de a végrehajtást a lehető legkisebb helyi szervezetekhez érdemes delegálni.
  • Az országos szervezeteknek a végrehajtásban önmérsékletet szükséges gyakorolnia, és csupán átlátható feltétel- és monitoring rendszerek működtetésére érdemes szorítkozniuk.

Ha szeretnél többet megtudni az ipari digitalizáció témájáról, jelentkezz IoT és ipar 4.0 munkacsoportunkba! A csatlakozással kapcsolatban keresd Tátrai Zsófiát.