A digitális gazdaság mérésének új módszertana

(Az IVSZ és a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatás eredményeinek összefoglalása)

A teljes kutatási jelentés letölthető:
Digitális_gazdaság_súlya és a digitális gazdaság mérése kutatás 2015.07.22 

Bevezetés

  • A digitális transzformáció a gazdasági és társadalmi folyamatokat is jelentős mértékben átalakítja, ezért a szűken vett IKT szektor elemzése egyre kevésbé alkalmas a digitális ökoszisztéma, s ezen belül a digitális gazdaság súlyának meghatározására.
  • Az IVSZ megbízásából a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági kutatócsoportja – széles körű szakmai egyeztetéseket követően - módszertani javaslatot fogalmazott meg a digitális gazdaság precízebb számba vételére.

GVA-hozzájárulás

  • Az IKT szektor az Európai Unióban évi mintegy 640 milliárd euró bruttó hozzáadott értéket (GVA) állít elő, ami az összes GVA 5,4 százaléka; az ágazatban foglalkoztatottak száma több mint 7,7 millió fő, az egyes tagállamokban a beruházások 2-12 százalékát adja, és még magasabb (átlagosan 20 százalék körüli) a hozzájárulása a térség vállalatainak K+F kiadásaihoz.
  • Magyarország mind az szűken értelmezett IKT szektor GVA-ból való részesedését, mind pedig az ágazatban foglalkoztatottak arányát tekintve az unió élmezőnyébe tartozik, messze kiemelkedve a régiós versenytársak közül. A szektor az Egyesült Királyság esetében bír a legnagyobb GVA-hozzájárulással (7,1 százalék), de közel ugyanekkora az ágazat szerepe Magyarországon, Írországban és Svédországban (6,8–7,1 százalék) is.

 

  • A hagyományos statisztikai számbavételi módszerek alapján a hazai IKT ágazat közvetlen GVA-termelése 2013-ban 1820 milliárd forint volt, ami a teljes nemzetgazdasági GVA mintegy 7,2 százalékának felel meg. Az input oldali multiplikátor hatásokat is figyelembe véve a szektor összesen mintegy 3450 milliárd forint bruttó hozzáadott érték létrejöttében játszott szerepet, ami a teljes nemzetgazdasági GVA 13,7 százaléka.
  • Az output oldali multiplikátor hatásokat is figyelembe vevő új módszertannal számolva a digitális gazdaság közvetlenül és a közvetett és indukált hatásokkal is számolva összesen évi 4250–4830 milliárd forint GVA létrejöttéhez járult hozzá a magyar gazdaságban az utóbbi 6 évben, ami a teljes nemzetgazdasági GVA 18,6–20,1 százalékát adta.

Foglalkoztatási hatás

  • Ami a foglalkoztatási hatást illeti, az EU-tagállamok közül kiemelkedő a részesedés Írország esetében, ahol a szűken vett IKT szektorban dolgozók az összes foglalkoztatott 5,8 százalékát adják. A többi tagállamhoz viszonyítva magasnak tekinthető az arány az adatot szolgáltató skandináv uniós országokban (Finnország és Dánia), de Magyarország ebben a tekintetben is az unió élmezőnyébe tartozik, messze kiemelkedve a régiós versenytársak közül.

 

  • A hagyományos módszertannal (input oldali multiplikátorhatásokat figyelembe véve) számolva 2013-ban közvetlenül és közvetve összesen mintegy 310 ezer embernek biztosított munkát az IKT szektor, ami a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak 11,5 százalékát tette ki. Az ágazat ráadásul a magyar átlag feletti kereseti lehetőséget biztosít munkavállalóinak az IKT feldolgozóiparban és az IKT szolgáltató szektorban egyaránt.
  • Az új módszertannal számolva a digitális gazdaság az elmúlt években átlagosan 376–417 ezer álláshely létrejöttéhez vagy megtartásához járult hozzá. Ez azt jelenti, hogy a digitális gazdaság összességben a magyar alkalmazottak 13,6–15,5 százalékának biztosított munkalehetőséget valamilyen módon.

Export, beruházások, K+F

  • Az IKT feldolgozóipar az autóipar után a nemzetgazdaság második legnagyobb exportőrének tekinthető: 2300 milliárd forint értékű exportjával a teljes árukivitel 9,6 százalékát adta 2013-ban. Az IKT szolgáltató szektor is jelentős szereplőnek tekinthető az ország szolgáltatás-külkereskedelmében, mivel az ágazat a szolgáltatások kivitelének mintegy 7,9 százalékát adta 2013-ban.
  • Az IKT szektor fontos szerepet játszik a beruházások és a kutatás-fejlesztés területén is: az IKT szolgáltatás ágazat 2008 és 2013 között összesen több mint 1000 milliárd forintot fordított beruházásokra, amivel átlagosan a nemzetgazdasági beruházások 3,8 százalékát adta. A részesedés az adózási környezet kedvezőtlen változásai (a 2012-es távközlési adó és a 2013-as közműadó bevezetése) miatt az utóbbi években csökkent.
  • A teljes IKT szektor a magyar K+F ráfordítások több mint 10 százalékát adta 2013-ban; az IKT feldolgozóipar nemzetgazdasági súlya nagyobb, míg az IKT szolgáltatások súlya kisebb, mint a magyarországi bruttó hozzáadott értékből való részesedésük; a teljes IKT ágazat K+F tevékenysége a nemzetgazdasági ráfordítások arányában növekvő tendenciát mutat; az IKT szolgáltatások emelkedő részesedése ellensúlyozza az IKT feldolgozóipar jelentőségének csökkenését.

Módszertan

  • A gazdaság és társadalom minden szegletét érintő digitális transzformáció nyomán ma már nem a szorosan vett IKT szektor, sokkal inkább a digitális gazdaság súlyát érdemes mérni.
  • Olyan módszertanra volt tehát szükség, amely a nem IKT cégek digitális tevékenységeit is minél teljesebben figyelembe veszi, ugyanakkor időben és térben összehasonlítható eredményeket hoz.
  • Ennek érdekében négy elemből álló kritériumrendszert dolgoztunk ki, és olyan mérési módszert kerestünk, amely a lehető legnagyobb mértékben meg tud felelni ennek:
    • közvetett gazdasági hatások mérhetősége;
    • pénzben nem mérhető gazdasági értékek megjelenítése;
    • összehasonlíthatóság és univerzalitás: a mutató többi gazdasági ágazatra, illetve a magyar nemzetgazdaságra vonatkozó kiszámíthatósága;
    • mérhetőség: a számításhoz szükséges adatok álljanak rendelkezésre Magyarország esetében is.
  • A digitális gazdaság lehetséges mérési módszerei közül - az IVSZ vezetőivel és szakértőivel folytatott előzetes szakmai egyeztetéseket követően - három módszertan előnyeit és hátrányait vizsgáltuk meg:
    • input és output oldali hatásokat is figyelembe vevő multiplikátor;
    • növekedéselméleten alapuló ökonometriai módszer: a termelésben felhasznált IKT tőke hozzájárulásának meghatározása a gazdasági növekedéshez;
    • fogyasztói többlet: a vásárlóknak a termék, illetve a szolgáltatás megvásárlásából származó előnye, haszna.
  • A kritériumrendszer és a projekt keretében végzett szakértői interjúk alapján az input/output multiplikátort határoztuk meg a digitális gazdaság súlyának felmérésére leginkább alkalmas módszerként.
  • Az ÁKM-alapú, input és output oldali hatásokat figyelembe vevő multiplikátor a hagyományos módszertan továbbfejlesztésének tekinthető; az ágazat kibocsátás oldali közvetett hatásait is figyelembe veszi, azaz számol azzal, hogy az IKT ágazat kibocsátását más termékek és szolgáltatások előállításához használják fel a termelési lánc későbbi szakaszában.
  • E módszer gyenge pontja, hogy a nem számol a pénzben nem mérhető gazdasági hasznokkal, ezért nagy valószínűséggel továbbra is alulbecsüli a digitális gazdaság tényleges súlyát.
  • A második két vizsgált módszer mind a megkérdezett tucatnyi neves szakértő véleménye, mint saját elemzéseink szerint kevésbé lenne alkalmas a digitális gazdaság súlyának mérésére.
  • Az új módszertan (ÁKM alapú input-output multiplikátor) nemcsak azokat a tovagyűrűző hatásokat veszi figyelembe, amelyek az értéklánc korábbi szakaszán jelentkeznek, hanem azokat is, amelyek annak köszönhetően jönnek létre, hogy az IKT által előállított termékeket és szolgáltatásokat más ágazatok vállalatai felhasználjá
  • Az új módszertan összesen négyféle tovagyűrűző hatást integrál egyetlen mutatóba:
    • beszállítói hatás: azáltal jelentkezik, hogy az IKT szektor más ágazatok kibocsátását használja fel inputként;
    • munkavállalói hatás: azt a tovagyűrűző hatást foglalja magában, amit az IKT szektor munkavállalóinak fogyasztásra fordított keresetéből fakad;
    • felhasználói hatás: az IKT által előállított termékeket és szolgáltatásokat inputként felhasználó más ágazatbeli vállalkozásoknál jelentkező tovagyűrűző hatások;
    • beruházási hatás: azokat a tovagyűrűző hatásokat jelenti, amelyek az IKT kibocsátás beruházásként, azaz tartós eszközként való felhasználásából származnak.
  • Az új módszertan keretében figyelembe vett hatások mindegyikének esetében számítható egy mutató, amely alapján megadható az IKT ágazat teljes nemzetgazdasági hatását számszerűsítő multiplikátor, ami végeredményben a digitális gazdaság súlyát jelzi. A mutató azt adja meg, hogy amennyiben az IKT szektor által előállított GVA egy forinttal vagy az ágazatban lévő alkalmazottak száma egy fővel nő, akkor ez összességében hány forint GVA, illetve munkahely létrejöttéhez járul hozzá nemzetgazdasági szinten.
  • Az új módszertan legnagyobb előnye, hogy az eddiginél jóval szélesebb körben fedi le a közvetett hatásokat, miközben kiszámításához nincs szükség többlet adatra a korábbi módszertanhoz képest, ami a többi módszertan alkalmazhatóságának legnagyobb korlátját jelentette volna. További előnye, hogy ezzel a módszerrel más ágazatok súlya is felmérhető, illetve a mutatók bármely ágazati kapcsolatok mérlegét (ÁKM) publikáló ország esetében kiszámíthatóak, így a digitális gazdaság ezzel a módszerrel számított súlya ágazati és nemzetközi szinten is összehasonlítható.

 

  • az IKT körébe sorolható termékek és szolgáltatások pontos számbavételére a kutatók számos kísérletet tettek korábban is, ám már a lehatárolás kérdésénél ellentmondásokba ütköztek;
  • a TEÁOR szerinti besorolás legfőbb problémája, hogy a főtevékenység alapján történik, így a vállalat teljes tevékenysége egy kód alá kerül;
  • ezt a problémát a hivatalos statisztikai adatgyűjtés keretei között – annak megváltoztatása nélkül - nem lehet kezelni;
  • a nem IKT cégek IKT tevékenységének korlátos mérhetősége miatt az új módszertan is alulbecsüli a digitális gazdaság súlyát, de pontosabb közelítést ad, mint az eddigiek.

A teljes kutatási jelentés letölthető:
Digitális_gazdaság_súlya és a digitális gazdaság mérése kutatás 2015.07.22