Keresés

Digitális detox: rabok legyünk vagy szabadok?

Rab Árpád jövőkutató, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa szerint nem attól félünk igazából, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat, hanem attól, hogy a pénzünket veszi el. A 25. MENTA konferencia előadója szerint a digitalizáció egyirányú utca, nincs visszafelé vezető út. A digitális kultúra mély rétegeiben változtatja meg az emberi gondolkodást, s a társadalmat. De vajon jó-e az, ha a majomagyunknak nincs 10 perce arra, hogy csak úgy bambuljon? Hogyan védekezhetünk az ellen, hogy a digitális világ folyamatosan arra késztet bennünket, hogy használjuk és minden pillanatban  részesei legyünk? Rabok legyünk vagy szabadok? Rab Árpáddal beszélgettünk.

Mennyire veszélyes úton halad a digitalizáció, van-e visszaút?

Visszaút nincs, ez egy egyirányú utca. Az emberiség a kultúrát mindig is túlélési fegyvernek használta. És ebből a szempontból az emberi faj elég sikeres, hiszen ez a legerőszakmentesebb század, amiben élünk, az emberiség az egyetlen faj, amely megduplázta, megtriplázta az élettartamát. A digitális kultúra is egy túlélési eszköz, amely egészen mély rétegeiben változtatja meg az emberi gondolkodást és a társadalmat. Nemcsak a kommunikációt alakítja át, hanem a párválasztástól kezdve a gazdasági struktúrákig mindenre kihatással van. Éppen ezért a metafolyamat mindenképpen visszafordíthatatlan. Azt érdemes megvizsgálni, hogy miért és mire használjuk ezt a túlélési fegyvert és hogyan tudunk a folyamatokra reagálni. Meg kell tanulnunk, hogyan tudunk a digitális korban élni.

Hol és kinek kell ezt megtanítani?

Ha megnézzük a technológiai innovációk terjedésének történetét, akkor azt látjuk, hogy egyre gyorsabban terjednek a technológiai újítások. A vasút 125 év alatt terjedt el, az Internet 25 év alatt, de a mobil internet elterjedése már csak 5 évre zsugorodott. Ez azért érdekes, mert ez gyorsabb mint az emberi generációváltás és tudástranszfer eddig megszokott útja. Eddig mindig az volt, hogy egy generáció megtanult valamit és azt a tudást átadta a fiatalabb nemzedékeknek, pl. ezt a növényt ne edd meg, mozdony elé ne állj, stb.

Az Internetet és a digitális kultúrát azonban minden nemzedék egyszerre próbálja megérteni. Ez kicsit olyan, mint hogyha autópályán száguldva javítanánk meg az autót, amin utazunk. Megváltozott az is, hogy ki tanít kit. Ugyanúgy tanulunk a fiataloktól, mint ahogy tanítanunk kell őket. Az a nemzedék, amely már felnőtt és a digitális kultúrát értékteremtő módon használja, jobban ért hozzá és jobban is tudja tanítani. Azoknak, akiknek a fejében nincsenek letisztult információs struktúrák – hívjuk őket fiataloknak – sokkal veszélyeztetettebbek és kiszolgáltatottabbak. Például a forráskritikájuk megszűnik, teljesen máshogy érzékelhetik a valóságot, máshogy is viselkedhetnek. Úgyhogy lehet ugyan, hogy az idősebbeknek kellene tanítani a digitális világot, de mi is alig értjük, hogy mi történik, ráadásul a tíz évvel ezelőtti digitális kultúra nagyon más, mint a mostani vagy amilyen lesz 10 év múlva. A jelenben kell megértenünk a mély változásokat és azokat tanítani, de a generációknak együtt kell működniük.

Mennyire okoz függőséget a digitális világ? Tényleg szükség lehet digitális detoxikálókra?

Lehet, hogy lesz ilyen. Ritkán mondjuk a népszerű innovációs technológiákra, hogy függőséget okoznak. Például autófüggőségről sem nagyon beszélünk, pedig ha megnézzük, ez egy olyan „technológia”, ami tönkre vágja a környezetünket, dugóban ülünk és stresszesek leszünk tőle, elég sok ember elüti egymást, mégse mondjuk, hogy valaki autófüggő és ki kellene kezelni ebből. Mert az autót szeretjük. Ilyen az internet is, szeretjük, és a használata nélkül ma már nem tud létezni senki. Hogy hol van annak a határa, amikor már valaki függővé válik, nehéz megmondani. Vannak olyan pszichológiai fogódzók, melyek szerint intő jel lehet, ha valaki az Internetet, ill. a digitális eszközöket menekülésként vagy kitörésként használja. A számítógépes játékok, mint a digitális kultúra egyik ága, jobban megfogható ezen a téren.

Az is tény, hogy a digitális kultúra némiképpen eltávolít a valóságtól, ez komoly probléma, például a hírfogyasztás terén vagy hogy hogyan értékeljük a párkapcsolatokat vagy saját lehetőségeinket. Az Internet és a digitális világ egy nagyon kényelmes és jó technológia és egy nagyon profi iparág dolgozik azon, hogy még kényelmesebb és még jobb legyen és minél többet használjuk. Gyakorlatilag ingyen használunk nagyon drága szolgáltatásokat, cserébe az adatainkat adjuk el. A piac afelé nyom bennünket, hogy egyre többet használjuk, egyre több adatot adjunk meg magunkról, ebben a játékban mi vagyunk az értékhordozók. Ebből kiszabadulni csak leválással lehet, de hogy mikor válunk le, ezt a döntést mindenkinek magának kell eldöntenie. Ehhez azonban pontosan tudnia kell az egyénnek, hogy milyen célt szolgál az életében a digitális kultúra. Mondok egy példát: nagyon jó otthonról is dolgozni, nagyon jó, hogy a villamoson is meg tudom nézni a leveleimet, de vajon jó-e nekem az, hogy nincs az agyamnak 10 perce arra, hogy csak úgy bambuljon, hogy csak úgy nézzek ki a fejemből? A mi majomagyunknak igenis szüksége van erre. Ki kell tudnunk kapcsolni, és ez bizony egyre nehezebb, mert a digitális kultúra afelé tol bennünket, hogy szükségünk van rá.

A mesterséges intelligencia térhódításával a helyzet csak súlyosabbá válhat. Stephen Hawkins és Elon Musk azzal riogattak, hogy mire észrevesszük mit alkottunk, lehet, hogy már késő lesz. Lehet-e szabályozással védekezni?

Ezek komoly és jogos félelmek. Egyelőre mesterséges intelligenciával nem találkoztunk, csak olyanszerű szolgáltatásokkal, de ezek általában nagy adatbázisok, amelyek gyorsan számolnak. De közeledünk a mesterséges intelligencia felé, ami tényleg egy nagy lépés lesz.

A mobilinternet azért volt olyan érdekes, mert a fizikai helytől szakította el a digitális kultúrát. Korábban külön aktus volt, hogy „leülök a gép elé és Internetezem”. Most viszont a digitális világ már mindenhol jelen van és arra kényszerít, hogy mindig használjuk és mindig részesei legyünk.

Ami a szabályozást illeti, az nagyon le van maradva.  Azt kell megértenünk, hogy a digitális világban és az információs társadalomban a kiszolgáló  környezet már nem olyan támogató, mint régen. Nincs valaki, nincs olyan testület, ami megmondja hitelesen, hogy ezt így és így kell csinálni. A legtöbb e-business szolgáltatás jogi szabályozás terén leginkább szürkezónában mozog, de inkább feketében. Ismét: azért, mert nem létezik megfelelő szabályozás.

Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az Internet valami közmű vagy jó szolgáltatás. Nem, ez nem az! Ez for-profit cégek gyűjtőhelye, s ezeknek a szervezeteknek megvannak a saját céljai. Igaz, hogy ők azt mondják hogy ez jó az egész emberiségnek, de az igazság az, hogy szeretjük használni a szolgáltatásaikat és szeretünk hinni nekik.

Ha megértjük legalább azt, hogy a közösségi média egy nagyon jó dolog, de cserébe én az adataimat adom el és erre ráébredve beszabályozom én magam, hogy milyen adatokat adok el magamról, ez  már egy jó lépés. Ha megvárom azt, hogy valami törvényhozás beszabályozza a közösségi médiát, akkor végzetesen le leszünk maradva. A szabályozás sok-sok évvel kullog a technológiai fejlődés után, nem lehet erre várni.

Tehát az egyénnek kell magára figyelnie, mert a digitális világban csak magunkra számíthatunk?

Igen, bármilyen kényelmetlen is, de egyéni döntéseket kell hozni. Meg kell állni, és mindenkinek magának kell meghatározni, pontosan mire is szeretné használni a digitális világot.

Az nagyon jó dolog, hogy elterjednek majd a robotok, mindig is ilyenekről álmodtunk. Ha belegondolunk, az egész digitális kultúra az emberiség ősi vágyait valósítja meg. A mobiltelefon a telepátia, az Internet az ősi szellemekhez való fordulás, hogy mindig legyen egy tudás felettünk, a robotok pedig a rabszolgatartó társadalom ideális megvalósítását jelentik. Ok, de mi történik akkor, ha mindenhol robotok lesznek? Nem attól félünk, hogy a munkánkat veszik el, hanem attól, hogy a pénzünket. Mit fog csinálni 7 milliárd ember? Az ideális vízió az, hogy mindenki magával foglalkozik, okosodik, kialakul egy békés-boldog társadalom, de valószínűleg ez nem így lesz.

Tehát már most el kell gondolkozni azon, hogy mi lesz akkor, ha az én munkakörömben egy nap mesterséges intelligencia fog helyettem dolgozni. Nincs mese, erre már ma fel kell készülni és a digitális világ változásait megtanulva és megértve, okos döntéseket hozni.

 

Ha te sem szeretnél lemaradni Rab Árpád előadásáról, regisztrálj most a MENTA 2018-ra az IVSZ menedzsertalálkozójára!

A Millásreggeliben készült interjúbeszélgetést itt hallgathatod vissza:

Kapcsolat

IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért

Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége

Centrál Udvar Irodaház B ép. I. emelet
1077 Budapest, Wesselényi utca 16/A

Tel.: +36 1 266 6346
Fax: +36 1 411 0914
Iroda e-mail: iroda[@]ivsz.hu

Sajtókapcsolat: sajto[@]ivsz.hu