Komplex, az egész gazdasági rendszert érintő beavatkozásokkal lehet csak hatékonyan lépést tartani a digitalizációval, mert az átalakulásban minden mindennel összefügg – mondja Laufer Tamás, az IVSZ elnöke. Az átalakulás motorjai itthon is az infokommunikációs cégek lehetnek.

Laufer Tamás ITB interjú 2019

Manapság már a csapból is a digitalizáció folyik, mindenki erről beszél. De ön szerint mennyire látják a magyar társadalom és gazdaság képviselői, hogy mi is a digitalizáció és mit lehet vele tenni?

Jellemzően a két véglettel találkozhatunk a gondolkodásmódban. Egyfelől sokan azt gondolják, hogy a digitalizáció majd mindent megold. Digitalizáljuk a vállalatunkat, a termelésünket – jelentsen ez bármit is –, és akkor egyből globálisan is versenyképesek leszünk. Másrészt meg ott vannak a „robotok elveszik a munkahelyeinket” típusú félelmek is. Mind a kettő megalapozatlan, illetve digitalizáció nélkül nincs előre út, de nem minden a digitalizáció. A digitalizációs kor egyik nagy kihívása, hogy a sokféle, ellentmondó információ között rendet rakjunk a fejekben, és megmutassuk, merre is halad a világ. Ez a rendrakás most lassabb, mint ahogy a technológia halad.

Mi segíti és mi gyengíti Magyarországon a digitalizáció terjedését?

Mind a kettő valahol összefügg a munkaerőhiánnyal, versenyképességi tényezőkkel. Számításaink szerint legalább 100 ezer dolgozó hiányzik a magyar munkaerőpiacról. A nagy, jellemzően külföldi hátterű gyártócégek további automatizációval, robotizációval igyekeznek úrrá lenni ezen a helyzeten. Kevesebb, de jobban képzett munkaerőre lesz szükségük. No de honnan lesznek ezek a jobban képzett dolgozók? A szakképzés rendszere éppen a 4.0-ás upgrade-et végzi, de közben az abba bekerülő fiatalok 30-40 százaléka különféle tanulási problémákkal küzd. Tehát az általános iskolai oktatásra is jobban oda kellene figyelni, a kompetenciákra kell alapvetően fókuszálni. A munkaerőhiány miatt a felnőttképzés is akadozik, hiszen egyetlen cég sem szívesen küldi oktatásra dolgozóit, ha emiatt döcög a termelés. Vagyis jól látszik, hogy csak rendszerszintű beavatkozásokkal lehet javítani a helyzeten. Ösztönözni kellene, hogy a jó gyakorlati szakemberek oktassanak is, a vállalatoknak pedig érdekük legyen dolgozóik képzése, akár házon belül, akár más formában.

Amikor a digitalizáció mindenkit érint, mennyire maradnak annak irányítói, formálói az informatikai vállalkozások? Nem csúsznak át pusztán végrehajtó, kiszolgáló szerepbe?

Az informatikai vállalkozások kulcsszerepet játszanak ebben. A legnagyobb tőkeerejű cégek listáján az informatikai vállalkozások vették át az autógyártók és olajvállalatok helyét, alátámasztva azt a mondást, hogy a 21. század olaja az adat. A digitalizációban létfontosságú technológiákat, például az adatokat elemző vagy a mesterséges intelligenciát betanító algoritmusokat is informatikusok készítik. A nagy techcégek tulajdonosai pedig nemcsak luxuscélokra költik el a pénzüket, hanem nekiálltak, hogy a világ nagy problémáit orvosolják. Internetet visznek el a legszegényebb régiókba, küzdenek a szegénység, az alultápláltság, a vízhiány vagy a sok áldozatot szedő, de gyógyítható betegségek ellen. Vagyis a nagy cégek és vezetőik nem csak technológiai értelemben befolyásolja a fejlődés irányát, még ha ennek a politikusok nem is mindig örülnek.

Itthon az IVSZ hogyan igyekezett lépést tartani az informatikai világ átalakulásával?

Megalakulása után jó két évtizedig az IVSZ kimondottan az infokommunikációs szektorban tevékenykedő gyártókat, szolgáltatókat tömörítette. Később egyre nagyobb számban vonzotta be azokat a vállalkozásokat, amelyek egy-egy területre specializálódva más ágazatok számára kínáltak infokommunikációs, vagy ha úgy tetszik, digitalizációs megoldásokat. Mostanra pedig már olyan vállalkozások számára is vonzóak vagyunk, amelyek nem is az infokommunikáció területén tevékenykednek, de létfontosságú számukra a digitális technológia. Az alapértékeink nem változtak, csak közben kinyílt a világ, az informatika pedig sokkal több helyen tölt be kulcsfontosságú szerepet. A növekvő taglétszám nagyobb bevételt is jelent, és ennek köszönhető, hogy immár 30 fővel, köztük számos szakértővel működik az irodánk. Így tudunk érdemi szakmai javaslatokat letenni az asztalra és nagyobb értéket adni tagjaink számára is

Az IVSZ kezdeményezője és aktív résztvevője volt számos országos programnak, például a Digitális Oktatási Stratégiának, felkarolta az új technológiákat az 5G-től a blokkláncig. Nem értékelődik-e le ez a szerep, amikor egy-egy technológia köré sokszereplős, országos koalíciókat szervez a kormányzat?

Az IVSZ soha nem akart egy-egy témát kisajátítani, és az sem célunk, hogy mi legyünk a leghangosabbak. Ha széles körű együttműködés alakul ki egy általunk fontosnak tartott téma körül, annak csak örülünk. Magas szinten kivesszük a részünket mind az 5G, mind a Mesterséges Intelligencia Koalíció munkájából, hallatjuk a hangunkat, megtesszük az észrevételeinket. Számunkra az a lényeges, hogy a kitűzött célok meg is valósuljanak, tényleges beavatkozások, szabályozások történjenek. De ezek mellett visszük tovább saját programjainkat is, részt veszünk a nemzetközi együttműködésekben.

Mire helyezi a hangsúlyt a szövetség az érdekképviseletben? Olyan eredményeket akar elérni, amelyek a tagszervezeteknek, mint egyedi vállalkozásoknak kedveznek, vagy inkább az iparág egészét foglalkoztató kérdésekre keresnek megoldást?

Számos esetben exportfejlesztési célokra többletforrásokat lobbiztunk ki tagszervezeteinknek, de összességében inkább olyan átfogó kérdésekkel foglalkozunk, amelyek legalább ilyen fontosak a tagvállalatok számára is. Ami jó a szektornak, az hosszabb távon jó a tagvállalatoknak is. Ettől még a közvetlenebb igények kielégítésére is módot adunk: az ágazati munkacsoportokban a szállítók például találkozhatnak az adott szektor képviselőivel, megismerhetik az őket foglalkoztató problémákat, számos ágazati fehérkönyv így készült el. Ilyen értelemben az IVSZ egyfajta „házasságközvetítő” szerepet is betölt.

A „nagy kérdések” közül melyeket tartja a legfontosabbnak?

Az oktatás kérdését nem lehet levenni a napirendről, különösen, ami a szakképzést és a felnőttoktatást illeti. Újabb ösztönzőkre lenne szükség annak érdekében, hogy a vállalatok még nagyobb hangsúlyt fektessenek dolgozóik digitális kompetenciáinak fejlesztésére. De említhetném a hatékony kkv-fejlesztési támogatások megszülését, vagy a sharing economy szabályainak lefektetését – mert az nem egy kiszámítható környezet, amelyben az Uber nem működhet Magyarországon, az AirBnB viszont igen. De az sem tartható állapot, hogy a szabályozási kérdések miatt számos esetben Észtországba vagy máshova mennek teljesen magyar vállalkozások.

Az IVSZ belső működésében merre kellene fejlődni, hol lát még tennivalót?

Az egyik fontos feladat az lenne, hogy növeljük a tagság aktivitását. Örvendetesen nőtt a taglétszám, de a tagoknak csak nagyjából a fele aktív igazán, pedig a többiek szakértelmére, véleményére is kíváncsiak lennénk. A munkacsoportok is jól működnek, de már látszik, hogy szükség lesz rövidebb ideig projektalapon működő munkacsoportokra is, amelyek gyorsan körbe tudnak járni egy-egy témát, hogy aztán fontos üzeneteket fogalmazzanak meg azzal kapcsolatban.

 

Az interjú eredeti verziója az IT Business oldalán olvasható.